"Nagyon mélyre kerültem" – nehéz helyzetből tér vissza az Európa-bajnok magyar úszónő

Kicsit fáradtan, de jól vagyok. Most kezdünk majd igazán felkészülni az országos bajnokságra, illetve a világkupa-versenyekre. A medencés hosszútávú ob abszolút edzésből ment, és úgy gondolom, hogy nagyon jó irányba tartunk – nagyon kemény, hosszú edzéseink vannak, de örülök és élvezem. Azt hiszem, az a legfontosabb a sportolónál, hogy élvezze az edzéseket is, ne csak a versenyeket meg a jó eredményeket.

Én azon kevesek közé tartozom – vagy talán én vagyok az egyetlen –, aki szereti a medencés 10 kilométert. Jól érzem magam közben. Sokan szokták kérdezni, hogy mire gondolok ilyenkor, mivel ütöm el az időt közben, mert én egyébként elég gondolkodós típus vagyok és szeretek is gondolkodni, de egy medencés 10 kilométer közben nem gondolok semmire, ezáltal nem gondolom túl az egészet. Leúszom két órát úgy, hogy elvagyok és csak jól érzem magam közben. Ezzel együtt persze nagyon hosszú és azért elég sok fájó pontja tud lenni, főleg, ha nem megy az embernek. Nehezen hasonlítható a nyílt vízhez, és azért az edzésektől is külön lehet választani, hiszen bár leúszunk kilenc kilométereket edzésen, de azokat jóval rövidebb távokban teljesítjük, és megállunk közben, pihenünk, más úszásnemben is úszunk.

Ugyanúgy állok hozzá, mint előtte. Korábban is úsztam 10 kilométeres medencés ob-kat, és nem számított, hogy nyílt vízen is, vagy csak medencében versenyeztem. Korábban medencében inkább 400 vegyeses voltam, és mindig is nagyon jó felkészülésnek tartottam ezeket a versenyeket. Másrészt valóban nagyon szeretek hosszan, sokáig úszni.

Igazából ez is. A legnagyobb miért az volt, hogy kicsit kiégtem a 400 vegyesben. Volt egy nagyon nehéz kétéves időszakom, amikor abszolút nem jött össze a medencés úszás, és nagyon mélyre kerültem mentálisan, mind az úszásban, mind az életben. Az edzőmnek jött az ötlete, hogy nézzük meg a hosszútávot, egyfajta vérfrissítésként, hogy legyen valami új impulzusom a sportban. Bejött, jól sikerült és segített elindulni, kimászni a gödörből.

Úgy gondolom, hogy jó irányba tartok. Nem mondom azt, hogy teljesen kimásztam a gödörből, de azt gondolom, felfelé ívelő a tendencia. Medencében is vannak céljaim, de azok egyelőre eléggé bizonytalanok, szóval még nem merem annyira megfogalmazni vagy gondolkodni rajtuk. Idén azt szeretném elérni, hogy ne kerüljek vissza ugyanabba a gödörbe – ezt azért mondom így, mert pont egy nagyon hasonló jó széria után jött anno a nehézség. Próbálok dolgozni azon, hogy itt tudjak maradni, ebben a pozitív, mosolygós és lendületes úszásban, életben, személyiségben, mindenben.

Amikor próbáltam kimászni a gödörből, el is döntöttem, hogy kimászok. Ez nagyon fontos, hiszen volt egy nagyon-nagyon rossz napom, amikor rájöttem, hogy változtatnom kell. Eldöntöttem, hogy változtatni fogok. Elkezdtem csinálni egy olyat – amit most már kicsit árnyalok, szóval már nem teljesen így néz ki –, hogy bementem az uszodába, ott úszó voltam, és amint kiléptem az uszodából, ismét civil ember voltam, nem gondoltam az edzésre, nem gondoltam az úszásra. Éltem a normális életet, amennyire lehet. Mostanság nem teljesen ebben a két burokból lépegetek ki-be, de azért még mindig nagyon élesen elválasztom a két dolgot, tehát az élsportolói és a magánéletemet.

A másik, amit csinálok: nagyon szeretem az állatokat, és jelenleg a párommal három kutyánk és négy macskánk van, úgyhogy velük töltöm a legtöbb időt, ha tudom. Ők mindig feltöltenek, próbálok velük nagyon sokat lenni, nagyon sok időt együtt tölteni, úgyhogy ha rossz kedvem van, akkor mindig hozzájuk fordulok.

Kicsit furán fog hangzani, de összességében eléggé antiszociális vagyok, és nem feltétlenül érzem jól magam az uszodai közegben. Valamiért nagyon távol vagyok tőlük, nem érzem magam annyira jól ott, és éppen ezért tudom szerintem nagyon különválasztani a kettőt. Akik a magánéletemben körülvesznek, abszolút nem úszók, a férjem sem sportol, és egyébként – hülyén hangzik – tudatosan olyat kerestem, aki nem élsportoló, pláne nem úszó. Ettől még az úszás mindig is a részem volt, mindig is a részem lesz, nagyon sok mindent köszönhetek az élsportnak, nagyon sokat formált rajtam, és úgy gondolom, hogy a jövőben is nagyon sok mindent fog tudni adni, mint ahogy az is, hogy már fiatalabban megéltem egyes helyzeteket és esetleg tudom, hogyan tudnám kezelni őket.

Én azok közé tartozom, akik félnek kimondani a céljaikat. Onnantól kezdve, hogy kimondom, görcsösen próbálom elérni. Gyerekkoromban, az iskolában is ilyen voltam, úgyhogy ez nem új dolog. Ez nem jó, mert nagyon be tudok stresszelni tőle, úgyhogy inkább nem fogalmazok meg célokat a nagyvilágnak, sőt, néha még magamnak sem. Ezen igyekszem változtatni, de egyelőre még nem megy annyira, inkább csak magamban fogalmazom meg, ha lenne valami.

Mentáltrénerrel dolgozom együtt, és nagyon sokat segített, a hozzáállásomban, a gondolkodásmódomban rengeteg tanácsot és tippet adott. Próbáltam pszichológust is, de az nem annyira jött be, mert zárkózottabb vagyok, és nem tudtam neki megnyílni, meg nem is szerettem volna, és nem szeretek annyira beszélgetni. A mentáltréner egyik tanácsával sikerült nemcsak ”túlélni”, hanem még élvezni is az egyik első versenyt a visszatérésem után, és azóta is alkalmazom azt a dolgot, amit akkor mondott. Ő az, aki próbál rávenni arra is, hogy kezdjek el célokat megfogalmazni, hogy legyek bátrabb, magabiztosabb, jobban bízzak magamban. Igyekszem megfogadni és beépíteni – van, ami gyorsabban megy, van, ami lassabban, de tényleg nagyon sokat segít, és ezért nagyon hálás vagyok neki.

A tervek szerint minden világkupa-állomáson elindulok, ez négy állomást jelent: ezen a héten Egyiptomot, aztán áprilisban, a medencés ob után Ibizát és Szardíniát, majd júniusban Setúbalt. Emellett lesz az országos bajnokság, majd júniusban edzőtábor, és a fő verseny az augusztusi Európa-bajnokság. Célként csak annyit mondanék, hogy szeretnék nyílt vízen és medencében is elindulni az Eb-n. Szeretnék minél többet megtenni azért, hogy odajuthassak, úgyhogy bele fogok adni mindent, és ez a legnagyobb célom, hogy mindent bele is tudjak adni, és hogy ne essek gödörbe.

Szerintem nagyon jó visszaigazolás volt, és sokat segített abban, hogy újra bízzak magamban, de próbálom ezt óvatosan kezelni, mert korábban egy nagy siker után jött a mélypont. Kicsit tudatosabban próbálom fékezni magamat és a gondolataimat, de azért úgy, hogy a magabiztosságot, amit ez adott, meg tudjam tartani, és azzal jó irányba tudjam terelni saját magamat.

Ez egy érdekes dolog. Tényleg nem szeretek beszélgetni, de ezek az interjúk valahogy mások. Egyrészt el tudok mondani dolgokat úgy, hogy nem egy konkrét embernek beszélek, mégis sokan meghallgatják. Másrészt fontosnak tartom, hogy az emberek lássák, hogy az élsportolók is emberek, érzésekkel, nehézségekkel, és bár mi a nyilvánosság előtt élünk, ugyanúgy vannak rossz napjaink. Mi sem vagyunk robotok, nekünk is vannak érzelmeink, amiket sokszor a nagyközönség előtt élhetünk meg. Fontos látni azt, hogy ezek mögött az eredmények mögött ugyanúgy emberek vannak. Fontos, hogy mindenki a saját életében elért eredményeire legyen büszke. Ha kicsit közelebb hozzuk ezt a világot az emberekhez, akár inspirációt is tudunk adni másoknak.