Milák Kristóf semmivel nem tartozik Magyarországnak!

Azt, hogy Milák kihagyta a nyári vb-t, hogy szeptemberben tervezte újrakezdeni az edzéseket, ám azóta mégsem edz teljes erőbedobással, azt gyaníthatóan már minden sportrajongó tudja. Az elmúlt héten erről beszélt Sós Csaba szövetségi kapitány, Milák edzője, Virth Balázs és edzéstársa, Márton Richárd is. A távirati iroda szolgai módon le is hozta valamennyiük nyilatkozatát, melyek aztán végig is söpörtek a teljes magyar sajtón.

Az nyilván teljesen érthető, hogy a komplett magyar úszósport megpróbál mindent, hogy rábírja Milákot a kemény munkára. Az már nem, hogy miért kell olyan méretes butaságokat mondani, minthogy Milák tartozna Magyarországnak.

Igen erősen valószínű, hogy egy felkészült Milák ismét megverné a világot, és olimpiai bajnok lehetne újra, továbbá az is biztos, hogy valamennyi váltónknak nagyobb esélye lenne a párizsi kvalifikációra vele, mint nélküle. Ettől még, ha Milák Kristófnak nincs kedve már úszni, azt mindenkinek tiszteletben kell tartani.

Mi tartozunk neki köszönettel. Akkor is, ha soha többet nem látjuk úszni.

Wladár Sándor pontosan ugyanennyi idős volt, mint Milák, amikor 1986-ban, ugyanígy egyszeres olimpiai bajnokként, Európa-bajnokként, ám világbajnoki cím nélkül befejezte az úszást. Állampárti időket éltünk, ám nem rémlik, hogy valaki olyasmit mondott volna, hogy „Sándor, te még tartozol Magyarországnak/ a Pártnak/ esetleg a munkásosztálynak.”

Egerszegi Krisztinát is 22 évesen láttuk utoljára Atlantában. Nyilván karóba húztak volna bárkit, aki ilyen 'tartozikmagyarországnak' gondolattal hozakodik elő.

Nem biztos, hogy jó döntés lesz, amit meghoz, de az ő döntése. Ha úgy érzi, nincs már benne erő, nincs már motivációja, azt tiszteletben kell tartani.

Persze előfordulhat, hogy néhány váltó nem jut ki nélküle, a kevesebb versenyzővel pedig kevesebb edző, vezető utazhat, ám ez legyen az ő problémájuk. Ezeket a gondokat áttolni bárkire, de különösen egy olimpiai és világbajnokra, finoman szólva is sportszerűtlen.