Így beszélgetett Kobe Bryanttel Kiss Gergő, és így nem Kásás Tamás

Kásás Tamás, a legfiatalabb halhatatlan | HosszabbításSzerda este érkezett a hír, hogy díszvacsora keretében avatta tagjává a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete Kásás Tamást. A háromszoros olimpiai bajnok, világ- és kétszeres Európa-bajnok pólós Faragó Tamás és Kárpáti György mellett a harmadik vízilabdázó a klubban. És a legfiatalabb a férfiak között. Már 38 évesen halhatatlan lett.

"Szóval, a faluban tarka csoportokba verődve mindenki arra várt, hogy megérkezzenek a buszok, amelyek a ceremóniákra szállítják őket, s mi ott bolyongtunk a mámoros forgatagban. Kiss Gergő volt éppen mellettem, amikor a tömegből kiválva hat jól megtermett, fekete óriás közelített felénk. Mi sem voltunk kisebbek, csak kevésbé világhírűek. Szinte extázisba jöttünk, amikor fölismertük a fekete csoportban az NBA-sztárokat. Én fanatikus Los Angeles Lakers-rajongó vagyok, de folyamatosan követem az egész amerikai profi kosárbajnokságot. Ők valószínűleg nem túl gyakran néznek olasz vagy magyar bajnoki pólómeccset, de még válogatott összecsapást sem, ezért láthatóan kevésbé örültek a találkozásnak, mint mi, pedig Gergővel kettőnknek legalább annyi olimpiai aranyunk volt, mint hatuknak összesen. Végül LeBron James, Kevin Durant és Carmelo Anthony, ha nem is túl szívélyes fejjel, megállt egy közös fotóra (ez lehetett nekik vagy a századik).Én viszont a kedvencemet, Kobe Bryantet akartam. Vele Gergőnek már sikerült összeismerkednie Pekingben. Ott összefutottak, és percekig jól el is beszélgettek. Kobe-nak van némi fogalma a vízipólóról, mert Olaszországban nőtt fel, ahol a papája profi kosaras volt, és a kis Kobe ott megpróbálkozott a vízilabdával is. Pekingben még azt is tudta, hogy a magyaroknak pólóból van dream teamjük, és hogy a harmadik aranyunkért hajtunk, éppen az Egyesült Államok ellen.Elindultunk Kobe-t megkeresni. A kutatást szinte a teljes csapat segítette. Kobe egy bokor tövében ült, külön testőr vigyázott rá. A többiek lökdöstek: nyomás, Kása, menj oda, menj már, neked három olimpiai aranyad van, neki csak egy, te vagy a nagyobb sztár, örülni fog neked, nyomták a hülyeségeiket. Elindultam. De ugyanabban a pillanatban a testőr mondott valamit Kobe-nak, és elindult ő is. Én utánakiáltottam: Kobe, Kobe, de rám sem nézett, szó nélkül faképnél hagyott. Pedig tuti hallotta, csak gondolom, ha megáll, és újrakezdi a közös fotózást, akkor ismét odavonzza a tömeget, és soha nem jut fel a buszra. Én természetesnek fogtam fel a történteket. A többiek szerint viszont kínos volt, ciki, égő, hogy egy egyaranyas kis törpe (két centivel alacsonyabb nálam) levegőnek nézett. A csapat fülig érő, kaján vigyorral vigasztalt egész este: jól van, Kása, akarsz róla beszélni, Tomi; nem baj, Kása, nyugodj meg, mi szeretünk téged!... Amikor visszatértem a szobámba, levelet találtam a párnámon. Angolul írták. 'Kedves Kása! Ne haragudj, hogy tegnap este faképnél hagytalak, és ezzel kellemetlen helyzetbe hoztalak a csapatod előtt. Nagyra tartalak, nagy rajongód voltam mindig, és maradok is. Meg tudsz nekem bocsátani? Tisztelettel: Kobe Bryant.'Nem tudom, mikor írták ezt a levelet a csapattársaim, nem tudom, mikor csempészték a szobámba, de nagyon földobott. Még aznap este át is mentem hozzájuk: képzeljétek, kitől kaptam levelet! Kitől, na, kitől, hüledeztek kíváncsiságot mímelve. Fölolvastam nekik. Halálosan komoly képpel gratuláltak és azt mondták: ez volt a minimum Kobe-tól."

"A harmadik olimpiai aranyérmem mellett számomra plusz élmény volt, hogy az olimpiai faluban válthattam pár szót Kobe Bryanttel, az amerikaiak világklasszis kosárlabdázójával - bár eleinte nem mutatkozott túl nyitottnak. Kobe elismerően beszélt a magyar pólóról, és azt mondta, reméli, hogy magyar-amerikai döntőt rendeznek majd a játékok végén. Annyira jó, hogy igaza lett."