Az

Élet és Irodalom

legutóbbi, február 5-i számában olvasható Simon Andrea 

interjúja

 Gál Andrással, a BEK-győztes Újpest vízilabdacsapatának egykori játékosával, aki a lúgos orvos áldozata, Renner Erika, valamint a szintén durván bántalmazott Orosz Bernadett ügyvédje is. A beszélgetés pólós vonatkozásait, az UTE sikereiről, Benedek Tiborról szóló részeket közöljük alábbi cikkünkben.


Az uszodákban a Jolán becenévre hallgató Gál András már az interjú elején elmesélte, hogyan kapta ezt a szokatlan nicknevet. "Egy akkori tévéhíradós, Gál Jolán után nevezett el az egyik csapattársam. Már hetek óta edzettem Horkai Györgynél a felnőtt válogatottban, amikor megkérdezte, mi a rendes nevem."
Arról már többször írtunk, hogy olyanoknak jelentett sokat az a nagy Újpest, amely uralta az 1990-es évek magyar és európai vízilabdáját, mint az öccsével a lila-fehérek miatt Szlovákiából átruccanó Gergely István, a képzőművész Esterházy Marcell, a filmrendező Reisz Gábor, Szivós Márton vagy éppen e sorok írója. Gál arra a kérdésre, hogy mit jelentett az a csapat, így felelt: "Minden játékosának valószínűleg élete legjobb emlékű csapata. Zant­leit­ner, Bene, Fazekas, Mátéfalvy, Dala, Nitsovits, Vincze, Gál, Vogel, Rázga, Szabó, Benedek – Kovács."
Úszás
Nagyot küzdött, és negyedik helyen zárt Olasz Anna
2 ÓRÁJA
25 éve nyerte meg a BEK-et a '90-es évek legendás pólócsapata, a Benedek Tibor repítette UTE | Eurosport
25 évvel ezelőtt, 1994. április 12-én nyerte meg a BEK-et a Catalunya ellenében az UTE férfi vízilabdacsapata. Cikkünkben felelevenítjük az Újpest negyedszázaddal ezelőtti fantasztikus menetelését, melyben Csurka Gergely beszámolói mellett a korszakos lila-fehér gárda két akkori játékosa, Benedek Tibor és Szabó Zoltán volt a segítségünkre. Múltidézőnk.
A '94-es BEK-győzelemig vezető útra így emlékszik vissza:
"Az csak a legnagyobb sikerünk. A katarzisunk a fejlődéstörténetünk. Tehetséges, fiatal csapatból 3-4 év alatt a világ legjobb klubcsapata lettünk egy magyar szinten is nagyon szegény, már haldokló UTE-val. 
A hierarchiában betöltött szerepet az életkor, a játéktudás és a személyiség együttese határozza meg. 22 éves korom körül lettem stabil kezdő egy nagyon összetartó, együtt feljavuló csapatban, ahol egyenrangú volt mindenki. Ez összetett dolog: ki lőjön a legfontosabb helyzetekben, ki szólaljon meg, amikor mindenkinek egy irányba kell húznia. A csapatkapitány a legidősebb, Mátéfalvy Csaba volt, de a vezér Vincze Balázs. Kialakult, hogy amikor reagálni kell szünetben vagy meccs közben valamire – bírói felfogás, ellenfél húzása, személyi hibák –, Balázs mindig tudja a jó megoldást, és mivel ez rendre be is jött, a hitünk, bizalmunk, egyre mélyült. Én egy jó katonája voltam ennek a gépezetnek. Abban a csapatban ez megtisztelő szintet jelentett."
Amikor 2019 tavaszán készültünk az UTE BEK-győzelmének 25. évfordulójára íródott cikkünkre, Benedek Tiborral is beszélgettünk a Komjádi uszodában az UVSE egyik késő este véget érő meccse után. A legendás pólós több csapattársa szerepét is kiemelte, így Gálét is: "Mindenki, amit jól csinált, azt nagyon jól csinálta, speciális dolgokat. Gál Andrásnak például föl lehetett nagyon magasra dobni a kapufához a labdát, ami akkor nem volt olyan gyakori a magyar vízilabdában."
Simon Andrea is rákérdezett a Gál-piruettre, amely az Újpest egyik nagy fegyvere volt az emberelőnyös játék során. Ez a típusú kapufás játék Benedek szövetségi kapitányi korszaka alatt is nagy hangsúlyt kapott a magyar válogatottnál, ahogy minden klubcsapatnál is.  
"Ez Vincze Balázs elnevezése, a műkorcsolyából ismert piruett után. Emberelőnyös helyzetben régebben a kapufánál elrejtették a gyengébben lövő játékosokat, lövőpozícióban a nagy bombázók álltak. Nálunk sokféle jól működő felállás futott, a sok jó lövőnk miatt majdnem mindegy volt, ki hova került. Én is átlövőnek számítottam, de sokszor kerültem a kapufa mellé is. Balázsnak volt egy olyan speciális nyak-fej mozdulata, amiből már másodpercekkel hamarabb tudtam, hogy érkezik a beadás. Ha jó a lábtempód, előnyben vagy az ilyen szituációkban, de jó lábtempójuk sokaknak lehet. Mi abban voltunk emlékezetesek, hogy amikor én szinte combközépig kiemelkedtem, pont jött a labda is, így 1-2 másodpercig nem tudtak érdemben letarolni. A derekamat paskolta a védő, mert magasabban voltam egy emelettel. Megnézhettem, hova lőjek, és esetenként a tengelyem körül majdnem teljesen megfordulva jobb helyzetbe hozhattam magam. Persze, amikor elhibáztam, megkaptam, hogy belehalok a szépségbe."
A cikk szerzője sokáig úgy gondolta, hogy nem fog még egy olyan jól játszó csapatot látni játszani, mint amilyen Kovács István együttese volt a '90-esek évek első felében. Egységes gárdát alkottak a lila-fehérek, amelyben Benedek Tibor személyében a világ akkori legjobb pólósa szerepelt, Mátéfalvy Csaba nagy támaszt adott a kapuban, Vincze Balázs volt az együttes esze és motorja, Dala és Benedek bombái demoralizálták az ellenfeleket, miközben minden egyes játékosnak megvolt a szerepe, és ha ők is teljesítették a részfeladataikat, akkor nemigen lehetett megverni őket. Gál András is a csapat jelentőségét hangsúlyozta az egyének helyett.
"Az a ’94-ben BEK-győztes Újpest talán megverte volna az akkori válogatottat. Posztonként jobbak voltak a válogatott játékosok, mi viszont együtt voltunk jók. Mindenki a szerepében maradt, senki nem akart több lenni. Volt egy vezérünk, Vincze Balázs, és egy igazi legjobbunk, Benedek Tibor. Ő akkor még nem érezte a hangjának az erejét. Hiába volt elismerten a legjobbunk, nem ő utána mentünk akkor. Azért ízelítőt már adott néha abból, amiről aztán libabőrösen meséltek a későbbi csapattársai, játékosai. A ’94-es Mladost Zagreb elleni BEK-elődöntő előtt, az öltözői megbeszélésen úgy feltüzelte magát, hogy elkezdett ordítani, ököllel ütötte a fémszekrényeket, hogy ő most fölmegy és megeszi Bukićot. Aki akkor egy kétszeres olimpiai bajnok legenda volt. Sajnáltuk szegényt, az volt az érzésünk, hogy mindjárt meg fog halni, mert szembejön vele Tibi, és széttépi. Ezt akkor láttuk tőle először."
Benedek Tiborra rátérve Gál Jolán több olyan személyes emléket is megosztott az olvasókkal, amelyeket eddig máshol nem találhattunk meg. Olyan történetet is, amelyből kiviláglik az a szellemiség, amely egész életében jellemezte a sportág talán legnagyobb alakját.
"Tibi volt a legjobb barátom a csapatban, és azután is, hogy már nem játszottunk együtt. Imponált neki a tájékozottságom, rengeteget kérdezett. Nem csak engem. Szeretett kérdezni. Egészen alapvető dolgokról is, amit mások esetleg szégyellnének, hogy nem tudnak. A tájékozottsági, tudásbeli hiányosságait próbálta ledolgozni, vagy csak ellenőrizte a saját tudását. Egyszer például egy csapattársunkkal egy vidéki útra menet műveltségi vetélkedőszerűen azt játszottuk, hogy felváltva elsoroltuk az aradi vértanúkat, aztán mondjuk a nürnbergi 22-őt. Tibi is ott ült, végighallgatta, majd rácsodálkozott, hogy mi ezeket honnan tudjuk. Egy héttel ezután, egy hajnalban fölmentem hozzájuk NBA-meccset nézni, mert csak nekik volt kábeltévéjük. Az egész család aludt, Tibi nyitva hagyta nekem az ajtót, beosontam és a szobájában láttam, hogy az íróasztalánál föl volt szögezve a 13 aradi vértanú és a nürnbergi 22. Tehát amikor ő hiányosságot észlelt magán – és azért a pályafutása kezdetén észlelt rengeteget –, mindent próbált pótolni."
Szívszorító, amit elmesél kettejük utolsó telefonbeszélgetéséről egy hónappal Tibor halála előttről.
"Egy hónappal a halála előtt beszéltünk utoljára
(2020. június 18-án halt meg – a szerk.)
, az utolsó 3 hónapban már nem nagyon vette föl senkinek a telefont. A mi utolsó beszélgetésünk nem elbúcsúzás volt. Bringázni voltam, nem vittem magammal a telefonomat, hazaérve láttam, hogy Tibor keresett. Azonnal bezárkóztam, visszahívtam, és mondtam, ne haragudjon, a családdal bicajoztunk. Mire ő azt felelte: de jó, bárcsak én is bicajozhatnék még egyszer."
Az interjú második felében Gál András elmesélte, hogyan tanult meg ügyvédkedni, mit szeret a jogászi munkájában. Beszélt két nagy médiafigyelmet kapó esetéről, a "lúgos orvos" ügyben vállalt sikeréről, és a "darnózseli hentes" ügyéről. A büntetőeljárási törvényről is elmondta véleményét és beszámol a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene közösségi oldal létrehozásának céljáról, amelyet Mérő Verával alkotott meg. 
Olympic Games
Olasz Anna fantasztikus negyedik helyet szerzett nyíltvízi úszásban
3 ÓRÁJA
Olympic Games
Háborút indítottak az amerikai úszók az oroszok ellen az olimpia után
TEGNAP 18:17