Meglett a mesterhármas Bermuda egyetlen olimpiai bajnokának, míg a franciák sztárja csúnyát bukott

Ez persze nem azt jelenti, hogy a versenyzők hóban csúsznak-másznak, hanem sokkal inkább azt, hogy a versenyidényüket hosszabbra nyújtják, olyan kihívásokat és helyszíneket keresve, amelyek beleillenek az egész éves edzésprogramjukba. Így fordult elő az, hogy hiába rendeztek idén olimpiát, majd néhány hétre rá a világbajnoki sorozat nagydöntőjét, a legnagyobb versenyzők folyamatosan hallatnak magukról, itt-ott elért kiugró időeredménnyel, óriási győzelemmel, vagy balszerencsés üggyel.

Említettük már Blummenfeltet, aki ideiglenesen átkacsintgat a hosszútáv irányába, ráadásul hatalmas sikerrel és még annál is hatalmasabb tervekkel a jövő évet tekintve, de azért a többi sztár sem ül a babérjain. Korábbi cikkünk egy mondatában megemlítettük, hogy, habár Flora Duffy és Kristian Blummenfelt is megnyerte az olimpiát és a világbajnoki sorozatot is, a triatlon történénelmében először, egy hajszálnyival mégis a norvég éve tűnt sikeresebbnek, mivel ő nemcsak pontszámban előzött meg mindenkit a WTCS-en (World Triathlon Championship Series), de stílusosan a Grand Final-t is megnyerte, míg Duffy ott „csak” harmadik lett.

A múlt vasárnapi eredményeket elnézve, mintha erre a mondatra reagált volna a bermudai versenyző, és alapos újraértékelést kérne. Ugyanis a Kapaluában megrendezett Xterra világbajnokságon mindenkit maga mögé utasított, úgy, hogy az ezüstérmesre is bő hét percet vert. Így az alapból egyedülálló olimpia-vb kombóhoz hozzátett még egy tereptriatlon sikert is. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a Super League Triathlon egyetlen állomásán, ahol részt vett, szintén nyert, míg Blummenfeltnek ugyanez nem jött össze, akkor megint csak fontolóra kell venni, kinek adnánk az „év triatlonistája” díjat. És ezek csak a szimpla eredmények.

Vannak egyéb érdekességek is a háttérben. Míg Norvégia virágkorát éli állóképességi sportágakban, addig Bermuda alig van fent az egyetemes sport térképén. Cserébe igazán megbecsülik országuk egyetlen olimpiai bajnokát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy októberben nemzeti ünnepnapot tartottak a tiszteletére, majd nem sokkal később Duffy Instagram oldalán tudatta, hogy egy rumot is elneveztek róla, ami jó érzékkel a Flora Gold nevet kapta, és az olimpiai győzelmi képe virít az üvegen. Egyből aukcióra is bocsátottak 15 üveggel, és az abból befolyó 18.000 dollárt a saját alapítványának ajánlotta fel. A bermudai boltokban azóta is kapható az ital, de a 15-ös szám sem a véletlen műve, ugyanis az volt a szerencsét hozó rajtpozíció Tokióban. Ő és Blummenfelt egyaránt onnan indulva nyert.

A kétszeres világbajnok francia versenyzőre mostanában alaposan rájár a rúd. Másfél évvel ezelőtt élete formájában volt, és mindenki egyöntetűen őt kiáltotta ki az olimpia legnagyobb esélyesének. Akkor a Covid-járvány kersztülhúzta a számításait, rá egy évre pedig egy makacs vádlisérülés akadályozta a topformába lendülést, így be kellett érnie a 13. hellyel.

Aztán szépen kezdte összeszedni magát és az SLT-n már időnként megcsillogtatott valamit régi tudásából. Ezután, ahogy az sokszor és sok mindenkivel előfordul egy-egy olimpiai ciklus után, ő is belekóstolt a hosszútávozásba. Múlt vasárnap vett részt élete első középtávú versenyén Indian Wellsben, ahol a kerékpározás utolsó 10 kilóméteréig biztos győztesnek tűnt, hiszen stabil két perces előnye volt, ráadásul az a Lionel Sanders jött mögötte, akit azért futáson, Luis képességeivel bőven lehet tartani.

Ekkor azonban az élen haladó autó állítólag rossz irányba terelte a francia versenyzőt, ahol nem volt útlezárás, és egy arra járó Tesla (legalábbis Luis barátnője szerint) elütötte őt. Bár csúnyán megütötte magát Luis, szerencsére nagyobb baj nem történt, így folytatni tudta a versenyt. Állítása szerint a futáson végig szenvedett, de óriási küzdőszelleméről tanúbizonyságot téve végül a második helyen ért célba, és letette névjegyét hosszú távon is.