Novak Djokovic és Chervin Jafarieh nevét így, egymás mellett legtöbbünk valószínűleg akkor látta legutóbb, amikor a világelső erősen vitatható, 

áltudományos állításokat

 fogalmazott meg egy, az ezoterikus guruval közös Instagram-live során. A páros most ismét összeállt, ráadásul nem csupán egy beszélgetés erejéig, hanem egy egész podcast-sorozatra. Ennek első részében kifejezetten érdekes témák kerültek szóba, ilyen volt például a szerb karrierjének egyik sorsfordító pillanata is.


Wake the Fake up névre keresztelt beszélgetéssorozat első részében Djokovic beszélt a világjárvány súlyos veszteségeiről. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a pandémia kiváló alkalmat kínál arra, hogy felülvizsgáljuk a 2020 előtti életünket és értékrendünket.
"Ha messzebbről nézzük, ez az egész egy pozitív tapasztalás is lehet a számunkra" - fogalmazott Djokovic. "Lehetőséget biztosít arra, hogy egy kicsit befelé figyeljünk, és elgondolkodjunk azon, hogyan akarjuk élni az életünket, és mi az, ami igazán fontos a számunkra. Az emberek, amikor megkérdezzük őket általában azt mondják, hogy az egészség, a család és a boldogság a legfontosabb. A többség azonban nem ezek szerint az értékek szerint él."
Tokyo 2020
Olimpiai bajnok nagypapája inspirálja a Roland Garros-döntős teniszezőt
4 ÓRÁJA
Szerinte ez komoly aggodalommal kell, hogy eltöltsön bennünket, és kérdéseket kell, hogy felvessen mindannyiunkban. Mint mondja, rendkívül fontos, milyen beállítódással indítjuk majd újra az életünket a járvány után.
"Az új fajta tudatosság már itt van, az a kérdés csak, hogy hogyan reagálunk rá. Elfogadjuk és megragadjuk vagy tagadásban maradunk és elutasítjuk a változást. Azt a változást, ami egyértelműen elindult bentről kifelé és kintről befelé is, mindkét irányba."
Személy szerint Djokovicot is rosszul érintette a járvány, amire ő maga is negatívan, zavartan reagált az első időszakban, még tavaly márciusban. 
"Mentálisan egyáltalán nem voltam nyugodt az első két hétben. Borzasztóan jól kezdtem a szezont, nem vesztettem meccset, nyertem három tornát, úgyhogy egyértelműen lendületben voltam, és bumm, ekkor jött a lezárás. Aztán a családom közelében persze az egyik részem megbékélt a helyzettel, a profi sportoló énem azonban aggódott egy csomó dolog miatt."
"Az segített, hogy az edzések mellett a mentális részre is legalább ugyanannyi időt fordítottam. Elfogadtam az érzelmeket, amelyek bennem zajlottak. Persze ez nem úgy ment, hogy egy nap megtaláltam a belső békémet, és onnantól rendben voltam. Minden nap újra és újra meg kellett küzdenem a belső kihívásokkal, minden nap újra és újra szembe kellett néznem a félelmeimmel."
Djokovic ezt követően mesélt arról, hogy azért tud hitelesen és őszintén beszélni nyomásról, teherről és szenvedésről, mert ő maga is megtapasztalta azt gyerekkorában. Kitért arra is, hogy teniszezőként a mai napig visszanyúl a '90-es években átélt traumákhoz. 
"Emlékszem, volt olyan, amikor az apám kirakott otthon 10 német márkát az asztalra, és azt mondta: ennyik van, ez mindenünk, ebből kell túlélnünk. Nagyjából 8-10 éves lehettem ekkor. Innentől kezdve, ami jött, ami pluszként hozzáadódott az életemhez, azt maximálisan értékelni tudtam."
"A tenisz számomra egy harctér, mindenféle értelemben. Zajlik egy meccs az ellenféllel, de zajlik belül is. Ilyenkor újraélem azokat a traumákat, haragot, szorongást és mindazokat az érzelmeket, melyek szenvedést okoztak nekem, és melyekért szégyelltem magam. A szégyen része mostanra már elmúlt, megtanultam ugyanis az évek során, hogy megbocsássak magamnak és elfogadjam magam a hibáim ellenére is."
Djokovic egyre hajmeresztőbb áltudományos állításokkal mérgezi az online közösségi teret | Eurosport
Novak Djokovic alaposan kiverte a biztosítékot a teniszvilágban azzal, hogy nyugtalanító, ártalmas, sőt kifejezetten veszélyes elméleteket terjeszt egy guru segítségével a közösségi oldalán. A világelső egészen hajmeresztő állításokat fogalmazott meg például arról, hogy szerinte gondolatok által megváltoztatható a víz molekuláris összetétele.
A világelső többször is visszatért ahhoz a szerinte téves közvélekedéshez, mely szerint az élsportolók félelem nélküli harcosok, akik érzelmek nélkül, hidegvérűen képesek reagálni a legfontosabb pillanatokban.
"Mi is szoktunk gyengék, mi is szoktunk sebezhetőek lenni. Hajlamosak minket olyan gladiátoroknak ábrázolni, akik a félelmet hírből sem ismerik, akiknek nincsenek elakadásaik, nincsenek könnyeik. Sokak szerint ugyanis mindez egyenlő a gyengeséggel, pedig ez egyáltalán nem így van." 
"A közönség java része még félelem nélküli harcosoknak lát minket, ami persze nem baj, de szerintem fontos, hogy senkinek, így az élsportolóknak se kelljen valamilyennek lenniük. Legyenek önmaguk, az a legfontosabb. Az emberek szeretnek azonosulni a kedvenceik sikereivel, mert akkor a saját életüket is sikeresebbnek érzik. Viszont amikor valaki hibát követ el, azt rögtön elítélik, hiszen akkor ezzel képesek kisebbíteni a saját kudarcaikat."
Djokovic igyekszik felszabadítani magát az efféle elvárások alól, igyekszik elfogadni magát és a különböző helyzeteket is olyannak, amilyenek. Úgy érzi, ettől tud kiteljesedni az élet minden területén. 
"Nem a tagadást választom, hanem az elfogadást, és ez felszabadít engem. Nem csak a teniszpályán, hanem az élet minden területén. Ha hibát követek el, megbocsátással reagálok, magam felé is, de másoktól is bocsánatot kérek. Arra használom ezeket a hibákat, hogy jobb emberré váljak általuk. Ez az élet legnagyobb bölcsessége, legnagyobb titka, legalábbis, amit én felfedeztem. Ennek a szabadságnak köszönhetően lehet az életem az én saját kezemben, nem a politikusokéban, nem a kormányéban."
Jafarieh a pályafutása során felmerült legkomolyabb kihívásokról is kérdezte Djokovicot. A szerb a 2010-es évet emelte ki, amikor még az is megfordult a fejében, hogy abbahagyja a teniszt. A döntő momentum akkor jött el, amikor a szerb 2-0-ás szettelőnyből kikapott Jürgen Melzertől a Roland Garroson a legjobb nyolc között.
Novak Djokovic: 311 hét a világ tetején | Eurosport
Novak Djokovic még csak hétéves volt, amikor elkészítette a saját kis wimbledoni trófeáját, és elképzelte, hogy ő a világ legjobb teniszezője. Azóta eltelt 26 év és tényleg ő lett az, legalábbis, ha a világranglista élén eltöltött hetek számát vesszük alapul, akkor biztosan. A világelső a CNN munkatársának adott interjújában hitetlenkedve beszélt erről a közbülső 26 évről.
"Erősen foglalkoztatott a visszavonulás gondolata, miután kikaptam a 2010-es Garros negyeddöntőjében. Úgy éreztem, hogy a világom széthullik, az álmaim szertefoszlanak, és, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy elérjem azt, amit el akartam érni. Zokogtam, sírtam az edzőim szobájában. Érzelmileg a padlón voltam, mert úgy éreztem, elmentem a falig, és nincs tovább előre."
"Ők hagyták, hogy sírjak, hagyták, hogy megéljem azokat az érzelmeket, amiken éppen keresztülmentem, és én ezért rendkívül hálás vagyok nekik. Ez egy kulcspillanat volt a számomra. Szembementek azzal a narratívával, hogy az edzőknek fel kell emelniük a tanítványukat, hogy amikor gyenge vagy, azt sulykolják, hogy erősebbnek kell lenned, hogy olyan állapotba kell hozniuk, amiben a legjobbadat tudod nyújtani. Az én életemben a legjobb edzők mindig az embert látták és erősítették bennem, a barátaim voltak. Támaszkodhattam rájuk, kisírhattam magam a vállukon. Támogattak mindenben, és pedig a bennem lévő összes érzést kirakhattam eléjük. Így azt érezhettem, hogy nem vagyok egyedül."
2010 környékén Djokovicot sérülések is hátráltatták. Nyert ugyan egy GS-t már 2008-ban, és ott volt a világranglista harmadik helyén, de ő többre vágyott, úgy érezte többre hivatott ennél. 

Novak Djokovic

Fotó: Eurosport

"Túl nagy terhet pakoltam magamra. Először abba akartam hagyni a teniszt, vagy szünetet tartani, egyszerűen csak nem akartam játszani, mást akartam csinálni, más környezetben, más emberekkel. Hazamentem, és az edzőim hozzáállása és a barátnőm, a későbbi feleségem, Jelena segítettek. Vágytam egy erős, tiszta és egyértelmű érzést: azt, hogy szeretem a teniszt. Vágytam a bennem élő belső gyerek szenvedélyére a sportág iránt. Aztán ez viszonylag hamar vissza is jött. De ehhez egyedül is kellett lennem egy kicsit. Aztán ez a belső hang megsúgta nekem, hogy menjek, eddzek és fejlődjek, mert ez egy játék és ezt én élvezem. Akkor tanultam meg, hogy az út az igazán fontos, nem pedig a cél."
Ami ezután, 2011-ben történt, az már történelem, az eredményeket jól ismerjük. Óriási veretlenségi sorozat, wimbledoni bajnoki cím, világelsőség. Amit pedig azóta, az elmúlt tíz évben láthattunk, az egy elképesztő eredménysor, az egyik legnagyobb, aminek ez a sportág valaha is tanúja volt. 
Tokyo 2020 men
Djokovic ismét nyert, magabiztosan halad a céljai felé - videó
6 ÓRÁJA
Tokyo 2020 men
Djokovic ismét nyert, magabiztosan halad a céljai felé - videó
6 ÓRÁJA