Benedek Tibor örökké 47 éves marad, de végtelen történet lesz az övé

"Bazmeg, tudtam, de nem jutott eszembe, de most eszembe jutott. Ugyanazon a napon születtem vele. Mármint UGYANAZON. 1972. július 12." – Benedek Tibor halála napján írta ezt nekünk az ország egyik legjobb basszusgitárosa, egyben egyik legkiválóbb zenei újságírója. 

Miket produkál az élet. Meg a halál. Ma, cikkünk megjelenésének napján, július 12-én már nem lehet születésnapi üzenetet küldeni Benedek Tibornak, csak fent nevezett kedves barátunknak. Nem tudni, olvasóink hogy vannak vele, mi még abban a szakaszban tartunk, hogy bárhol, bármikor el tudjuk sírni magunkat, ha eszünkbe jut Tibor, és az, hogy ő már nincs. A temetéséről szóló megható családi közlemény óta ismét hullámokban tör ránk a zokogás. 

Külön cikket érdemelne, hogy Tibor családja milyen normálisan, visszafogottan kezeli az elviselhetetlent ezekben a híradásokban. Lenyűgöző volt az a méltóság és tartás, ahogy Benedek Tibor közel két éven át halálos betegen dolgozott, mintha mi sem történt volna, miközben kifelé semmit nem kommunikált a betegségéről, és amíg csak tehette, az UVSE-nél tevékenykedett. Az ontológiai derűt (Mészöly Miklós kifejezése Esterházy Péter prózáiról) az onkológiai derű (persze Esterházy találmánya ez a szójáték a Hasnyálmirigynaplóban) váltotta fel nála is, mint EP-nél.

"Úgy látom, a hasnyálmirigyem, illetve annak módosult változata (ne mondd nekem, picim, hogy mondtak már neked ilyen szépet!) megjavítja az embereket. Kihozza belőlük a jót, a részvétet, a figyelmet, sőt, még a szeretet közelébe is eljutnak" - írta Esterházy a Hasnyálmirigynaplóban. Ahogy ő óriási szeretetmennyiséget kapott betegségének bejelentése után (és még így is jutott neki utálat is), Benedek halála is ezt váltotta ki az emberekről előre nem látható elképesztő módon.

„Itt vagyunk még, meddig leszünk, társasjáték a mi életünk! A legvégén majd célba érünk, a végtelenbe visszafekszünk.” – szól a Pegazusok Nem Léteznek - és a világ - egyik legszebb dala. "Az a 8-as, ami most ledőlt, végtelen jel lett." – mondta Szabó Zoltán az M4 Sport Tiborra emlékező műsorában. 

Alig múlik el nap, hogy valamelyik uvse-s játékosa ne posztoljon valamit a Mesterről a közösségi oldalakon. Ahogy korábban jeleztük, esetünkben még egy költöztető brigádnál is Benedek Tibor volt a téma egy idő után. Meg a főbérlőnknél is. Olimpiai bajnokokkal sem sírtunk még együtt, Tibi halálával ez is megtörtént. Az egyik legfenomenálisabb újságíróval, akiért vagy 20 éve odáig vagyunk, is csak most tudtunk végre csetelni egy óriásit, mert Tibor miatt ránk írt. Vagy eszünkbe jut, amikor a tavaly őszi Margó Fesztiválon a Rossz versek és 14 el nem beszélt történet c. kötet és DVD full telt házas bemutatóján egyszer csak felsétált a nézőtér legfelső sorába Tibi, majd sikerült egy közös fotót összehozni egyik legnagyobb rajongójával, a filmrendező Reisz Gáborral. Amikor később sorba álltunk, hogy dedikáljuk a film és a könyv alkotóival saját és a Tibornak szánt példányunkat, egy emberként, fellelkesülve csaptak le utóbbira a stábtagok, amikor megtudták, kinek szánjuk az ajándékot. 

Valamelyik nap egyik legkedvesebb gimnáziumi tanárunkkal találkoztunk, vele és egyik kedvenc osztálytársunkkal is ő volt beszélgetésünk nyitó témája. Benedek Tibor mindenütt ott van, csak itt nincs - parafrazeáljuk Esterházyt a Harmonia cælestis-ből. Egy országot hozott össze a halála, a rá való emlékezés, a gyász. 

„Társasjáték, mindenki lép, egymás felé, ki tudja még, mennyi van hátra, késő-e már, vagy korán van még, a búcsúzásra.” – így szól tovább a Pegazusok fentebb már idézett száma. Mivel Tibor soha nem beszélt nyilvánosan a betegségéről, nem is lehetett volna tőle elbúcsúzni. És talán jól is van ez így. Így mindenkinek a még aktívan edzősködő, sikereket elérő, vasakaratú, már nem jól kinéző, de még energiával teli Benedek marad meg az emlékezetében. Aki még csak 48 esztendős lenne ma. "A nemlét elviselhetetlen könnyűségéről van szó." - írja szintén EP.

Végtelen történet lett az övé.

A Youtube magától is tudja, milyen zenék jönnek jól e cikk írása közben. Sorra dobja fel a National, Cseh Tamás (és Bereményi Géza), Bruce Springsteen,Warren Zevon jobbnál jobb dalait. Utóbbitól személyes kedvencünk, a Keep Me In Your Heart újra és újra felcsendül az utolsó lemezéről.

Amíg csak élünk, Benedek Tibor emléke ott lesz a szívünkben.