Junior- és U23-as világbajnoki címek, felnőtt világkupa-győzelem és egy jó adag remény

Frissítve 17/09/2022 - 11:05 GMT+2

Ahogy azt már korábban megírtuk, a múlt heti triatlon-világkupa férfi elit versenyén magyar siker született Lehmann Csongor jóvoltából. Csongor nem a semmiből került elő, komoly eredménysorral büszkélkedhetett eddig is, ráadásul a vezetékneve már kiskorától fogva előre vetítette, hogy rá bizony oda kell figyelni majd a későbbiekben. Vele készítettünk interjút.

Lehmann Csongor

Fotó: AFP

Egyből a legfrissebb emlékkel kezdjük. Nyerni tudtál Karlovy Varyban, ami óriási sikernek számít. Főleg, hogy korábban hasonló sikert csak Vanek Ákosnak sikerült elérnie, még a 2014-es tiszaújvárosi versenyen. Benne volt a levegőben ez a siker? Számítottál rá, hogy ilyen szinten kijöhet a lépés?

„Jó előjelekkel érkeztem a versenyre, hiszen egyrészt jó formában is vagyok, másrészt elég jól ismerem a pályát, ami ráadásul nagyon fekszik nekem. Főleg a kerékpáros pálya nagyon technikás, sok emelkedővel, kanyarral, szűk utcákkal. Korábban kétszer indultam már itt. Két éve a Covid-időszakban kilencedik lettem, tavaly pedig harmadik. Nyilván szerettem volna tovább javítani a helyezésemen, de azért láttam a rajtlistát, és tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolgom.

Párizs 2024

A magyarokat különösen érzékenyen érintheti, ha elmarad a triatlonosok úszása az olimpián

12/04/2024 - 11:59

Az úszás nagyon jól sikerült, negyedikként jöttem ki a vízből, igaz nem sikerült egy kisebb csoporttal elszakadnunk a többiektől. Nagyjából 20 fős bollyal tettük meg a kerékpáros részt. Szerencsére jól helyezkedtem, így a második depózás után az élen találtam magam. Futáson saját tempót tudtam diktálni, és éreztem magamban az erőt. Na, ott fordult meg igazán a fejemben, hogy ezt akár meg is lehet nyerni. Ez adott még egy kis plusz energiát, és szerencsére végig tudtam tartani az előnyömet. Nagyon örülök, hogy sikerült nyernem.”

Bár valószínűleg sokan tudják, fontos megemlíteni, hogy ez nem egy égből pottyant eredmény, hanem a hosszú, kitartó, kemény munka egyik kicsúcsosodása.

„Igen, korábban is voltak szép eredményeim. 2018-ban Gold Coaston junior világbajnok lettem, majd egy évre rá 20 évesen ezüstérmet szereztem az U23-as világbajnokságon Lausanne-ban. Habár a 2020-as év elég csonka volt, 2021-ben még mindig befértem az U23-asok közé, és Edmontonba már úgy érkeztem, hogy azt a versenyt meg szeretném nyerni. Szerencsére nagyon jól kijött a lépés ott is, úgyhogy első magyarként világbajnok lettem. És abban a mezőnyben ott volt például az a Matthew Hauser, aki most a felnőtt mezőny szűk elitjéhez tartozik.”

És akkor még a felnőtt Eb-negyedik helyezésedet meg sem említettük.

„Az egy nagyon kedves eredmény számomra, annak ellenére, hogy az utolsó 200 méterig benne volt a pakliban, hogy a dobogóra is odaérhetek. Próbáltam rájönni, hogy mit csinálhattam volna másképp, de azt hiszem mindent kiadtam magamból, úgyhogy ez tényleg egy kimondottan pozitív emlék. Ráadásul a helyszín és a hangulat elképesztő volt. Mintha olimpián lettem volna, habár az még várat magára.

Azt érdemes tudni, hogy sokan erre a versenyre hegyezték ki a formájukat, így még inkább felértékelődik ez az eredmény számomra. Ha mentem volna egy jót, és mondjuk 10-15. lettem volna, akkor is elégedett lennék. És ne felejtsük el, hogy most már mindhárom francia versenyzőnek, akik előttem értek célba, van Eb-aranyuk, szóval elég illusztris társaságba kerültem.”

Ilyen eredmények után máshogy kezelnek a mezőnyben?

„Abszolút. Igaz mindig is szerettem ebbe a közegbe tartozni, hiszen nagyon szimpatikus és sportszerű mindenki, mégis külön jó érzés, amikor például Leo Bergere (az aktuális Európa-bajnok) úgy köszön rám, hogy háttal álltam neki, és simán elsétálhatott volna mellettem. Meg tudom, hogy nem nagy dolog, de azért jól esik, hogy egy akkora sztár, mint Vincent Luis, bekövet az instán.”

Lehmann Csongor

Fotó: AFP

Menjünk vissza kicsit az időben a kezdetekhez. Édesapád is kiváló triatlonos volt. Ráadásul pályafutása befejezése óta edzőként dolgozik, és jelenleg a Triatlon Szövetség szakmai alelnöke is. Előre borítékolható volt, hogy te és a testvéreid is triatlonisták lesztek, vagy azért nem volt ez ennyire egyértelmű?

„Egészen kicsi korunk óta érdeklődtünk a sportág iránt. Láttuk édesapánkat versenyezni, és az nagy hatással volt ránk. Otthon a kertben is házi versenyeket rendeztünk, ahol WC papír volt a célszalag. Szóval elég hamar elkapott az érzés. Igaz, a bátyámmal ellentétben én kipróbáltam más sportágakat is, mint a foci vagy a szertorna, mivel nem erőltették ránk a szülők a triatlont.

Aztán amikor elindultam korosztályos versenyeken, hamar sikerélményeket szereztem, és ez meghozta a kedvemet, hogy komolyabban vegyem az egészet. Eleinte inkább technikai jellegű edzéseim voltak, később durvult csak be a dolog. Az biztos, hogy az összes létező korosztályt megjártam.”

Kezdettől édesapád volt az edződ?

„Nem. Ő mindig az idősebb korosztállyal foglalkozott. Én először Filep Csabához és Fodor Ágneshez kerültem, aki mai napig irányítja az úszó edzéseimet. Junior korom óta édesapám az elsőszámú edzőm.”

Melyik a kedvenc versenyszámod a három közül?

„Kezdetektől fogva a futás volt a kedvencem, és azt gondolom a legfontosabbnak a három közül, hiszen végülis ott dőlnek el legfőképp a helyezések. Kerékpáron sokáig gyengének éreztem magam az elit mezőnyhöz képest. Szerencsére most már jobb a helyzet, úgy érzem sokat fejlődtem. Az úszás az más tészta. Elégedett vagyok a teljesítményemmel, de nap mint nap a hideg vízbe ugrani, főleg a téli hajnali edzéseken, sötétben, nem egy leányálom.

De ha jó társaság vesz körül, akkor minden könnyebb. Szerencsére ez megvan nekem is. Ott van például a bátyám, akivel gyakorlatilag egész életemben együtt edzettem, és egymást húztuk egyre feljebb és feljebb. Nélküle valószínűleg nem tartanék itt.”

Miben szeretnél még fejlődni?

„Főként úszásban. Jó lenne, ha az 1500 méter után úgy jönnék ki a vízből, hogy bőven van még tartalékom, hogy a kerékpározás elején azonnal tudjam „tenni a kereket”, hiszen ott dől el, ki melyik bolyba keveredik. Ezen kívül nagyon szeretnék 30 percen belüli 10 kilómétert futni az olimpiai táv végén. Hiszen a legjobbak ezt tudják, én pedig szeretnék közéjük tartozni.”

Lehmann Csongor

Fotó: AFP

Sérülésekkel hogy állsz? Miket teszel annak érdekében, hogy elkerüld őket?

„Eddig szerencsére elkerültek a sérülések. Itt-ott mindig fáj kicsit, de semmi komoly. Persze teszünk is érte, hogy elkerüljenek a problémák. Sokat futok terpen, hogy erősödjenek a bokaizmok, ezen kívül a többi izom erősítésére is nagy hangsúlyt fektetek. Mellette a nyújtás, masszázs, hengerezés, hidegterápia mind a program része. Édesapám saját hibáiból tanulva állította össze a programot, így nekünk már nem kell beleesni ugyanazokba.”

Milyen terveid vannak a jövőben? Még mindig csak 23 éves vagy.

„A fő célpont természetesen Párizs és az olimpia. Minden versenyt, ennek rendelünk alá, és ez alapján állítjuk össze a versenynaptárat. Jelenleg az előkelő 6. helyen állok a kvalifikációs ranglistán, ami engem is meglep, de azért messze még a vége. Ha sikerül kijutnom, természetesen szeretnék a dobogós lenni, és az is egy nagy álmom, hogy egyszer harcban legyek a világbajnoki címért.”

Következő versenyed hol lesz?

„Cagliariban egy WTCS-verseny október 8-án.”

Van-e példaképed?

„A legnagyobb példaképem kicsi korom óta az édesapám. Nagyon motiválóan hatott rám, ahogy láttam őt versenyezni. Rajta kívül Javier Gomez, Alistair Brownlee és Kristian Blummenfelt pályafutása is inspirál. Utóbbival néhány éve edzőtáboroztunk együtt, amikor még nem volt ekkora világsztár, és már akkor megdöbbentett a munkamorálja és alázata a sportág iránt.”

Triatlon