Egyik pokolból a másikba” – tovább dagad a német tornabotrány
Frissítve 19/01/2025 - 20:15 GMT+1
Tovább dagad a nemrég kirobbant újabb németországi tornabotrány. A világbajnoki bronzérmes Tabea Alt tavaly év végén állt ki a nyilvánosság elé, nem csak a stuttgarti központot, de a Német Tornaszövetséget (DTB) vádolta meg. Úgy tűnik, hogy ezzel lavinát indított el, azóta több, mint egy tucat társa számolt be hasonló tapasztalatairól.
Tabea Alt im Jahr 2017
Fotó: Imago
Újabb beszámolók érkeztek a német torna világából, ahol újra étkezési zavarokról, lelki terrorról, megalázásokról és fizikai bántalmazásokról meséltek.
Kim Janas nem kellett, hogy sokat gondolkodjon azon, hogy milyen szóval lehetne jellemezni a német éltornászként szerzett tapasztalatait.
"Emberileg szörnyű volt az egész."
Janast már kisgyermekkorában felfedezték, így a hallei elitklubban edzhetett, ahol hamar meglátta az élsport árnyoldalát is.
"Már 8-9 éves koromban közölték velem, hogy túl kövér vagyok. Azt mondták, hogy olyan, mintha egy medicinlabda lenne a hasamon, amitől azonnal meg kell szabadulnom, rögtön eltiltottak nagyjából minden ételtől, sőt, még vizet sem ihattam, csak minimális mennyiséget."
A 25 éves Janas csak egyike annak a tucatnyi sportolónak, akik a nyilvánosság elé álltak a korábban átélt abúzusaikkal. Németországban 2020-ban már kitört egy hasonló botrány, akkor a chemnitzi olimpiai központból távolítottak el egy bántalmazó edzőt, de úgy tűnik, hogy ebből az esetből sem tanultak.
A mostani kiállási hullámot a meglepően fiatalon visszavonult Meolie Jauch és társa, Tabea Alt indította be, akik mindketten Stuttgartban edzettek. Az ő tapasztalataik sok mindenben megegyeztek, ők is étkezési zavarokról, megalázó bánásmódról, sőt, sérülten versenyeztetésről is beszámoltak.
Most Janas is elmesélte, hogy mit élt át, amikor megsérült, igaz, ekkor ő még Halléban edzett.
"Elszakadt a keresztszalagom, utána pedig mindenki elfelejtett. Senki sem bízott abban, hogy képes lehetek a visszatérésre, és ennek megfelelően szabadulni akartak tőlem. Az edzőm is átnézett rajtam, én pedig végig azon agyaltam, hogy vajon erről is én tehetek-e, a folyamatos önvádaskodás pedig megsemmisített lelkileg.
14 évesen átigazoltam Stuttgartba, amit sokáig a pályafutásom legjobb döntésének gondoltam. Utólag viszont ráébredtem, hogy egyik pokolból mentem egy kicsit jobb pokolba.
Aki élsportoló, az tudja, hogy sokszor túl kell lépnünk a határainkat, de ez nem jelenti azt, hogy a gyerekeket lelkileg terrorizálni kéne, mint ahogy az velem megtörtént Stuttgartban."
Michelle Timm szintén Stuttgartban volt utánpótlás-sportoló, de maga is megjárta a poklot már fiatalon. Többször is sérülten kellett versenyeznie, ráadásul a panaszai folyamatosan süket fülekre találtak.
"Fiatalon elkerültünk egy elit központba, ilyenkor pedig az edzőinket szinte istenítjük, elképesztően nagy befolyásuk van minden sportolóra ilyen korban. Igazán fel sem fogtuk, hogy mennyire nem normális, amit átélünk, hiszen egy buborékban nőttünk fel. Amikor kikerülsz belőle, akkor viszont nagyon sok dolgot hirtelen másképp kezdesz el látni."
Timm a visszavonulása óta fiatal tornászokkal foglalkozik, ráadásul pont abban a stuttgarti csarnokban, ahol korábban maga is sportolt. Végül nem bírt tovább hallgatni arról, amit napról napra látott és a problémát jelezte a DTB-nek.
"Sokáig gondolkodtam rajta, de rájöttem, hogy nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, ha nem beszélnék a gondokról. Muszáj volt tennem valamit. Eleinte kaptam ígéreteket, hogy kivizsgálnak mindent és komoly változások lesznek. Egyelőre nem történt semmi, de már akkora nyilvánosságot kapott az egész ügy, hogy nem lehet szimplán a szőnyeg alá söpörni. Nagy szerencse, mert szerintem enélkül nem történne semmi érdemleges intézkedés.
Nagyon világos szabályokat kell alkotnunk, hogy mindenki megértse, hogy hová haladunk. Támogatni kell a fiatalokat, nem pedig a földbe döngölni őket. A rossz dolgoknak pedig következményei kell, hogy legyenek."
Janas számára viszont az is egyértelmű, hogy nem egy-egy személy megbüntetésére van szükség, hanem arra, hogy megértsék, mit hibáztak és változtassanak a viselkedésükön.
"Az lenne a legfontosabb, hogy mindenki érdekelt legyen a pozitív változásokban, ne pedig az legyen az első, hogy falaznak a többieknek. Pont az elhallgatás kultúrája, ami az egész ördögi kört létrehozza, ahol mindenki csak elnéz a másik irányba.
Szeretném, hogy a gyerekek újra élvezhessék ezt a csodálatos sportot, ne pedig sírással végződjön minden edzés. Egész egyszerű a helyzet, sokkal egészségesebb lenne minden szempontból, ha nem törné össze a sport a gyerekeket."
A DTB a sajtó megkeresésére egy rövid közleménnyel reagált.
"A 2021-ben hozott intézkedéseink komoly és fontos változásokat értek el, de a mostani beszámolók is azt bizonyítják, hogy ez egyelőre nem volt elég. Mindenkinek be kell látnia, hogy időre van szükség, hogy az egyének gondolkodásmódját és hozzáállását megváltoztathassuk.
Tudjuk, hogy a jövőben azok alapján fognak minket megítélni, hogy milyen intézkedéseket fogunk meghozni. Szeretnénk visszaszerezni a szülők és a gyerekek bizalmát, amit nem akarunk utána soha többet elveszíteni."
Forrás: Deutsche Welle
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés