Milák-show, történelmi magyar sikerek és piszok jó úszások Tokióban

A tény: szerda hajnalban Milák Kristóf a magyar úszósport első olimpiai bajnoka lett pillangón, a világ valaha volt harmadik legjobb időeredményével és 1:51,25-ös új olimpiai csúccsal!

Kevés olyan verseny létezik, ami akkora mentális párbajt ígért, mint a férfi 200 méter pillangó olimpiai döntője. Nagyjából két éve, a 2019-es világbajnokság óta mindenki arról beszélt, hogy a Michael Phelps világcsúcsát megdöntő Milák tükörsimán fogja hozni az aranyérmet Tokióban, és igazából csak az a kérdés, hogy milyen idővel. A magyar sport történetében talán soha az életben nem indult senki úgy egy olimpián, hogy olyan 101%-os esélyei legyenek, mint most neki.

Elbírta a terhet. Látszólag könnyen, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog – hogy valójában mennyire könnyen, azt csak és kizárólag ő és a hozzá közel állók tudják. A döntő utáni nyilatkozatában elmondta, hogy nem sokkal a rajt előtt elszakadt az úszónadrágja a call roomban, ami megzavarta őt fejben, és már akkor tudta, hogy ebből nem lesz világcsúcs, ennek ellenére rendesen elkezdte (a kvangdzsui idejénél is jobban: 24,48 az első 50 méteren), aztán 100-nál hiába fordult előtte a két kamikazetaktikás, Chad le Clos és Federico Burdisso, egyszerűen nincs ember, aki a harmadik (28,67) és a negyedik (29,10) hosszával bírni tudjon.

Ami miatt nem teljes a magyar öröm, az hét fránya századmásodperc, Kenderesi Tamás ugyanis mindössze ennyivel maradt le a dobogóról – a negyedik hely csodálatos és egyáltalán nem szorul magyarázatra, de riói bronzérmesünk sokkal inkább csalódott, mint elégedett ezzel az eredménnyel. A hajrában nem volt kérdés, hogy Tomoru Honda (1:53,73) lesz a második, hisz Milák mögött egyedül ő tudott 1:54-en belül úszni, Kenderesi (1:54,52) pedig le Clos-t simán lenyomta, Burdissót (1:54,45) azonban úgy sem sikerült elkapnia, hogy másfél másodperccel jobb utolsó 50-et repesztett nála (29,81, szemben a 31,35-tel). Bízhat és vele együtt bízhatunk abban, hogy amit az élet egyszer elvesz, azt vissza fogja adni, és ki tudja: Milák pillangóra vonatkozó terveitől függően három év múlva, Párizsban talán már egy fokkal nagyobb tétért mehet a meccs ebben a számban.

Akkor sportolóként már valószínűleg nem lesz majd ott az a Hosszú Katinka, akit lehet, hogy most, női 200 vegyesen láttunk utoljára olimpiai döntőben. Háromszoros olimpiai bajnokként, címvédőként érkezett Tokióba, és bármi is történt, háromszoros olimpiai bajnokként is fog távozni, ezt pedig senkinek sem szabad elfelejtenie.

Hetedik idővel jutott a fináléba, és ott a mezőny végén haladva végül hetedik lett, messze attól, amit valójában tud (2:12,38), de nincs mit és nincs miről beszélni, ez most így sikerült. 32 évesen, az olimpiai halasztás után végigcsinálta a felkészülést, 400 vegyesen ötödik lett, most két hellyel hátrébb végzett, a 200 hát pedig még hátravan neki, ahol kétségtelenül ki fog adni magából még egyszer mindent. A számot egyébként az a Yui Ohashi nyerte (2:08,52), aki megcsinálta a duplát, 200 és 400 vegyesen is győzött, ezt most legfőképp a két amerikai bánta: Alex Walsh (2:08,65) 150-nél még vezetett, végül be kell érnie az ezüsttel, míg a 4-es pályán úszó Kate Douglass (2:09,04) lett a harmadik.

Dobay Gyula 1964-es, épp tokiói olimpiai hetedik helye után 57 évvel ismét lesz magyar döntős férfi 100 gyorson: Németh Nándor fantasztikus országos csúccsal, 47,81-gyel hetedikként jutott tovább a brutális mezőnyben, ahol Kliment Kolesnikov például Cesar Cielo 12 éve fennálló, legendás római világcsúcsától mindössze kerek két tizedre, 47,11-gyel Európa-rekordot ment, Caeleb Dressel egy laza 47,23-mal jelezte, hogy nincs ám olyan rossz formában, Sunwoo Hwang pedig például Ázsia-csúccsal jelentkezett be a dobogóért. Hatalmas meccs lesz, talán minden idők legerősebb döntős mezőnyével, hisz a felsoroltakon kívül Alessandro Miressi, David Popovici, Kyle Chalmers és Maxime Grousset is ott lesz.

Mint ahogy ott lesz női 200 pillangón Kapás Boglárka is a döntőben! A világbajnoki címvédőnek nem ígérkezik egyszerűnek a helyzet, hisz a kínai Zhang Yufei verhetetlennek tűnik (2:04,89-et úszott a mostani középdöntőben, ez másfél másodperccel jobb a legnagyobb riválisainál), de egyrészt az egyik amerikaitól, Hali Flickingertől (2:06,23) nem messze, 2:06,59-cel a harmadik legjobb idővel kvalifikált, másrészt ízelítőt kapott abból, hogy milyen is a délelőtti úszás. Nagyon összeszedettnek, stabilnak tűnik a mozgása, az első 100-at most picit jobban megnyomta, mint szokta, és joggal remélhetjük, hogy érmes lehet – a két évvel ezelőtti vb-döntőből kiindulva pedig tényleg bármilyen színű lehet az az érem.

Női 200 gyorson a 400 aranyérmesét, az élete formájában lévő Ariarne Titmust picit megijesztette Siobhan Haughey, de végül kegyetlen jó utolsó 50-nel (28,80) lehajrázta az olimpiák történetének első hongkongi érmét szerző riválist, nem mellesleg 1:53,50-es ideje olimpiai csúcs is egyben. Haughey Ázsia-rekordja (1:53,92) és ezüstje meglepetésnek is mondható, mint ahogy a 100 gyorson címvédő Penny Oleksiaket (1:54,70) sem 200-on lehetett dobogóra várni. A címvédők tábora a 2016-os olimpiai bajnok Katie Ledeckyvel, a regnáló Európa-bajnok Barbora Seemanovával és a regnáló világbajnok Federica Pellegrinivel mindössze az ötödik-hatodik-hetedik helyen végzett.

Ledecky azért így sem bánkódik, hisz 1500 gyorson végig vezetve, nagyon simán nyert (15:37,34), ezzel 24 évesen zsinórban a harmadik olimpiájáról is van már legalább egy aranya. Az amerikai kettős győzelmet Erica Sullivan tette teljessé, Sarah Köhler pedig a németeknek szerzett egy meglepetésbronzot.

A férfi 4x200-as gyorsváltót a britek (Tom Dean, James Guy, Matthew Richards, Duncan Scott) úgy nyerték meg, hogy mindössze három századdal maradtak el a világcsúcstól (6:58,58), és tegyük hozzá, ha a 200 gyorson kedden egyéniben győztes Dean legalább megközelíti a legjobbját (1:45,72-t tudott első emberként most, ezzel szemben 1:44,22-t egy nappal korábban), megvan a rekord. Ez vélhetően cseppet sem érdekli őket, hisz 1908 után nyertek ismét ebben a számban, ráadásul fölényesen megelőzve az oroszokat (Martin Malyutin, Ivan Girev, Evgeny Rylov, Mikhail Dovgalyuk – 7:01,81) és az ausztrálokat (Alexander Graham, Kyle Chalmers, Zac Incerti, Thomas Neill – 7:01,84).

Férfi 200 mellen az ausztrál Izaac Stubblety-Cook jutott a legjobb idővel, 2:07,35-tel a döntőbe, ahol megjósolhatatlan, ki nyer majd, hisz egyrészt mind a nyolcan 2:08,80-on belül jöttek, másrészt a világcsúcstartó Anton Chupkov csak a hetedik idővel lépett tovább. Kiesett a japánok legnagyobb reménysége, a tavasszal minden idők második legjobb eredményét produkáló Shoma Sato, a címvédő Dmitriy Balandin és a 2019-es vb-ezüstérmes Matthew Wilson is.

Folytatás magyar idő szerint déltől, 200 vegyesen az élete utolsó versenyét úszó Cseh Lászlóval és Kós Huberttel, 200 mellen Békési Eszterrel, 200 háton Telegdy Ádámmal és a női 4x200-as gyorsváltóval.