Budapesten az életéért küzdött, de visszajött a halál torkából a fiatal úszó

Nagy Benjámin

Publikálva 22/09/2022 - 07:24 GMT+2

Nem egyszer fordult nagyot a világ az utóbbi bő egy évben André Grindheimmel. Norvégia egyik legtehetségesebb úszója ott volt a tokiói olimpián, ahol 100 méter mellen versenyzett, majd az idei, budapesti világbajnokságon 50 és 100 mellen is indult, előbbi számban kevés hiányzott neki a középdöntőhöz. Hogy hogyan lett neki mégis rémálom a vb és az azt követő időszak, az egész hihetetlen.

Andre Klippenberg Grindheim

Fotó: Getty Images

Könnyen lehet, hogy André Grindheimben macskavér folyik.

A macskáknak ugyanis állítólag kilenc életük van, Grindheim pedig csak ezen a nyáron "elhasznált" kettőt a saját életeinek számából.

Pedig nem indult számára rosszul a kaland, a Duna Arénában a 100 mellen történő „bemelegítése” után főszámában, 50 méter mellen közel járt élete első világbajnoki középdöntőjéhez, a 21. helyen végzett – igaz, ha megússza ugyanazt a 27,20-as időt, ami 2021 nyarán egyszer már összejött neki, és ami a tragikusan fiatalon elhunyt Alexander Dale Oen idejével századra megegyezően norvég csúcsnak számít, akár döntős is lehetett volna.

Úszás

Cápadresszes űridők kivégezve, kis híján megdőlt Hosszú Katinka világcsúcsa

15 perce

Június 22-én következett a 200 mell, ahol szintén szerepelt a rajtlistán, ehelyett azokban a napokban már teljesen máshol, az uszodán kívül harcolt. Nem érezte jól magát, így az edzőjével úgy döntöttek, visszalép a 200-tól, majd június 24-én őrült hasi fájdalmakkal vitték őt azonnal kórházba. Kiderült, hogy sérve van a bélrendszerében, ami miatt annak egy része teljesen elhalt, ráadásul a sérv gyomorgyulladást okozott, ami átterjedt a vakbelére is. Azt mondták neki az orvosok, ha nem műtik meg azonnal, akkor meghal.

Grindheim a budapesti kórházi ágyán (andregrindheim)

A műtét jól sikerült, csakhogy néhány nappal később előbb tüdőgyulladást kapott, majd koronavírusos lett. Végül két hétnyi szenvedés után javulni kezdett az állapota és hazaengedték, csakhogy közben hat kilót (!) fogyott és teljesen legyengült. Tegyük hozzá: olyan szervezetről beszélünk az ő esetében, ami a világbajnokság miatt csúcsformában, majd néhány nappal később már szörnyű állapotban volt.

„Lassú és frusztráló időszak következett, és még mindig érzem a hatásait. Nyáron általában utazik egy sportoló, különböző versenyeken vesz részt és teljes mértékben a munkájára koncentrál, ehelyett nekem az volt a célom, hogy eljussak a postaládáig és vissza.

Amikor hazajöttem Vangsåsenbe, alig tudtam járni.

Most, szeptember végéhez közeledve sem sokkal jobb a helyzet, hiába tért vissza a medencébe.

„Fájnak az erőgyakorlatok, a felülések nem a legkönnyebbek… és egyáltalán nem érzem úgy, hogy Norvégia legjobb mellúszója lennék, mert a tempóim nem olyanok, mint nyár elején voltak.”

Ennek ellenére nem adja fel, és kitűzte célul a párizsi olimpiát.

„Azt mondják, a teljes felépülésem egy évig is eltarthat, de remélem, hogy rövidebb idő lesz és jövőre már tudok versenyezni. Persze az is motoszkált a fejemben, hogy a karrierem soha nem lesz olyan, mint volt. Az edzőmmel évek óta úgy építjük fel a fejlődésem, hogy Párizsban a dobogóért küzdjek – ez lehet, hogy most nem reális, mert kevés az időnk, de vállalom a harcot.”

Forrás: nrk.no

Úszás