"Ilyen nem történhet meg a profi sportban" – tragikomikus verseny, kiakadtak a versenyzők az óriási szervezői hiba után
Frissítve 18/11/2025 - 18:55 GMT+1
Aki nézte a triatlonosok T100-sorozatának utolsó előtti, Dubajban rendezett férfi versenyét szombaton, valószínűleg nem hitte el, amit lát: a szervezők két óriási hibát is elkövettek, ami az egész versenyt tönkretette. Végül furcsa módon győztest hirdettek, de ezt a tragikomikus befejezést nehéz lesz elfelejteni – az olimpiai ezüstérmes Hayden Wilde és a címvédő Marten Van Riel is így érzi.
Fantasztikus: Lehmann Csongor győzelemmel nyerte meg a Supertri-sorozat világbajnoki összetettjét!
Videó forrása: Eurosport
A 100 kilométeres verseny egészen a kerékpáros táv végéig, nagyjából 82 kilométerig zökkenőmentesen haladt, ekkor viszont az élen álló hármas – az idei szezonban az összes T100-as versenyét megnyerő, olimpiai ezüstérmes Hayden Wilde, az összetettben címvédő Marten Van Riel és a francia Mathis Margirier – a depó helyett elment egy újabb körre, mivel a szervezők közül senki nem jelezte nekik, hogy vége a kerékpáros résznek. Wilde-ék megkérdezték a kordon mellett álló stábtagjaiktól, hogy van-e még hátra egy körük vagy sem, ám azt a választ kapták, hogy igen, az új-zélandi klasszis órája pedig 76 kilométert mutatott.
A mögöttük haladók értelemszerűen megelőzték őket, top10-en kívüli helyekre csúsztak vissza, és minden esélyük elszállt egy jó eredményre. Sem ők, sem a többiek nem igazán értették a helyzetet, és miután végigtekerték a plusz egy kört, folyamatosan azt kérdezték a futást már régen elkezdő többiektől, hogy mi történik. A választ senki sem tudta, így jobb híján mindenki úgy kezdte a 18 kilométeres, nyolckörös futást, hogy majd a verseny után kiderül az igazság.
Az átrendeződő élmezőnyből a messze legjobb futónak számító amerikai Morgan Pearson mindenkit otthagyott, és úgy tűnt, simán nyer, ezzel élete első T100-as sikerét ünnepelheti. Csakhogy 15 kilométernél (azaz a teljes össztávot tekintve 97 kilométernél, a hetedik kör végénél) ismét jött a dráma.
A közvetítés grafikáján látszódó számláló szerint Pearsonnak a befutóhoz kellett volna érkeznie, ám ő elment egy újabb körre, majd a mögötte másodikként érkező Mika Noodtra váltott a kamera, aki éppen átszakította a célszalagot. A német versenyző nem értette, mi van, mint ahogy a többiek sem, hiszen az addig harmadik Gregory Barnaby és az addig negyedik Jason West is továbbment egy újabb körre, miközben a többiek Noodthoz hasonlóan befutottak a célba.
A totális káoszból leginkább Pearson ábrázata maradhat meg mindenkinek, aki abban a tudatban futotta végig az utolsó, nyolcadik kört, hogy az első helyen halad, hiszen senki nem előzte meg – ehhez képest mondani sem kell, mennyire meglepte, hogy jó néhányan ott voltak már a célban, amikor ő beért.
A versenyzők közül többen is balhézni kezdtek, Wilde azt ismételte, hogy ilyesmi egyszerűen nem történhet meg egy profi sorozatban, ám csak órákkal később, a női verseny befutója után érkeztek újabb információk.
A T100-at szervező Professional Triathletes Organisation (PTO) és a Nemzetközi Triatlon Szövetség (World Triathlon) közös álláspontja szerint technikai probléma adódott a körszámítással és az időméréssel, így a World Triathlon szabályai alapján az utolsó mért eredményt, vagyis a futás hetedik körét vették alapul a végeredményhez, azaz Pearson nyert, Noodt lett a második, Barnaby pedig a harmadik. Órákkal a verseny végét követően megkapták a díjaikat és elkészültek az ilyenkor szokásos dobogós fotók.
Jogos lehet a kérdés, hogy a versenyzők miért nem tudtak tájékozódni a GPS-ük alapján, és hogyhogy nem tudták, hány kilométernél tartanak – mint később kiderült, sokan óra nélkül futottak, és eltérő információkat kaptak a befutónál arról, hogy van-e még hátra egy körük vagy sem, és egy szervező vagy önkéntes sem állt ott körszámlálóként, hogy manuálisan mutassa a pillanatnyi helyzetet. Ezt a női versenyre már orvosolták, és mindenki pontosan annyit tett meg, amennyit kellett.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/11/17/image-d4ae90b5-5ccc-4e56-9a4c-226f5030acfa-85-2560-1440.jpeg)
Az Eurosport műsorán: Brazília első világkupa-sikere alpesi síben, zseniális befutó cyclo-crossban
Videó forrása: Eurosport
Többen is azt vizionálták, hogy ez az amatőr hiba az egész T100-as sorozat végét jelentheti, amiből a konkurens Ironman Pro Series profitálhat, ám a versenyzők közül sokan megvédték a szervezőket.
"A versenybizottság összehívta a mezőnyt, és megszavaztatta, hogyan döntsünk és mi a legjobb megoldás. Egyetértettünk abban, hogy a hetedik kör végét számítsuk. Mindenki hibázhat, sportoló és szervező egyaránt, a legfontosabb, hogy tanuljunk az esetből" – magyarázta a versenyt követően az olimpiai bronzérmes francia klasszis, Vincent Luis.
"A PTO jelentősen megnövelte a profi sportolók kereseti lehetőségeit. Értem a frusztrációt, de ez egy olyan szervezet, amely engem és sok más versenyzőt is támogat, épp ezért nem fogok beleharapni abba a kézbe, amelyik táplál. Remélem, hogy az emberek a nagyobb képet nézik, felismerik a hibákat és megpróbálják a lehető legjobban támogatni a T100-at, valamint az Ironmant, a Challenge-et és minden más független versenyszervezőt, mivel mindannyian fejleszteni próbálják a sportot, amit szeretünk. A hibák mindig is előfordulnak, a fejlődés ennél mindig fontosabb" – írta a brit Will Draper, aki végül a 11. helyen zárt.
A győztes Pearson szerényen csak annyit mondott, hogy a versenyzők és a szervezők hibája segített neki a sikerben, Margirier saját magát hibáztatta, amiért elszámolta a kerékpáros köröket, míg a másik oldalt Wilde, Van Riel és az a Jake Birtwhistle képviselte, aki Pearson, Barnaby és West mellett egyedüliként futotta végig a teljes távot.
"Én voltam a négy versenyző közül az egyik, aki ténylegesen teljesítette a teljes T100-as pályát. Szinte minden versenyeligazításon elmondják a sportolóknak, hogy végső soron az ő felelősségük ismerni a pályát és a köröket, szóval… Évekkel ezelőtt egy WTCS-versenyen akaratlanul is befutottam a célba, azóta egyszerűen jobban figyelek az eligazításokra és a körök számlálására. Szóval nem hiszem, hogy ilyen még egyszer megtörténne" – mondta Birtwhistle, aki így végül az utolsó helyen zárt.
Kapcsolódó:
- Történelmi magyar siker triatlonban: Lehmann Csongor toulouse-i győzelmével Supertri-bajnok lett
- Lehmann Csongor pályafutása egyik csúcspontjának tartja a Supertri-győzelmet, de nem akar megállni
Wilde vállalta a felelősséget a plusz egy körért, de frusztrálónak tartotta, ami történt, hiszen az ember elveszíti ilyenkor az idő- és a térérzékét.
"A futásnál mindig van körszámláló, a kerékpárnál csengetni is szoktak, de sajnos ez most nem történt meg. Azt sem értem, hogy egy technikai bíró is ott volt mögöttünk a motoron a plusz körben, mégsem szólt semmit. Remélem, sosem fordul elő hasonló, mert ilyen nem történhet meg a profi sportban."
Eléggé összetörtem. Nemcsak arról van szó, hogy több tízezer dollárt vesztettem, hanem arról is, hogy úgy érzem, cserben hagytak. Cserben hagyott egy olyan szervezet, amelyet megpróbáltam támogatni, és amelyért feláldoztam a szezonom nagy részét. Szerintem profi helyett egyszerűen hívjuk csak triatlonszervezetnek őket
– fogalmazott első felindulásra Van Riel, majd bővebben is kifejtette a véleményét.
"Mindig is igyekeztem támogatni a PTO-t és a T100-at, ahol csak tudtam, mindent megtettem, amit kértek tőlem, és büszke vagyok arra, hogy én vagyok a 2024-es világbajnok. A dubaji verseny utáni csalódottságom azt mutatja, mennyire fontosnak érzem ezeket a versenyeket. A PTO már sok mindent elért, és őszintén remélem, hogy továbbra is folytatják küldetésüket, azaz megváltoztatják a sportágunkat. Szeretném megköszönni a szervezőcsapatnak, az összes munkatársnak és önkéntesnek, akik a színfalak mögött dolgoznak, mert tudom, mennyi erőfeszítés és elkötelezettség kell ahhoz, hogy ezek a versenyek lehetővé váljanak.
A kerékpáros rész végén elkezdtem kicsatolni a cipőmet, hogy depózzak, így kicsit elvesztettem a kontaktot Margirier-vel és Wilde-dal. Nem volt körszámláló, 76 kilométert mutatott a Garminom, és senki sem irányított minket a helyes irányba. Meglepetésemre azt láttam, hogy Wilde-ék és a velünk lévő két motoros megy tovább. Ha bementem volna, és kiderül, hogy hibázok, az azonnali kizárást jelent, így megkérdeztem a kordon mellett álló emberektől, hogy most mi a helyzet. Többen is azt kiabálták, hogy még egy kör hátravan, ezért úgy döntöttem, hogy megyek tovább. Az utolsó körben senki sem próbált megállítani vagy a jó irányba vinni minket, pedig bőven lett volna idő kijavítani a hibát.
Elfogadom, hogy a pálya ismeretéért és a körök számáért végső soron én vagyok a felelős, ezért a felelősség is rám hárul, de egy technikás, nyolckörös kerékpáros pályán a szervezők irányítása elengedhetetlen, hiszen egy ilyen profi versenyen a pénzdíj és a világbajnoki cím forog kockán. Az nem tetszik, hogy mennyire eltérően kezelték ezt az incidenst és a futáson történteket. A futásnál a szervezők az elektronikus számlálót hibáztatták, a mi esetünkben kizárólag ránk hárították a felelősséget. A futás kapcsán összehívták az összes sportolót és ránk bízták a döntést, a kerékpáros hiba kapcsán a szabálykönyv szerint bírói döntést hoztak.
Furcsa, hogy nem követtük mindkét esetben a szabálykönyvet (ami négy versenyző kivételével mindenki kizárását jelentette volna). Természetesen én is amellett voltam, hogy ne zárjunk ki 13 embert, de szerettem volna ugyanilyen lehetőséget kapni arra is, hogy megvitassuk, találunk-e megoldást a kerékpáros problémára.
A csalódásom nem csak egyetlen verseny miatt van. Az év elején szerződést írtam alá azzal a szándékkal, hogy hét vagy nyolc T100-as versenyen indulok, de a folyamatosan változó dátumok és helyszínek miatt csak végül csak öt helyszínen voltam ott. Mivel ez a verseny fontos lett volna az összetett eredményemhez, ezzel a hibával lemondhatok a dobogós céljaimról. Ha tudtam volna erről a frissített versenynaptárról az év elején, valószínűleg nem írtam volna alá a szerződést.
Mind a sportolók, mind a szervezők hibázhatnak. Csendben is maradhattam volna, de hiszem, hogy a sport a tiszta érzelmekről és az őszinteségről is szól, ez teszi széppé. Profi sportolókként elvárják tőlünk, hogy a legmagasabb szinten teljesítsünk, és a szervezőknek meg kell teremteniük azokat a feltételeket, amelyek ezt lehetővé teszik ezt számunkra. Remélem, hogy a tapasztalataim megosztásával továbbra is együtt fejleszthetjük a sportágat."
A sorozat utolsó állomását, a nagydöntőt december 12-én, pénteken rendezik Katarban. A versenyeket élőben közvetítjük az Eurosport 2-n és az HBO Maxon.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés