Benedek Tibor az UVSE-vel végzett vezetőedzői munkája a legjobb dolog, ami a magyar vízilabdában

Amikor 2018 márciusában az UVSE szakmai igazgatója, Benedek Tibor bejelentette, hogy kétéves kihagyás után visszatér a kispadra, és átveszi a klub felnőtt és ifjúsági együttesének irányítását, rég nem tapasztalt izgalom lett úrrá rajtunk. E sorok írójának a barcelonai olimpia óta Benedek Tibi a kedvenc sportolója. 28 éve. Ő, és a '90-es évek szupercsapata, a mindent megnyerő UTE szerettette meg velünk a vízilabdát. Azóta követjük ezt a csodálatos sportágat kiemelt figyelemmel, az ő karrierjét pedig pláne. Ránk sportoló még nem volt ilyen hatással. Így két éve elhatároztuk, hogy amikor csak lehet, ellátogatunk az általa irányított csapatok mérkőzéseire. Előtte is többször láttuk már a tehetségek tucatjai kinevelő klub meccseit, de olyan masszív élményre még mi sem számítottunk, mint amit ebben a másfél évben kaptunk. 

"Még tanulom ezt a szakmát." - vetette oda viccesen Benedek Tibor 2018 októberében arra a kérdésünkre, hogy milyen volt az első, klubedzőként lezavart mérkőzése Zivko Gocic Szolnoki Dózsája ellen úgy, hogy három éven át volt Kemény Dénes segédje a válogatottnál, majd szövetségi kapitány egy olimpiai cikluson át, amelynek első két évében biztosan a világ legjobb edzője volt, de először irányított egyesületet. Eleve már az nagyon jó emlék, hogy a négy esztendőn át tartó szövetségi kapitányi időszakával ellentétben - amelyet újságírói minőségünkben igen közelről figyeltünk, és amely alatt túlságosan komoly volt Tibor, befeszült, egy olyan pózt vett fel, ami túlságosan is szigorú keretek közé szabta a saját viselkedését, mosolyogni is alig láttuk -, szóval ezek után az UVSE-nél kivirult, lazább lett, és sokat viccelődött. Ahogy a csapat több tagja is mesélte, még őket is meglepte, hogy milyen jó humora van, velünk is nyitottabb lett, nem csak a vízilabdáról beszélgettünk, és nem csak az uszodákban. Láthatóan nagyon élvezte az új munkáját, így pedig számunkra még maradandóbb az, amit letett az asztalra. 

Hamar látszódhatott a kívülállók számára, hogy több, főleg saját nevelésű tehetség is alkotja csapatát, akik közül vagy hatan külön-külön is nagyszerű játékosok, de együtt - főleg azok, akik közel tíz évet játszottak már egymás oldalán gyerekkoruk óta - olyan elegyet alkotnak, akikhez hasonló egyéniségeket és kiemelkedő képességű pólósokat a zseniális '76-os generáció óta nem láttunk. Már az első évben is lenyűgöző mérkőzéseik voltak. És úgy jött ki a lépés, hogy egy-egy tévés meccsük volt a bajnokságban mindkét szezonban, tavaly a Debrecen, idén a Pécs ellen is varázsoltak, utóbbi partijukon nyújtották az egyik legfantasztikusabb teljesítményüket. Kétszer is közel álltak hozzá, hogy legyőzzék a világklasszisokkal felálló Szolnokot, idén nyolc közé jutottak a Magyar Kupában és az OB I-ben is. Úgy, hogy amíg tavaly 19,2 év átlagéletkorú csapattal szerepeltek, idén már annyit öregedtek, hogy ez a szám felment 19,7-re. Még a világ jelenlegi legjobb pólósa, Varga Dénes is elismerően nyilatkozott az UVSE bátor, nyílt sisakos játékáról az egyik FTC-UVSE csörte után.

Olyan támadó felfogású, kreatív, sokmozgásos pólót mutattak be, amelyet Tibor szövetségi kapitányi időszakában a válogatottban is meghonosított, és amelyre a legjobb példa a 2013-as, megnyert világbajnokság volt a görögök elleni negyeddöntő és finálé között. Amit ott láttunk főleg a Varga testvérektől és Szivós Mártontól látványosságban, azt hozta kicsiben, ha nem is olyan szinten főleg a tavaly nyáron Egerbe szerződő Baksa Benedek, a Vigvári fivérek, Vendel és Vince, Konarik Ákos és Aranyi Máté vezérletével ez az UVSE. És amilyen támaszt nyújtott akkor Nagy Viktor a kapuban, olyan szintű stabilitást jelentett Bisztritsányi Dávid karrier-reneszánsza ennek a csikócsapatnak. A 16 éves, elképesztő fizikai adottságokkal rendelkező Molnár Erikről azt mondta nekünk minden idők egyik legjobb magyar pólósa, hogy ő lehet a következő Aleksandar Ivovic. A medence minden pontján feltűnő, a meccseket végiggüriző, izomkolosszus Sziládi Kristófnak kinézhet akár egy Hosnyánszky Norbertéhez hasonló karrier is. A lila-sárgák egyik meghatározó tagja szerint Aranyi Máté pedig a párizsi olimpián a magyar válogatott kezdő centere lehet. 

Az hagyján, hogy minket mennyire lenyűgöztek. Az élvonal egyik legkiválóbb edzője elmagyarázta egyszer, hogy milyen tudatosan felépített rendszer alapján védekezik a csapat. Egy világbajnok pólós társaságában néztük a fentebb említett, februári UVSE-Pécs derbit, amely során teljesen odáig volt ő is az álomjátékot mutató Benedek-gárdát látva. Azt mondta, hogy ez egy maradandó UVSE lesz, amelyre emlékezni fogunk sokáig, a csapatra, a sztorira, az edzőre. 

És aztán a rivális FTC edzőjével, Varga Dániellel készített nagyinterjúnkban jött a legjobb jellemzés, amit erről a csapatról hallottunk. 

Tibi egy brandet épített a klubból, amelyet szakmai igazgatóként is irányított. Egy összetartó közösség volt a gyermekeiket vidékre is elkísérő szülőkkel, az UVSE-t csapatkapitányként példásan vezető, a gyermekcsapatot edző Korényi Balázzsal, áldozatos háttéremberekkel, például az elképesztő melót végző sajtóssal, Csongár Istvánnal. Közösen érték el, hogy például a tavalyi, KSI-vel vívott ifi döntőn ott volt vagy 800 ember a Komjádi lelátóin. Ilyen számokat csak a kiemelt OB I-es meccseit szintén ebben az uszodában játszó Ferencváros volt képes ott produkálni a bajnoki döntőkön, vagy néhány Bajnokok Ligája-mérkőzésen. Előtte talán csak a Vasas 2012-es bajnoki címekor voltak ilyen sokan. Nem mellesleg élete első klubedzői évét rögtön aranyéremmel zárta Benedek az ifi bajnokság megnyerésével.

És hogy milyen Benedek Tiborral dolgozni? 

A már Egerben pólózó Baksa Benedek ezt nyilatkozta róla tavaly nyári nagyinterjúnkban: 

Vigvári Vendel tavaly januárban így foglalta össze nekünk tapasztalatait:

Ahogy minden megszólalásukban olvashatjuk és hallhatjuk, játékosai Mesternek hívják Benedeket. A Vigvári testvérekkel készített év elején megjelent interjúban kaptuk meg ennek magyarázatát:

Sokan voltak kíváncsiak erre a gárdára, mert csak a KSI-re volt jellemző rajtuk kívül tavaly, hogy az OB I-ben is szinte ifikkel állnak ki, és nem kényszerűségből, hanem elvből. Többnyire saját nevelésű magyar játékosokkal lett tavaly 13. a 16 csapatos OB I-ben az az UVSE, amely egy évvel korábban csak osztályozón maradt bent az élvonalban. Idén már a legjobb nyolc közé jutott a csapat, a felsőházban pedig az első hat közé vágytak elmondásuk szerint a fiúk, de a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt bajnokságban csak egy felsőházas meccsüket tudták lejátszani, a bivalyerős OSC otthonában. Nem tudták megkoronázni pazar évüket, és az utolsó, együtt játszott szezonjukat, a zuhanyhíradó szerint ugyanis legjobb játékosaik közül legalább hat elszerződik, ráadásul legtöbbjük topcsapathoz megy. A magyar válogatott leendő kulcsembereiről van szó, akiket Märcz Tamás szövetségi kapitány árgus szemekkel figyelt a nézőtéren több alkalommal is. 

Benedek hétfői, a visszavonulását bejelentő közleménye alapján az is biztossá vált, hogy ha esetleg nyáron még folytatódna az idény, már nem ő áll majd a parton, hanem az a Vincze Balázs, akivel bámulatos dolgokat műveltek a vízben a 25 évvel ezelőtti Újpest klasszisaiként. 

Nem tudják tehát úgy lezárni a történetüket, ahogy szeretnék, és ahogy megérdemelné a világ egyik legjobb edzője, a sportág egyetemes történetének legnagyobb alakja és szupertehetségekből álló brigádja. Benedek Tibor így összegezte az UVSE-nél végzett vezetőedzői munkáját számunkra márciusban: 

Az hagyján, hogy a lenyűgöző szakmai munkának hála több, szinte kész játékost ad Benedek Tibor a magyar vízilabdának, akik alapemberei lehetnek a jövő magyar válogatottjának. "Újradefiniáltad a vízilabda-utánpótlás fogalmát, a világ legerősebb bajnokságának felsőházába jutó álomcsapatot építettél, többnyire gimnazistákból." - ahogy szép elnöki köszöntőjében írta Lovas Péter, az UVSE elnöke. 

Ennél is fontosabb, hogy a közel két éven át tartó intenzív együttlét alatt olyan értékeket kaptak tőle a fiúk, amely egész életükön végigkíséri majd őket. Ebben azért vagyunk biztosak, mert nekünk a cikk elején említett saját, legutóbbi 28 évünkre ez volt jellemző. Számunkra nem hogy minden idők legkiválóbb vízilabdázója ő, hanem a legnagyobb sportember is. A játékosi és edzői karrierje a példa rá, hogy elképesztő hullámvölgyekből lehet a csúcsra visszajönni úgy, hogy közben meg tudsz maradni annak, aki voltál, sőt, még jobb emberré is válhatsz. Benedek Tibi olyan tartással, maximalizmussal, hitelességgel és önazonossággal rendelkezik, amilyenre mi még nem láttunk példát.

Benedek Tibor UVSE-je végtelen történet marad, amit a magunk részéről amíg élünk, nem felejtünk. Nem csak a játékosainak marad Mestere, bármi történjék is, hanem a cikk szerzőjének is.