Milák: „Megkaptam utasításba, hogy ne legyen rajtam teher”

A 2017-es nyilván az időpont miatt volt fontos. Abban az évben robbantam be, akkor kerültem be a köztudatba, mármint a nyilvánosság előtt Magyarországon és az egész világon. Szakmán belül már nem voltam újdonság, tudták a szakemberek, hogy jó időre vagyok képes, csak azt várták, ez mikor jön ki belőlem.

... szinte már unatkozva jöttem ki.

Biztos van teher, de igyekeztem ezzel minél kevesebbet foglalkozni. Utasításba lett adva. Kölcsönösen tettünk ígéretet egymásnak egy nagyon kedves barátommal. Én megígértem, hogy visszafele számolom a napokat a világbajnokságig, és ha én ezt teszem, ő is ad nekem valamit. Ez megtörtént. Kicsit persze ezzel ő is rakta rám a terhet, és gyakran hívtuk egymást telefonon, beszéltünk róla. Mondtam, le kellene szokni erről, mert ez csak feszélyez. De közben mégis segített is, valahogy kihúzta a dugót.

Nem az elmúlt két hetet emelném ki, sokkal inkább a felkészülési időszak egészét. Mondhatni, szeptembertől. Az olimpia után más közeg vett körül, más emberekkel kellett együtt dolgozni. És vallom azt, hogy a hozzám közeli emberek, akik kiteszik a napjaimat, építenek. A tőlük jövő visszacsatolásokból azt szűrtem le, hogy jó úton haladok, emberileg és szakmailag egyaránt. Ezek a visszajelzések fontosak, mert most lábalok ki egy gödörből, ami nem szakmai. És örülök, hogy ilyen körülmények között ezt most sikerült meglépnem.

Ó, igen, voltak itt felhajtásvadász címek és riportok! Fontos volt tavaly nyáron a nézettség és a kattintásszám, legalábbis nektek, újságíróknak. De azt biztosan állíthatom, nem az edzőváltáson múlt volna a siker, ha nem így sült volna el ez az év. Hanem tényleg nehéz körülmények voltak: sok kötelező kihagyás, betegség, koronavírus. De ezt már nem tudjuk meg. Mindenesetre a világbajnokság igazolta, hogy volt értelme, jó döntést hoztam, és remélhetőleg ez a csapatmunka még nagyon sokáig ki fog tartani.

Nekem ez elsősorban a váltó eredményeiben fontos kérdés. Szomorú vagyok, mert ebben a váltóban több volt, nagyobb bennünk a lehetőség. De ebben az esetben bizakodó vagyok, előre tekintek, szerintem ennél már csak jobb lehet.

Hatot.

Kimentem nézőként a vb többi eseményére is. Voltam vízilabdán, szinkronúszáson. A nyíltvízi versenyekre nem mentem ki, de a fő szempont az volt, hogy aktívan pihenjek. Szabadidőben is fontos a mozgás, mindig örökmozgó típus voltam. Nem nagyon tudok egyhelyben megülni sokáig, kivéve például, ha interjút kell adnom, mint most. Fontos, hogy amit csinálok, minél inkább kössön le fizikailag és mentálisan is, hogy addig se az úszáson gondolkodjak.

Túl közel van egymáshoz a két esemény, hogy ezt ki merjük jelenteni. Magamtól nem várok el semmilyen időt pillangón, a helyezés lesz a fontos. Taktikailag is fontos, hogy ne a pille számokkal foglalkozzak, ha már biztos helyem van a döntőben. Fontosabb több energiát fektetni azoknak a számoknak a tökéletesítésébe, amelyekben még nem jeleskedem a világmezőnyben.

Egyelőre igen. Aztán meglátjuk.