"Mit nevezzünk el Benedek Tiborról? A Parlamentet!" - óriási tömeg búcsúztatta a Margitszigeten a

A címben idézett kérdés hangzott el a legtöbbször este, amikor tucatnyi vízilabdázóval, újságíróval beszélgettünk a Magyar Vízilabda-szövetség és az UVSE este kilenc órára meghirdetett megemlékezésen a sportág Mekkájának is nevezett Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodánál. Egy idő után hömpölygött a tömeg a Margitszigetre, e sorok írója fél 9 körül ért oda, már akkor százak várakoztak arra hogy egy-egy gyertyát, vagy egy szál virágot elhelyezhessenek az uszoda előtt, amelynek főbejárata elé egy óriási és több kisebb fotót helyeztek el az ötkarikás sikerei mellett világ- és Európa-bajnok klasszisról. Kilenc óra után már több ezren álltak sorba, hogy búcsút vegyenek Benedek Tibortól, gyakorlatilag a Margitsziget bejáratáig kígyózott a sor. A csendes megemlékezésre még este tíz óra után is rengetegen érkeztek, 23.20-kor fogyott el a tömeg, e sorok írója akkor távozott a helyszínről.

Benedek Tibor utolsó klubja, az UVSE OB I-es csapata tavalyi keretének 90%-a ott volt, együtt, egy kupacban állták végig az estét, nagyon büszke lett volna rájuk Mesterük - az volt már korábban, imádta ezeket a srácokat. Ahogy két éve, úgy most is a két legrutinosabb játékos, Bisztritsányi Dávid, és a csapatkapitány, Korényi Balázs fogta össze a fiatalokat. Utóbbit kisírt szemmel, megrendülten találtuk meg, jót beszélgettünk Tibor örökségéről. És ha már egy nappal korábbi cikkünkből kifelejtettük a nevét, itt pótoljuk mulasztásunkat. Ő is azok közé tartozik, akik tovább viszik majd a Mester örökségét, Korényi Balu úgy szakmailag, mint emberileg, játékosként, csékáként és edzőként is alkalmas erre. 

Ott volt Baksa Benedek - a szüleivel együtt -, aki tavaly nyáron Egerbe szerződött az UVSE-ben töltött tíz éve után, de csak emiatt a megemlékezés miatt a fővárosba utazott, azt a pólót viselve, amelyet tavaly, az UVSE-től kapott búcsúja során, melyet aláírt a gárda összes tagja - és Benedek Tibor is. Benivel végigálltuk három órán át a megemlékezést, együtt sétáltunk ki a Szigetről éjjel fél 12-kor. 

A tömegből egyszer csak egyik legfontosabb kollégánk, Szántó Petra bukkant elő, egymás nyakába borultunk sírva. Egyre több vízilabdást láttunk, a Ferencvárosból, a OSC-ből, mindenhonnan. Märcz Tamás szövetségi kapitánnyal is tudtunk beszélni vagy 20 percet, abból úgy 13-at vagy együtt, vagy felváltva sírva töltöttünk, és sztorira sztori volt a válasz Tibiről. Gyerekkori barátunkkal is ott találkoztunk vagy tíz év után, Rév Dániel kollégánk is végigállta a sort, hogy lerója tiszteletét Tibor előtt. "Nem csak a fociválogatott tud tömegeket kimozdítani." - írta ki a Twitterére. És tényleg jó volt látni, hogy ilyen tömegeket mozgatott meg a legenda, csak az apropó fáj, de nagyon. 

Az FTC-ből tavaly visszavonult Gór-Nagy Miklóssal még éjfélkor is erről beszéltünk. Előbb személyesen, ott a Hajós előtt, majd telefonon is. Elmesélte, milyen volt belülről a 2013-as világbajnokság, az ott aranyérmes csapat masszív tagjaként, hogy nyertek meg úgy kulcsmeccset, hogy azt hitték, hogy azt csinálják, amit Tibi mondott. Utólag mondta a szövetségi kapitány, hogy a hit elég volt, mert egyébként körülbelül kétszer csinálták meg azt az egész meccsen, amit begyakoroltak. Benedek Tibi miatt nyertek. Ez a mondat hét éve újra és újra előkerül. Tőle rengetegszer hallottuk. 

Gór-Nagy Miki aztán a Fradi honlapján hivatalosan is megfogalmazta ezeket a gondolatokat:

A korábban a Vasasban pólózó Esterházy Marcell  is felbukkan, később az UTE-ban pallérozódó Reisz Gáborral is összefutottunk, egyikőjüket se láttuk hónapok óta, megöleltük egymást. Ha nem is a nekrológunkban, de máshol mindkettejüket megemlítettük csütörtökön:

- jöttek sorban az ötletek egymás között a tömegben beszélgetve. Gór-Nagy Miki felvetette, hogy milyen jó lenne, ha elkezdenénk kiabálni Benedek Tibi nevét. Mi is csomószor gondoltunk rá, de nem mertünk rázendíteni. Aztán amikor ő már nincs ott, megjelenik néhány szurkoló, kifeszítenek egy molinót, görögtűz meg minden, ami kell, és akkor ők elkezdték kiabálni, hogy "Benedek Tibi, Benedek Tibi!" Gesztusukat taps kísérte. Pont, mint az 1999-es Európa-bajnokság megnyert döntője után, amikor a vízben ünneplő csapat, a stáb és a szurkolók elkezdik üvölteni kórusban az eltiltása miatt hiányzó, de a lelátón ott ülő Benedek Tibor nevét. 

- az egyik legjobb válasz már itthonról érkezett a kérdésre. De minden kevés ahhoz, hogy elegendő mértékben megfeleljünk annak az emberi és szakmai mércének ezekkel a licitekkel, amelyet Tibor jelentett ennek az országnak.

- van egy régi magyar közmondás: a legjobb mondatok a szintén Benedek Tibi követőjeként megszólaló Szabó Zoltán szájából hangoznak el, ha vízilabdáról van szó. Ez is az övé, az M4 Sportemlékező műsorában hallhattuk tőle. 

Most még nem tudhatjuk, nyilvános lesz-e Benedek Tibor temetése. Ha nem, ez egy méltó alkalom volt arra, hogy őt szerető tömegek róják le tiszteletüket a sportág legnagyobbja előtt. Az alábbi fotó csütörtök este 23.20-kor készült, amikor elfogyott a sor. Fekete zászló lobog a Hajós és a Komjádi homlokzatán is, talán már soha többé nem kéne onnan levenni ezeket. Csütörtökön meghalt a vízilabda, mert Benedek Tibor maga volt a vízilabda.

- ezt pedig Csepelyi Adrienn írta frappánsan a WMN-en megjelent nekrológjában. Itt maradtunk árván, Benedek Tibor nélkül.