A világ egyik legismertebb, legkeményebb és legnagyobb presztízsű offshore vitorlásversenye a Rolex Sydney Hobart, amely hagyományosan december 26-án, az ausztráliai Sydney-ből indul, és a második legöregebb ausztrál városban, a tasmániai Hobartban ér véget 628 tengeri mérföld, azaz 1161 kilométer megtétele után. A verseny múltjára, és a legutóbbi, 2019-es regattára tekintünk vissza.

Gyarmathy Dóra írása
1945-ben a verseny eredetileg egy nagy kalandnak indult, Peter Luke néhány barátjával egy tengeri utazást tervezett, de a Brit Királyi Haditengerészet egyik tisztje, John Illingworth kapitány javaslatára végül verseny lett belőle. A kilenc induló több mint hat napot töltött a vízen, Illingworth nem sokat teketóriázott, meg is nyerte az első versenyt a Rani fedélzetén. A 77 évvel ezelőtti győztes hajó ugyanígy a karácsony utáni időszakban és ugyanazon az útvonalon haladt, mint a legutóbbi győztes, a szervező pedig hosszú évtizedek óta ugyanúgy az ausztrál Cruising Yacht Club együttműködve a tasmán Royal Yacht Clubbal.
Vitorlázás
„Nem akarom még egyszer végigcsinálni az első napot és éjszakát, soha többé!”
31/12/2021 12:08
Egyetlen év volt, amikor nem sikerült megrendezni az eseményt, méghozzá a tavalyi. Idén viszont a szervezők már május óta nagyon keményen dolgoznak azért, hogy a világjárvány ellenére újra elrajtolhasson az ausztrál nyár egyik legnagyobb sporteseménye. Persze az idei rendezés a 2020-as törlés után némi kockázattal is járt, már csak azért is, mert december elején még le voltak zárva a tasmán határok, amik végül december 15-én nyíltak meg. A szervezők rendszeresen egyeztetnek a hatóságokkal, és komoly biztonsági protokollal készülnek a versenyre.

A 'Perpetual Loyal' 2016-ban a versenyen.

Fotó: Getty Images

A világjárvány miatt már talán sokan nem emlékeznek arra, hogy a legutóbbi versenyt sem várták nyugodt szívvel a szervezők, akkor az ausztrál bozóttüzek miatt volt kérdéses a rendezés. A felvezető verseny ugyan elmaradt, de a 75. Rolex Sydney Hobart végül elrajtolt, és ahogy a verseny háromnegyed évszázados története, úgy a 2019-es év is hozott érdekes történeteket.
Elsőként Jim Cooney vitorlása, a Comanche haladt át a célvonalon egy nappal tizennyolc órával és harminc perccel a rajtot követőem. A legutóbbi Rolex Middle Sea Race-en pályarekordot döntött Comanche már korábban is sikeres volt a Sydney Hobarton, hiszen 2015-ben és 2017-ben is győzött, sőt a jelenlegi pályarekordot is tartja. Mögötte 2019-ben az InfoTrack és a Wild Oats XI végzett. Utóbbi hajó már kilenc alkalommal ért először a célba, és az első olyan vitorlás, amely a hármas győzelmet – pályarekord, abszolút és összesített győzelem – is megszerezte. Idén a Comanche nem áll rajthoz, a Wild Oats XI-t új legénység vitorlázza, így megnyílik a lehetőség a LawConnectnek átkeresztelt InfoTrack, a legutóbb negyedik helyen végzett SHK Scallywag és a 2018-ban második Black Jack előtt a bizonyításra.
Az igazi csata azonban az óceáni vitorlázás egyik legfontosabb trófeájáért, a Tattersall Kupáért zajlik. Az 1945-ös verseny során a George Adams vállalat szeretett volna egy díjat felajánlani, hogy minden évben megrendezzék a versenyt. Övék volt a Tattersall lottó és szállodalánc, így született a Tattersall Kupa. Az előnyszámítással korrigált időeredmények alapján számított versenyben nyerhet bármelyik vitorlás a 30 lábas hajóktól a maxikig. 2019-ben az idén is esélyesként rajthoz álló Ichi Ban nyerte a Tattersall Kupát, a Gweilo a második helyen végzett, a Quest legénysége a harmadik, a tasmán vitorlás, az Alive pedig negyedik lett.

Sydney Hobart 1998

Fotó: Getty Images

A legutóbbi versenyen részt vett egy 1904-ben épített hajó, a Katwinchar is, fedélzetén a 60 éves Michael Spies-zal, akinek ez volt a 43. versenye. A vitorlást Ricardo Watney, a londoni Watney Sörfőzde tulajdonosa építette saját magának, jó ideig Anglia körül hajózott vele. Aztán 1951-ben három férfiember a családjával együtt emigrált rajta. A vitorlás 200 nap alatt jutott el Ausztráliába, és miután átküzdötte magát tizenkét viharon, megérkezett a Sydney Hobart rajtjára. Ugyan a hajó január 3-án befutott Hobartba, de a versenyből kizárták a legénységet, mert megálltak egy kocsmánál. 1960-ban az ismert ausztrál hajóépítő. Bill Barry-Cotter első látásra beleszeretett a Katwincharba, amikor édesapja Tasmániában megvásárolta a vitorlást.
Furcsa módon a következő években azonban szem elől vesztette a hajót, de miután barátja rátalált a leromlott állapotú vitorlásra, Bill aprólékos munkával újjáépítette, két év és 15.000 munkaóra van a hajó jelenlegi állapotában. 68 évvel az első szereplése után megvalósult a 115 éves Katwinchar álma: befutott a célba a 142. helyen, ráadásul megnyerte a kategóriáját. Spies egyébként idén is rajthoz áll a Maritimo szkippereként, de 43 Sydney Hobartjával nem ő lesz a legrutinosabb induló, mert a 77 éves Tony Ellis, aki 1963-ban indult először, idén a rekordot jelentő 53. versenyére készül a No limit nevű hajón.
2019-ben a Santana fedélzetén a 139. helyen célba ért egy olyan vitorlázó is, akinek a bátorsága és optimizmusa meghatározó ezen a versenyen. Tony Purkiss vakon vitorlázik, mivel 2005-ben Balin elvesztette látását egy terrorista robbantás során.
Megszokod a helyzetet, harmóniába kerülsz a hajóval. Végülis mindegyiknek van eleje, vége, felfelé egy árboc, lefelé egy kíl – legalábbis legtöbb esetben. Az egyik srác megkérdezte tőlem, hogy hol van a ragasztószalag. Azt feleltem neki, hogy a természetesen a ragasztószalagos fiókban. Ez a kihívás mindig visszacsábít engem. Méghozzá azért, mert tesztelni tudom a testemet úgy, hogy nem látok. Ez nem egy egyszerű séta a parkban. Ez egy nagyon kemény verseny.
Purkiss részt vett azon az 1998-as versenyen is, amikor egy kivételesen erős viharban öt hajó elsüllyedt és hat ember meghalt. A 115 induló hajóból csak 44 jutott el Hobartba. A Bass-szorosban a vihar Purkisst is lelökte a fedélzetről.
"Megsérültem azon a versenyen, helikopter húzott ki a vízből, és elvesztettem egy nagyon jó barátomat is. Ez is része a kihívásnak. Azt mondom, hogy rendben, ez a sorsom, de nem adom fel. Visszajövök, és újra megpróbálom."
A legutóbbi versenyen volt először esély arra, hogy egy abó legénység befejezze a versenyt, a Tribal Warrior viszont már a rajtban technikai gondokkal küzdött. Wayne Jones szkipper és legénysége 14 órás késlekedéssel indult a többiek után, a szél közben 40 csomót erősödött, de végül célba ért a hajó, és a hatodik napon Nipalunában (ez Hobart bennszülött elnevezése) a Tribal Warriort fogadták talán a legnagyobb örömmel a 75. versenyen.

És persze ne felejtsük azt sem, hogy a legutóbbi Sydney Hobarton Transpac 52-es kategóriában indult az első magyar vitorlás is, amelyiknek sikerült befejeznie az ausztrál versenyt. A Stay Calm Hungary szkippere, Ormándlaki Áron volt, a hajó végül az előkelő 21. helyen végzett.

December 26-án helyi idő szerint 13 órakor tehát újból, 76. alkalommal is nekiindul az egyik legnagyobb tengeri vitorlásverseny. A várhatóan 91 hajóból álló flotta Sydney kikötőjéből kihajózik a Tasmán-tengerre, végighajózik Ausztrália szárazföldi részének délkeleti partja mellett, át a kemény szeleiről és viharairól híres Bass-szoroson, amely elválasztja a szárazföldet Tasmánia szigetállamától. A Tasmán-szigetnél a hajók a Storm-öbölbe fordulnak, hogy a Derwent folyón felfelé hajózva végül Hobart történelmi kikötővárosába érjenek. Az időjárás-előrejelzések szerint erős szél és záporok, zivatarok várhatók a verseny alatt, így a Rolex Sydney Hobart minden bizonnyal idén is számos nagyszerű emberi teljesítményt és érdekes történetet tartogat számunkra.
Forrás: Eurosport, Rolex Sydney-Hobart, classicboat.co.uk
https://i.eurosport.com/2018/12/20/2486428.jpg
Vitorlázás
"Mi a franc?" Láttatok már vitorlásos ütközést fedélzeti kamerákon keresztül?
18/12/2021 12:46
Vitorlázás
Vadnai Jonatán bronzérmet szerzett az Eb-n
09/10/2021 19:06