Taroltak a britek, szárnyaltak a „Sasok” a Super League Triathlon idei kiírásában

A céljuk egyértelműen a sportág népszerűsítése, a triatlonnal kacérkodó gyerekek inspirálása és a nézők szórakoztatása volt. Pont ezért rövid, pörgős, izgalmas, extra szabályokkal teletűzdelt versenyek kialakításán gondolkodtak, ahol természetesen a világ legjobb versenyzői mérik össze a tudásukat. Ehhez a sportág alapos ismeretére, kreatív ötletekre, és rengeteg pénzre volt szükség.

Mindhárom alapító óriási rajongója a sportágnak és legalább amatőr szinten űzik is, Chris McCormack ráadásul 4X-es világbajnok, 20 éves versenyzői múlttal. A gondolatokat tettek követték, így indulhatott útjára az első kiírás 2017-ben, Jersey-ben. Már négy évvel ezelőtt is nagy sikert aratott a verseny, és elnyerte a nézők tetszését, azonban a szervezők további fejlesztésekkel igyekeztek még izgalmasabbá tenni a sorozatot.

Idén vezették be a csapat pontversenyt, és a kerékpáros Grand Tourok mintájára, a különböző színű megkülönböztető trikókat (rózsaszín: összetett, kék: legjobb úszó, zöld: legjobb kerékpáros, piros: legjobb futó). Az verseny összdíjazása 1,25 millió dollár, amiből a végső győzteseknek 50 ezer, a győztes csapatnak 120 ezer, míg az egyes állomások illetve a trikók győzteseinek 20 ezer dollár járt.

Az idei sorozatot négy egymást követő hétvégén, négy különböző helyszínen rendezték meg, négy különböző formátumban, sorrendben London (Triple Mix), München (Equalizer), Jersey (Enduro) és Malibu (Eliminator) voltak az állomások.

Amikor a Grand Finale-ra érkeztek a versenyzők Malibura, a helyzet a következőképpen festett.

A nőknél Jessica Learmonth (Sasok) mindhárom korábbi versenyt megnyerte, így ő állt az összetett ranglista élén, maximális 45 ponttal és a rózsaszín trikó mellett még a legjobb úszónak számító kék, valamint legjobb kerékpárosnak járó zöld trikót is magáénak tudhatta. Őt honfitársa, jó barátnője, de ezúttal nem csapattársa, Georgia Taylor-Brown (Skorpiók) követte mindössze 3 pont lemaradással, így komoly esélyekkel szállt harcba a végső győzelemért. A dobogó alsó fokára hárman is pályáztak. Katie Zaferes (Orrszarvúk), Vicky Holland (Sasok) és Beth Potter (Cápák) egyaránt 33 ponttal rendelkezett, ami külön csatát ígért.

Az izgalmakat tovább fokozta, hogy szabad kártyával rajthoz állt az olimpiai és világbajnok Flora Duffy (Gepárdok), illetve a múlt héten féltávú világbajnoki címet szerző Lucy Charles-Barclay (Cápák) is. Ráadásul a Grand Finale extra pontokkal jutalmazta az első 5 helyezettet.

Az eliminator formátum lényege, hogy mindhárom „kis” triatlon futamot tömegrajttal indítják és a kerékpározás során 1, a futás során 2 versenyző kiesik, így fogyatkozik folyamatosan a mezőny.

Az úszás teljesen más képet festett, mint az elmúlt három hétvégén. Persze ebben a körülmények is nagy szerepet játszottak, hiszen ezúttal óceánban úsztak a versenyzők, ahol a hullámokkal és a pálya vezetéssel is meg kellett küzdeniük. Kisebb meglepetésre nem Jess Learmonth jött ki elsőnek a vízből, hanem Lucy Charles-Barclay, aki így elvitte az úszásért járó 5 pontot, és az első Short Chute-ot (utolsó futásban felhasználható pálya rövidítés).

Az úszás másik győztese Vittoria Lopes (Sasok) volt, aki kiválóan teljesített a depóban, így két hellyel Learmonth előtt haladt át a mount line-on, ami azt eredményezte, hogy a kék trikó a brazil lányhoz vándorolt. Igaz pontszámban egyenlően álltak, de a szabályok szerint ilyenkor az dönt, hogy az utolsó versenyen ki halad át előbb az időmérő ponton.

Az első futam további részében annyi történt, hogy Learmonth meg tudta őrizni a zöld trikót, habár az SLT újonc Duffy nyerte a második Short Chute részhajrát. Futáson senki nem veszélyeztette Georgia Taylor-Brown piros trikóját, így nem kellett harcolnia Duffyval a befutónál. A második résztávon egyértelmű volt a taktika. Nem szabad kiesni, és minél több energiát meg kell spórolni a mindent eldöntő utolsó futamra. Nagy meglepetés nem is történt, hacsak Vittoria Lopes kiesését nem számítjuk annak, igaz a brazil lány futóteljesítménye miatt ez benne volt a pakliban.

Jöhetett tehát a sorsdöntő verseny, és vele együtt a nagy fordulat. Az úszás és kerékpározás után négyen maradtak az élbolyban, Learmonthon és Taylor-Brownon kívül még Flora Duffy és Katie Zaferes. Az összetett éllovas számára ez elég rossz előjel volt, hiszen papíron ő a legrosszabb futó négyük közül, így azért imádkozhatott, hogy Taylor-Brown csak harmadik legyen, hiszen úgy meg tudná tartani a rózsaszín trikót. Az viszont az első kör végén kirajzolódott, hogy más lesz a verseny kimenetele. Duffy sebezhetetlennek bizonyult (főleg a Short Chute-tal), míg a Taylor-Brown-Zaferes és a Zaferes-Learmonth közötti távolság folyamatosan nőtt.

Ez nem is változott a végéig, így az olimpiai bajnok első nekifutásra SLT versenyt nyert, Taylor-Brownt pedig a négy egymást követő második helyezése, az összetett dobogó legfelső fokára repítette. Learmonth a második helyen zárta az évadot, míg fantasztikus versenyzésének köszönhetően Zaferes lett a harmadik. A győztes a verseny utáni interjúben elmondta, hogy legszívesebben megosztaná ezt a trófeát ellenfelével és egyben jó barátnőjével Jess Learmonth-tal, hiszen az első három állomáson ő dominált végig, és megérdemelte volna a győzelmet. Ennek ellenére büszke erre a sikerre, és végre nem követett el buta hibákat, mint a korábbi helyszíneken.

Negyed óra szünet után következtek a férfiak. Ha létezik szoros összetett verseny, akkor az övék minden szempontból az volt. Mindhárom állomást más versenyző nyerte (Wilde, Luis, Yee), és egy negyedik versenyzőn (Jonathan Brownlee) volt a rózsaszín trikó. Az első három versenyzőt mindössze 2 pont választotta el egymástól. Ráadásul a jersey-i enduro futam szoros sprintbefutóval dőlt el. Nem is nagyon kellett számolgatni, minden esélyes elsőszámú célja az volt, hogy közvetlen riválisait maga mögött tartsa.

Az első futamon - hasonlóan a női versenyhez – a Short Chut-ért, a trikókért, és a csapat pontokért ment a verseny. A Shor Chute-ot Hauser (Skorpiók) és Martin Van Riel (Orrszarvúk) szerezte meg, ami pedig a trikókat illette, nem történt változás a múlt héthez képest. Matthew Hauser a kéket, Seth Rider (Sasok)a zöldet, Hayden Wilde (Cápák) pedig a piros trikót vitte végérvényesen. A futás végén egyébként Blummenfelt (Orrszarvúk) haladt át elsőként a célvonalon, akiben buzgott a versenyszellem, miközben a többiek kedélyesen elcseverésztek egymással a mezőnyben. A második futam érdemben nem tartogatott izgalmakat, de a vége felé már lehetett érezni, hogy fokozódik a hangulat és mindenki a végső megmérettetésre koncentrál.

Következett a mindent eldöntő verseny, és ahogy annak történnie kellett, minden esélyes ott volt az első csoportban az úszást követően. Igaz Luis egy kisebb csoporttal néhány másodperces előnyre tett szert a kerékpározás elején, de érezni lehetett, hogy futóverseny kerekedik ki a dologból. A depóból Van Riel, Blummenfelt, Vilaca és Wilde jött ki elől, és az új zélandi ismét nagyon megindult. Yee, Brownlee és Luis néhány másodperces hátránnyal követte az élen haladókat, de a különbséget csak Yee tudta csökkenteni. Az utolsó körnek úgy vágtak neki, hogy Van Riel a Short Chute-ot kihasználva kicsit ellépett az élbolytól, de azonnal üldözőbe vették. Brownlee és Luis ekkorra már tetemes hátrányt szedett össze, és tudni lehetett, hogy az összetett esélyeik elszálltak.

A célegyenes előtti szőnyegre fordulva kétesélyesnek tűnt a verseny. Blummenfelt már korábban kiszállt a meccsből, és a két „Cápa” (Wilde és Vilaca) is megúszni látszott. Maradt tehát Van Riel és Alex Yee, akik fej-fej mellett haladtak egészen a célvonalig. Habár a belga versenyző gyakorlatilag bevetődött a célba, az időmérő óra mégis Yee-t hozta ki győztesnek, aki így két héten belül két sprintbefutót nyert és az összetett harmadik helyéről előre lépve megnyerte az összetett versenyt. A második helyet Wilde szerezte meg, míg Brownlee a harmadikra csúszott vissza. Az egyetlen magyar induló Tóth Tamás az utolsó futásig versenyben volt, akkor intették ki.

Alex Yee a verseny után elmondta, hogy nagyon jó ötletnek tartja, hogy megrendezték ezt a fajta versenyt, hiszen rengeteg néző látogatott ki, sok új rajongót szereztek a sportágnak, és biztosan sok fiatal érdeklődését felkeltették. Végülis erre megy ki az egész.

Anyagilag összességében Georgia Taylor-Brown jött ki legjobban ebből a négy hétvégéből, aki 140 ezer dollárt gyűjtött. Jessica Learmonth 136 ezret. A férfi győztes Alex Yee 120 ezer dollárral gazdagodott.

Folytatás jövőre várható.

Összetett: nők/férfiak
Georgia Taylor-Brown (Skorpiók) 60 pont/Alex Yee (Sasok) 59 pont
Jessica Learmonth (Sasok) 59 pont/Hayden Wilde (Cápák) 54 pont
Katie Zaferes (Orrszrvúk) 49 pont/Jonathan Brownlee (Gepárdok) 50 pont

legjobb úszó (kék trikó): Vittoria Lopes (Sasok) 16 pont/Matthew Hauser (Skorpiók) 17 pont
legjobb kerékpáros (zöld trikó): Jessica Learmonth (Sasok) 15 pont/Seth Rider (Sasok) 16 pont
legjobb futó (piros trikó): Georgia Taylor-Brown (Skorpiók) 17 pont/Hayden Wilde 15 pont

Sasok 362 pont
Skorpiók 277 pont
Cápák 258 pont
Gepárdok 232 pont
Orrszarvúk 199 pont