Jó utat, Tolja papa! – Pásztory Dóra emlékei a magyar úszósport úttörőjéről

Pásztory Dóra, kétszeres paralimpiai bajnok úszó 11 éven át dolgozott együtt a kedden 86 éves korában elhunyt mesteredzővel, Petrov Anatolijjal. Az Eurosport korábbi szakkommentátora megosztotta velünk emlékeit, gondolatait, érzelmeit egykori mesteréről az első találkozástól a máig megőrzött tanácsokig.

Petrov Anatolij, Pásztory Dóra

Fotó: Eurosport

Azon gondolkodom, hogy vajon mikor lett Tolja bácsiból Tolja papa? Mikortól váltunk edző-tanítványból családtagokká? Egyáltalán, hogyan lehet ezeket a rétegeket leválasztani?
Tizenegy éves koromban lépett be az életembe, éppen akkor, amikor váltak a szüleim. Úszóedzőként dolgozom Angliában, 2026-ban így persze egy ilyen mondat elolvasása után azonnal megszólalna a vészcsengő.
De ott, akkor 1995-ben a "Nevkóban", ahogy térdelt a sekély oldal 1-es pályáján és húzta be a kötélnek nevezett madzagot, rám köszönt, hogy "szevász Dorká", és egy pillanat alatt kialakult a bizalom.
Ő bízott bennem, én pedig benne. Ez az, ami soha nem változott. Fentekben és lentekben, örömben és bánatban, sikerben és kudarcban, összhangban és távolodásban mindig ott volt ez a megkérdőjelezhetetlensége a szövetségünknek.
Azóta tudom, hogy egy gyerek életében ez a legnagyobb ajándék, ami hegyeket képes mozgatni, és persze a legnagyobb átok is, ha valaki visszaél vele.
picture

Pásztory Dóra a 2004-es athéni paralimpián

Fotó: Eurosport

Soha nem hagyott cserben, soha nem árult el és mindig éreztem a gondoskodó szeretetet a kiolthatatlan versenyszellemmel átitatott döntéseiben.
Én azon tanítványai közé tartoztam, akivel tudott osztozni a győzelmi vágyban. Ez a közös cél segített át minket a hajnali fél 6-os csatákon, a tinédzserkori lázadásaimon, amit csak és kizárólag neki tartogattam, és a fiatal felnőttkori kihívásokon, amikor kerestem az irányt még a medencében, de már a kijáratot fürkészve.
Szó nélkül viselte, amikor évekig a "felkeltem, felöltöztem, mi a fenét akarsz még?" pólóban vonultam be a "kistornába" pontosan 3 perc késéssel minden reggel. Az autokrata rendszerek elleni zsigeri ellenállásom elég korán megmutatkozott. 
picture

Petrov Anatolij, Pásztory Dóra

Fotó: Eurosport

De korán megtanultam azt is, hogy igenis lehet úgy alá-fölérendeltségi viszonyban működni, hogy az ne elnyomó és kiszolgáltatott legyen, hanem tiszteleten és gondoskodáson alapuló. Van helye a határozottságnak, kijelentő és felszólító módnak az emberi kapcsolatokban, ha nem céltalan, romboló, és ha ez kell, hogy egy irányba haladjunk. 
Most már azt is tudom, hogy ezzel nem a szabadságomat korlátozta, hanem vállalta a felelősséget. Ő volt a felnőtt, én pedig maradhattam gyerek. Ő volt az edző, én a sportoló. Tudta, hogy ha elviseli a pólóhoz hasonló villongásaimat, akkor a medencében együttműködő leszek.
És ez tette őt egy nagyon különleges emberré.
Hogy a nyelvi korlátok ellenére is tudott kapcsolódni a tanítványaihoz, ráérzett, hogy kinél mi működik.
Igen, a '90-es években az eszköztárban benne voltak gúnynevek, olyan módszerek, amiket ma már nem ildomos használni. 
De soha nem kérdőjeleztem meg, hogy minden tettét, minden döntését, minden módszerét az vezérelte, hogy fejlődjünk, hogy előre menjünk, hogy haladjunk a kitűzött célunk felé.
Sosem éreztem öncélúnak az eredményorientáltságát, mert mindig volt humor, játékosság az edzésekben, amivel oldotta a nyomást és amivel fenntartotta a motivációt, hogy érte is dolgozzak, de ez sosem csapott át megfelelési kényszerbe.
Ezekben az emberi határral való finom egyensúlyozásokban rejlett a nagysága.
picture

Jakabos Zsuzsanna, Petrov Anatolij, Pásztory Dóra és Sors Tamás

Fotó: Eurosport

Emellett olyan mélyen és kreatívan gondolkodott az úszásról, ahogy nagyon kevesen. Akkor, amikor még csak a füzetlapon ment az állandó kalkuláció részidőkkel, távokkal, technikákkal, feladatokkal.
Formált versenyzőként, emberként, edzőként és még a szülői identitásom része is az a 11 év, amit napi szinten töltöttünk együtt.
Sok tekintetben úttörő szemléletét eleinte gyanakvással és kirekesztéssel követte a szakma, erre ő csakazértis nyitottsággal, kíváncsisággal reagált és az úszás iránti mély szeretetéből fakadóan gondolkodás nélkül kezdett el foglalkozni velem, majd további tanítványokkal, akiknél nem lehetett a tankönyvi módszereket alkalmazni a technika tanításánál.
Mi, akik részese lehettünk az ő különleges világának, visszük tovább a szellemiségét, mi tudjuk igazán, hogy milyen értéket kaptunk.
Makacs volt, önfejű, de úgy, ahogy csak Tolja bácsi lehetett. Tele szeretettel. 
Edzőként nem kívánhat mást magának az ember, mint azt, hogy a tanítványai felnőttként is visszatérjenek és 10, 20, 30 év távlatából is őszintén azt tudják mondani, hogy KÖSZÖNÖM, jobb EMBER lettem attól, hogy az életem része voltál.
Tudom, hogy még sokan mások is ezt tudják mondani és adni az emléke megőrzéséhez.
És persze örökké hallom ám, hogy "kész, tűz, rajt!"
Pásztory Dóra 
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés