Tavaly ilyenkor nem tudtuk elképzelni, hogy nyerhet más nagy tornát, mint a nagy hármas. Most már igen.

A karantén utáni visszatérő teniszéletben, az elmúlt bő egy évben nagyot futott Alexander Zverev, nem véletlen, hogy felkapaszkodott a világranglista 3. helyére. Tavaly döntőbe jutott a US Openen és a párizsi Masters tornán, játszott idén két Grand Slam elődöntőt (Roland Garros és US Open), nyert Masters tornát salakon Madridban és keménypályán Cincinnatiben, majd megnyerte az olimpiát Tokióban és most a az év végi döntőt. Nem nyert GS-tornát, amit az áttörés egyértelmű jelének nevezhetnénk, de gyakorlatilag minden mást, konzisztens magas színvonalon játszva.

Ivan Lendl, Stefan Edberg és André Agassi után ő a negyedik a férfi tenisz történetében, aki a vb elődöntőben és döntőben egymás után veri az első és második kiemeltet.

Tenisz
Hivatalos: A WTA felfüggeszti minden kínai versenyét, még mindig aggódnak Peng Shuai miatt
12 ÓRÁJA
Ráadásul két milyen meccsen! A tegnap este 21.00-kor kezdődő, Novak Djokovic elleni 2,5 órás összecsapás majdnem éjfélkor fejeződött be, miközben ellenfele 14 órakor kezdte könnyed összecsapását Casper Ruud ellen, tehát nagyjából 24 órát tudott pihenni a következő találkozóra. Vasárnap délután mégis inkább úgy tűnt, Zverev az, aki benne maradt a flow-ban. 76 perc alatt 6:4 6:4-re verte az oroszt. Szervája megközelíthetetlen volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy adogatásainál ellenfele csak egyszer tudott egyenlő állásra érkezni. A mindent eldöntő meccslabdát pedig második adogatásból adta, egy ászt beütve. Sem szombaton, sem vasárnap nem volt ritka a 200 km/h feletti második adogatás.

Sascha Zverev és Daniil Medvedev

Fotó: AFP

„Nagyszerű volt” – mondta Zverev a pályán adott interjújában. „Megnyertem a döntőt olyasvalaki ellen, akitől sorozatban ötször kikaptam, így az egyik legjobb meccsemet kellett játszanom. Boldog vagyok emiatt, és örülök, hogy ezzel a győzelemmel mehetek nyaralni.”
2018 után másodszor nyert év végi világbajnokságot, ráadásul hasonló körülmények között. Ott azt a Djokovicot verte a döntőben, akitől ugyanúgy kikapott a csoportmeccsek során, mint most Medvedevtől.
„Ez különleges, és most nagyon izgatott és boldog vagyok" – kommentálta a győztes a párhuzamot. "Nincs is jobb módja a szezon befejezésének, mint itt nyerni. Hihetetlenül boldog vagyok, és már alig várom a jövő évet."

Mást mutató előjelek

Nem elvitatva Zverev zsenialitását és az elmúlt időben tapasztalt bámulatos fejlődését, az eredmény és a látott különbség azért mégis meglepőnek mondható. Ez volt kettejük 12. mérkőzése, így Zverev az orosszal játszotta eddig pályafutása során a legtöbbet. (Mind a 12 alkalom keménypályán történt, és noha Zverevnek voltak sikerei salakon, az most már világosan látszik, hogy Medvedev nagyjából elengedi a nem keménypályás tornákat.) A vasárnap esti győzelemmel 50-50 % a győzelmi arány, de szembetűnő, hogy az igazán fontos meccseket, így a két évvel ezelőtt shanghai és a tavalyi párizsi Masters döntőt, eddig az orosz nyerte.
Sőt mi több, idei egymás elleni mérlegük is mást mutatott, mint amit végül kaptunk. A döntő előtti utolsó 5 meccset az orosz nyerte, a legutóbb két évvel ezelőtt, ugyanitt (vagyis Londonban), a világbajnokságon kapott ki. A hónapban harmadszor találkoztak. A párizsi Masters elődöntő sima Medvedev győzelmet hozott, összesen négy játékot engedélyezett a németnek. Ezen a tornán pedig a csoportmérkőzések során egy nagyon éles, három játszmás, 2,5 órás csatában győzött az orosz, elkerülve ezzel Djokovicot az elődöntőben. Lehet, hogy kár volt.

Akkor itt a generációváltás?

A most 20-as évei közepén járó, első nagy sikereit elérő generációnak évek óta nem a tornákat kellett megnyernie, hanem Novak Djokovicot, Rafael Nadalt vagy korábban Roger Federert kellett elkerülnie (bár amikor ő még megkerülhetetlen tényező volt, a mai fiúk messze voltak a húsos fazéktól).
Ma már azért más a helyzet. Nemcsak azért, mert 2015 óta a három nagy közül senki nem nyert év végi világbajnokságot, és nemcsak azért, mert Djokovicon kívül már Grand Slamet sem nagyon az elmúlt időkben. Federer a 2018-as Ausztrál Opent nyerte utoljára, Nadal pedig a 2019-es US Open óta „csak” a tavaly októberi, több szempontból rendkívüli Roland Garrost.

A nagy hármas és a trónkövetelők évvégi világranglista helyezése az elmúlt hat évben.

Fotó: Eurosport

Tavaly ilyenkor még azt mondtuk, a szerben és a spanyolon kívül más nem biztos, hogy tud nyerni Grand Slam-tornát. És ha még ez majdnem teljesen így is volt, ma már nem azt mondjuk, hogy Zverev vagy Medvedev ne tudná megnyerni az Ausztrál Opent, hanem hogy Andrey Rublev vagy Matteo Berettini valószínűleg alulmaradna az előzőekkel szemben egy döntőben. És ennek semmi köze ahhoz, hogy a nyilatkozataival eddig inkább az oltásellen protestáló Novak Djokovic indulása kérdéses lehet az Ausztrál Openen, hiszen a szervezők tegnap döntöttek: csak oltással lehet részt venni.
Ma már nem azt mondjuk, mint tavaly New Yorkban, amikor Djokovic eltalálta a vonalbírót, hogy nincs itt a világelső, tehát esélye van a többieknek. Hanem hogy ha ott van, ha nincs, esélye van a többieknek. Három érvünk van erre: olimpia, US Open, év végi világbajnokság.
Van most néhány hét szünet, aztán megtehetjük a jövő évi téteket.
Davis Cup
Tényleg kinyírja a Davis-kupát, ha a Közel-Keletre viszik?
14 ÓRÁJA
Tenisz
Bejelentette visszavonulását Konta Johanna
19 ÓRÁJA