Nem borotválkozott, 50%-osan készült fel, mégis úgy úszott, hogy nem hisszük el

Léon Marchand szűk egy évvel azok után, hogy a budapesti világbajnokságon 200 és 400 méter vegyesen is nyert (utóbbin 4:04,28-as űridővel), 200 pillangón pedig Milák Kristóf mögött ezüstérmes lett, ott tart, hogy a tavalyi teljesítményét csak karrierje könnyed kezdéseként lehessen felfogni.

Egy hónappal a fukuokai világbajnokságot megelőzően ugyanis úgy kezdte a június 11-én kezdődő és június 16-ig tartó francia bajnokságot Rennes-ben, hogy az úszóvilág nem talál rá szavakat. Messze nem csúcsformában, az amerikai életből visszatérve (az NCAA-ben, majd a különböző yardos versenyeken is remekelt) úgy döntött, hat számot vállal – 200 mellre, 200 gyorsra, 200 pillangóra, 200 vegyesre, 400 vegyesre és 100 pillangóra nevezett be.

Cikkünk megírása előtt nem sokkal háromból harmadik győzelmét ünnepelhette, miután laza, 1:55,79-es eredménnyel, az egyéni csúcsától két és fél másodperccel elmaradva nyert 200 pillangón. Ha sorrendben visszafelé haladunk, a 200 gyors volt az eddigi középső száma, ahol 1:46,44-gyel, óriási egyéni csúccsal győzött, ezzel minden idők harmadik leggyorsabb franciájává lépett elő ezen a távon (Yannick Agnel – 2012, 1:43,14, Jérémy Stravius – 2013, 1:45,61).

"Nagyon meg akartam nyerni ezt a versenyt. A jó színvonalú mezőny, és az 1:48,70-es egyéni csúcsom miatt nem voltak túl nagy elvárásaim, de sikerült úgy felépítenem a döntőt, ahogy szerettem volna. Az első százon tudtam energiát spórolni a lábtempókkal, így gyorsítani tudtam a végén. Úgy érzem, a saját szintemen úsztam, hiszen az Egyesült Államokban yardos medencében, rövidpályán éreztem, hogy erős vagyok. Ez egy jó kezdet, de most az a cél, hogy a 4×200-as váltóval dobogósok legyünk a vb-n” – mondta a döntő után.

Az igazán nagy durranás viszont nem ez volt, hanem a 200 mell: 2:06,59-cel, Zac Stubblety-Cook 2:05,95-ös világcsúcsától mindössze 64 századra (!) csapott célba, aminél jobbat csak hárman tudtak a történelemben: Stubblety-Cook, Anton Chupkov és Shoma Sato. Marchand százötvenig világcsúcsrészidőn belül haladt (28,89-es első ötvenre 32,13-at, majd 32,68-at úszott, az utolsó ötvenre fáradt el kicsit, a 32,89-e bő egy másodperccel lassabb, mint Stubblety-Cook világcsúcsos 31,63-a), ez a 2:06,59 pedig elképesztő javulás az eddigi egyéni rekordjához (2:08,76) képest.

Úgy, hogy ő vegyesúszó, úgy, hogy gyorson és pillangón is egyre jobb, és úgy, hogy szeretne 200 mellet úszni a párizsi olimpián, de nem erre fókuszál. Brutális.

Nem mellékesen pedig úgy, hogy az edzője, Bob Bowman (aki edzőként és legfőbb mentorként Michael Phelps pályafutását is végigkísérte) elárulta: nagyjából 50 százalékos edzettséggel készült a francia bajnokságra, és nem borotválta le semmijét, ami néhány tizedmásodpercet még jelenthet úszásban.

A 200 vegyest szerdán, a 400 vegyest csütörtökön, a 100 pillangót pénteken rendezik – nem lepődnénk meg, ha esetleg már most megdöntené Phelps 4:03,84-es világcsúcsát, mellette pedig 200 vegyesen és 100 pillangón is egyéni rekordot úszna. És még mindig csak 21 éves...