25 évvel ezelőtt egy sérülést szenvedett 18 éves lány az olimpia hősévé vált

1996. július 23-án a Magnificent Seven néven elhíresült amerikai női tornaválogatott hazai közönség előtt megszerezte történelme első olimpiai aranyérmét csapatversenyben, ezzel megtörték az 1952 óta tartó szovjet-orosz dominanciát. A Szovjetunió, illetve felbomlása után az Egyesített Csapat, egyedül a szovjetek által bojkottált 1984-es Los Angeles-i olimpián nem vitte el az aranyérmet csapatban, még a Comaneci-vezette Románia sem tudta megtörni uralmát. Az 1996-os olimpiát követően a bravúros sikert elérő amerikai tornaválogatott tagjai hihetetlen népszerűséget és figyelmet kaptak, Kerri Strug hősies küzdelmével pedig az Egyesült Államok sporttörténetének egyik kultikus figurája lett.

A verseny szorosan alakult az amerikaiak és az oroszok között, de végig az amerikai csapat vezetett, és közel érezhette magát a győzelemhez, mígnem a 14 éves Dominique Moceanu az utolsó rotáció során váratlanul elrontotta mindkét ugrását, és újra nyílttá vált az aranyérem sorsa. A 18 évesen második olimpiáján résztvevő, ezáltal a csapat rutinos tagjai közé tartozó Strug utolsó ugrásainak hirtelen megnőtt a tétje. Az előzetes számítások alapján az amerikai tornásznő nem hibázhatott nagyot, két ugrás alapján 9,493-as pontszámra volt szüksége a biztos sikerhez.

A hazai közönség feszülten figyelte az eseményeket, és döbbent csenddel fogadta, ahogy egyre drámaibbá vált a verseny. Strug ugyanis első ugrását követően rosszul érkezett, bokája komolyan megsérült, ráadásul pontszámban sem érte el a 9,493-mat. Már-már veszélybe került az amerikaiak aranyérme, hiszen zsinórban három rontott ugrást mutattak be, miközben az oroszok talajon mutatták be gyakorlataikat.

Az amerikai tornasport felemelkedésében hatalmas szerepet játszó erdélyi származású sikeredző, Károlyi Béla, odaállt a sérült Strug mellé, és a sportoknál oly gyakran elhangzó "You can do it’, azaz "Meg tudod csinálni" buzdítással igyekezett a fájdalmakkal küzdő 18 éves amerikai versenyzőt feltüzelni, hogy sérülése ellenére is folytassa.

Stug nagy fájdalmakkal állt oda utolsó ugrásához, melybe gyakorlatilag egy lábbal állt bele, majd miután befejezte a gyakorlatot, összeroskadt a szőnyegen. Miután jól sikerült a kivitelezés, javított pontszámán, az amerikai válogatott megnyerte az olimpiát, ő maga pedig az atlantai olimpia egyik legnagyobb hősévé vált. Utólag kiderült, Strug küzdelme inkább szimbolikus értelemben jelentett sokat, az orosz tornászok rontogattak talajon, így Strug második ugrása nélkül is az amerikaiak nyerték volna a csapatversenyt.

Később ikonikussá váltak a képsorok, melyen Károlyi karjaiban vitte fel a dobogóra sérült versenyzőjét, akinél bokaszalagszakadást és rándulást diagnosztizáltak.

Strug hatalmas figyelmet kapott a csapatverseny után, az olimpia azonban sérülése miatt véget ért számára, egyéniben már nem versenyezhetett. Ez azóta is nagyon fájdalmasan érinti őt.

„Visszanézek erre a pillanatra, és összetöri a szívem, hogy nem tudtam tovább versenyezni. Az olimpia többről szól, mint az aranyérmek. Az emberi lelket, szívet és az akaratot mutatja meg, ami sok sportolóban, és úgy általánosságban az emberekben is megvan”- mondta el Strug korábban a Reutersnek.

A tornasport nehézségeit és ellentmondásait nagyon jól mutatja, hogy Strug sosem tudta kiheverni sérülését, és az olimpiát követően nem sokkal, 18 évesen lezárta pályafutását. A Larry Nassar-ügy után pedig megkérdőjelezhetővé vált, hogy Strug esete valóban egy igazi amerikai, az 'akarat mindent legyőz' sikertörténet, vagy az utóbbi időszakban számos botrányt kirobbantó, a sikerért a testi és lelki egészséget háttérbe szorító szemlélet egy példája, mely a sportágban erősen megjelenik.

A Magnificent Seven egyik tagja, Dominique Moceanu később a nyilvánosság előtt beszélt arról, hogy a Károlyi-féle sikermódszereknek kemény ára volt, a fiatal lányok szervezetét borzasztóan túlterhelték, sérülések, betegségek és fájdalmak ellenére sem állhattak le. Az amerikai tornászbotrány során pedig a Károlyi Ranch néven elhíresült olimpiai bajnokokat kinevelő, azóta bezárt edzőközpontot több tornász is olyan helyszínként írta le, ahol embertelen körülmények között készítették fel őket. Maga Strug, aki az atlantai olimpia előtt közel állt a visszavonuláshoz, hiszen 1993-ban elszenvedett hasizomsérülése komoly súlyvesztésbe torkollott, és hat hónapot ki kellett kihagynia, majd visszatérése után egy csúnya esés következtében hátsérülést szenvedett, viszont a későbbiekben is úgy fogalmazott, hogy hálás Károlyinak az elért sikerekért.

„Lekötelezettnek érzem magam Károlyi iránt. Én választottam, hogy vele készüljek, nem azért volt, hogy a legjobb barátom, vagy egy apafigura legyen. Az volt a feladata, hogy a létező legjobb tornásszá tegyen, aki csak lehetek, és minden egyes nap kilökjön a komfortzónámból”- mondta el Strug.

A tornásznő küzdelme 25 évvel ezelőtt az 1996-os olimpián az amerikai sportélet egyik legikonikusabb momentuma lett, Strug azóta is nagy népszerűségnek örvend, újra és újra előkerül története, mint az olimpiai mozgalom egyik remek példája. Strug egyéniben nem mutathatta meg Atlantában, hogy mire képes, mégis az ötkarikás játékok egyik legfontosabb szereplője lett.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben a legfontosabb sporthíreket, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.