Alkohol és depresszió: az olimpiai bajnok a pokolból tért vissza

2018. április 9., Gold Coast, Ausztrália, helyi idő szerint 21 óra 8 perc. A Nemzetközösségi Játékok 50 méteres mellúszása után felhördül az úszóvilág, hisz a korábbi világcsúcstartó, azóta már visszavonult Cameron van der Burgh szinte a semmiből legyőzi a verhetetlennek hitt Adam Peatyt. "Négy év után újra megelőzték kedvenc távján a királyt", hangzanak a szalagcímek, és a brit hiába gratulál látszólag tiszta szívből és rendkívül sportszerűen a dél-afrikainak, a lejtmenet szépen lassan megkezdődik.

Négy év sok idő, pláne a csúcson, pláne olimpiai bajnoki, világbajnoki és Európa-bajnoki címek sorával. Ha ránézünk a most 25 éves klasszis eredménylistájára, semmiféle megingás nem látszik: világcsúcsok 2014-től folyamatosan, a 26 és az 57 másodperces álomhatár áttörése 50, illetve 100 mellen (2017, Budapest, 25.95, és új Peatyként: 2019, Gwangju, 56.88). Rekordok, amik emberi mértékekkel felfoghatatlanok. 

Négy év, lejtmenet, új Peaty: ezek a címkék simán elférnének abban a róla szóló filmben, aminek címében valószínűleg a pokol és a menny szavak szerepelnének. Az a bizonyos vereség a Nemzetközösségi Játékokon szó szerint vereséggé változott, nemcsak egy versenyre, majdnem egy egész életre. A megtörhetetlen, laza britben (aki néhány hónappal korábban, a budapesti vizes vb egyik napos délutánján a Duna Aréna médiateraszára baseballsapkában, napszemüvegben, komótosan érkezett, aztán a szemüveget levéve egy másodperc alatt a világ egyik legközvetlenebb emberévé vált) azon az áprilisi estén valami megváltozott.

"Feltettem magamnak a kérdést: ha én vagyok a világ leggyorsabb mellúszója, miért kapok ki? Egy csapásra elvesztettem a hitet. A 2016-os riói aranyérem után megtapasztaltam a sikerrel járó negatív érzéseket, de visszatértem - aztán 2018 végére minden addiginál mélyebbre kerültem" - elevenítette fel a bő másfél évvel ezelőtti sötét időszakot egy friss interjúban.

A lejtmenet egyre veszélyesebbé vált. "Olyan pontra jutottam, ahol semmiben nem találni örömet és élvezetet, ahol fölösleges boldognak lenni - egyszerűen nem éri meg. Az év utolsó részét versenyzés szempontjából kihagytam, így jutott idő bulizásra és ivásra, a depresszióm pedig csak fokozta a tétet. Szó szerint minden motivációm elúszott.

A 2019-es világbajnokságon egyáltalán nem látszott rajta, hogy miken ment át: három első hely (50 és 100 mell, plusz a 4x100-as férfi vegyesváltó), egy világcsúcs. Minden addiginál erősebb volt fejben - tanult az ausztráliai sokkból. "Utólag örülök, hogy Cameron megelőzött, sokat tanultam. Még inkább első akarok lenni, még jobban ostromolni akarom a csúcsokat, egészen addig, amíg úgy érzem: ennél már nincs feljebb. Ez az életem."

Peatynek hamarosan teljesen megváltoznak a mindennapjai, hisz párjával, Eirivel szeptemberre várják első gyermekük, egy kisfiú születését. Joggal adódhat a kérdés: meddig tervez a profi sportban? 

"Ha tíz évig nem tudják felülmúlni az általam úszott időket, elégedetten fogok visszatekinteni a karrieremre. Az év végén 26 leszek, ráadásul apuka, érthető, hogy élni akarom az életet. Tokióra időzítem a létező legjobb formát, utána meglátjuk, merre tovább, de biztosan visszaveszek kicsit. Hálás vagyok azért, amim van, ennél semmi sem fontosabb" - mondta.

Peaty ezen a héten térhetett vissza a medencés edzésekhez, természetesen a járvánnyal szembeni védekezés legszigorúbb szabályait betartva. Érettebben, nyugodtabban és elszántabban, mint valaha. 

via Sportsmail