Kiss Gergő: "Nem fogok a búcsúmeccsem után egy hónapon át bőgni és pszichológushoz járni"

35 éves pályafutást zár le a héten Kiss Gergő, amiből 27 (!) idényt az élvonalban töltött. 1992-ben még a Tungsram színeiben mutatkozott be az OB I-ben, volt a BVSC, a Kordax, a Ferencváros, a Posillipo Napoli, az Újpest, a Canottieri Napoli, a Bologna, a Domino-Honvéd, a Primorac Kotor, a Vasas és végül megint a Honvéd játékosa is. Háromszoros olimpiai bajnokként, világbajnokként, kétszeres Európa-bajnokként, kétszeres Világliga-győztesként, Világkupa-aranyérmesként, háromszoros BL-győztesként, LEN-kupa-aranyérmesként, európai Szuperkupa-arannyal a birtokában, valamint hatszoros magyar bajnokként és kétszeres Magyar Kupa-győztesként int búcsút a játéknak.

Eljött ez az idő is, Kiss Gergő visszavonulásának hete. Vajon miért pont most, 41 évesen – egy hónappal a 42. születésnapja előtt – döntött úgy KissGé, hogy szögre akasztja a sapkát? Merész András, a Honvéd vezetőedzője augusztus elején még azt nyilatkozta a VLV-nek, hogy "Kiss Gergő tavaly még viszonylag gyakran játszott, ő igazából már csak délelőtti edzéseken vesz majd részt, azokon is egyre inkább pályaedzői feladatokat lát el, de még nevezni fogjuk játékosként a bajnokságra. Ha játszik is, valószínűleg csak egy-két meccsen és igazán végszükség esetén."

Talán már két, szintén vízilabdázó lánya is jobb nála? Ezzel a kedves antréval indítottuk a beszélgetésünket. A szó innentől Kiss Gergőé.

„Hiába provokálsz, nem hagyom magam. Amit Merész Bandi mondott, az helytálló. Ott vagyok minden héten az edzéseken a Honvédnál, és ha úgy ítéli meg a szakmai vezetés, hogy szeretnék, ha egy-egy meccsre beszállnék, akkor játszom. De annak, hogy rendszerszerűen 10-20 mérkőzést játsszak egy bajnokságban, vége. Az pedig egy jelképes dolog, hogy a Duna Arénában, Európa és a világ egyik legszebb uszodájában sok ezer néző előtt az olimpiai bajnok társakkal tudom megélni ezt az eseményt. Ez mindenképpen egy extra pillanat. A szervezők felajánlották ezt a lehetőséget, így augusztus 30-án lesz egy Millennium Masters-orosz masters meccs, a sydneyi olimpiai döntő párosítása, másnap pedig jön a búcsúmeccsem. Innen is köszönöm a felkérést! Ha már arról szól a fesztivál, hogy a fiatalok találkozhassanak velünk, és itt lesz több száz gyerek a Kelet-Nyugat mérkőzéseken, lesz egy all in hangulata ennek. Ezzel a jelképes rendezvénnyel mondjuk ki, hogy vége. Az is igaz, hogy nem játszom többet rendszeresen a bajnokságban, ahogy az is, hogy ott leszek még a Honvéddal, és az elsőosztályú csapat fiataljaival foglalkozom majd. A nyári edzőtábor alatt is kaptam többször egy csoportot, és akkor voltak személyre szabott feladatok is.”

Talán ő is edző lesz, mint Benedek Tibor, Biros Péter, Kósz Zoltán, Märcz Tamás vagy éppen Varga Tamás az olimpiai bajnok társai közül? A Honvédban a korábbi játékosok közül besegített már Steinmetz Barnabás és Gergely István is, Mátyás Zoltán az utánpótlásban dolgozik edzőként. Vajon ezt a sormintát folytatja ő is?

„A kispadra nem ülök le, azt a feladatot meghagyom a Merész András, Derekas Szilárd párosnak, ők dolgoznak majd a parton. Szivós Marci - akinek szintén van edzői papírja - szintén segíti majd a munkájukat, az utánpótlásban főleg, ő a csapatkapitány is. Többen próbáljuk összerakni azt a munkát, amivel a legtöbbet tudjuk kihozni a fiúkból. Nálunk több olyan pólós játszott már - Gyárfás Tomi, Kovács Gergő – aki aztán a válogatottban is bemutatkozott már, egy lökést talán mi is adtunk nekik a Honvédban. Nem mi találtuk ki őket, nem mi neveltük ki őket, de fiatalon bíztunk bennük, játszhattak egy középcsapatban, majd utána nagycsapatokhoz tudtak menni. Olyan hat-nyolc játékosról beszélhetünk az elmúlt hét-nyolc évből. Ez a folyamat megy tovább elvileg, csináljuk tovább ezt a munkát. Megtartani nehéz őket, ha csak nem hosszú távú szerződés köti őket a klubhoz, mert a nagycsapatok hívóereje elég vonzó.”

27 éves élvonalbeli pályafutást zár le szombaton Kiss Gergő. Abból a Honvédból vonul vissza, amelyben a legnagyobb klubsikereit aratta itthon, és azokkal a játékosokkal az oldalán fejezi be, akikkel együtt kezdett, akikkel évtizedeken át küzdött hol csapattársként, hol ellenfélként. Gyakorlatilag keretbe foglalja a pályáját ezzel a gálameccsel, és búcsújának körülményeivel.

„Igen, ez szép dolog, valamennyire megkönnyíti a búcsút is. Borzalmasan fájdalmas lehet mindenkinek valamilyen szinten, hogy aki szereti azt, amit csinált, azt a sportágat, amit űzött, egyszer be kell, hogy fejezze. Miközben ismerek olyat is, aki már utálta és örült, hogy abbahagyta. Nálam nem így van, én nagyon szeretem. 

Hogyan lehet lelkileg felkészülni a hétvégi két gálameccsre? Főleg a másodikra, amely elvileg az utolsó lesz Gergő pályafutásában, ilyen zseniális társakkal és parádés miliőben biztosan. Lepereg előtte ez a fantasztikus pályafutás?

„Próbálom a héten adott sok interjúban is kibeszélni magamból a problémát, így nem kell pszichológushoz mennem. Rengeteg médiumnak, rádiónak, tévének, újságnak nyilatkozom. Ezekben sokszor elmondom ugyanazt, így már a magam számára is unalmas lesz a mondanivalóm, és nem lepődöm meg azon, hogy hirtelen abba kell hagynom a játékot. Nyilván már a mérkőzésen el fogok érzékenyülni, már folyamatban van egy-két hete a gombóc növése a torkomban. A Facebookon megkérdeztem a kedves követőimet, hogy melyik meccsre emlékeznek a legszívesebben. Persze az athéni döntőt írták a legtöbben, de azért jött több más tökjó beírás is, Eb-aranyak és klubsikerek is.