A srác, aki egymaga megmenti a britek becsületét Wimbledonban: a szabadkártyás Arthur Fery meseszerű menetelése

Pár napja szóba került itt a magyar Eurosportos stábban, hogy Johanna Konta, aki a nemzetközi stábunk tagjaként látható Wimbledonban a bejelentkezésekkor, elejtett valamilyen magyar mondatot adásban.

Több se kellett, egy laza 3-4 órát töltöttem azzal, hogy végignéztem még az adásba nem került felvételeket is, azt keresve, hogy hátha magyar szót hallok a magyar–ausztrál–brit állampolgárságú, egykori wimbledoni elődöntős teniszezőtől, aki remélhetőleg nem haragszik meg, ha ebben a cikkben Konta Johannaként hivatkozok rá.

Ezt persze nem találtam meg, de egy interjúba belefutottam, ahol egy rendkívül szimpatikus sráccal, Arthur Feryvel beszélgetett a tetőn, épp arról kérdezte, hogy két anyanyelvűként milyen nyelvel gondolkodik és milyen nyelven álmodik. A nevét már láttam és hallottam, nyilván, de akkor láttam ezt a srácot először, talán a második forduló után lehettünk, és hihetetlenül szimpatikus volt, okos, összeszedett, tudjátok, tipikusan az a figura, akit jó érzés hallgatni. Nagyon kíváncsi lettem, vajon ki ő, úgyhogy onnantól kezdve figyeltem fél szemmel, a kétnyelvűséggel kapcsolatban pedig már adáson kívül derült ki, hogy azért kérdezett rá Konta, mert bizony neki sokszor a magyar jön a szájára, különösen felfokozott helyzetben - és be kell vallanom, tök jó volt ezt hallani tőle. Na, de vissza Feryre, ő nem tudta megmondani, mikor gondolkodik angolul és mikor franciául, de már itt sejteni lehetett, hogy izgalmas háttérrel rendelkezhet a 23 éves brit srác.

Hétfő este 8 óra 19 perckor, a felfokozott hangulatú centerpályán Arthur Fery elejtette az ütőjét. Hitetlenkedve megrázta a fejét, majd széles mosollyal a lelátón ülő családja és edzői felé fordult.

”Egy valóra vált álom” – mondta később, és ez egyáltalán nem hangzott túlzásnak. A világranglista 114. helyezettjeként minden várakozást felülírva bejutott a wimbledoni negyeddöntőbe – éppen azon a pályán, ahol kisfiúként megtette az első lépéseit a teniszben.

Arthur Fery mindössze az ötödik brit játékos – a férfiak és a nők között egyaránt –, aki ebben az évszázadban negyeddöntőig jutott Wimbledonban. Ráadásul messze ő a legnagyobb meglepetés: 2014 óta ő az első szabadkártyás teniszező, aki eljutott a wimbledoni egyéni negyeddöntőig. Brit férfi játékosnak pedig az Open-éra 1968-as kezdete óta még soha nem sikerült Grand Slam-negyeddöntőbe jutnia szabadkártyával.

Pályafutása nagy részét a kevés reflektorfényt kapó Challenger-sorozatban töltötte, és az idei első három wimbledoni győzelme után sem vágyott a nagy pályákra. Sőt, amikor a harmadik fordulóban felajánlották neki, hogy a kiemelt pályák egyikén játszhat, inkább maradt a 18-as pályán, ahol mindössze 780 néző előtt lépett pályára.

A nyolcaddöntőben azonban már nem volt választása. A korábbi elődöntős Grigor Dimitrov elleni meccsét a centerpályára tették. Amikor időnként felpillantott a királyi páholy felé, azt láthatta, hogy Roger Federer is a lelátóról figyeli.

"Először játszhattam ezen a pályán, rögtön egy ötszettes meccset vívtam a sportág egyik legendája ellen. Öt percre nőttem fel innen, gyerekként rendszeresen itt ültem a lelátón és néztem a mérkőzéseket. Ráadásul itt volt a királyi páholyban minden idők egyik legnagyobb játékosa is – láttam őt. Most pedig én játszhattam itt, előttetek, ilyen fantasztikus támogatás mellett, és még nyerni is tudtam. Egyszerűen hihetetlen" – mesélte Fery a meccset követően.

Ugyanabban a páholyban ült Fery édesanyja is, Olivia, aki rövid ideig profi teniszező volt Franciaországban, és tagja az All England Lawn Tennis and Croquet Clubnak. Anya és fia Arthur gyerekkora óta együtt teniszeztek Wimbledon legendás füves pályáin.

Arthur Fery a Párizs melletti Sèvres-ben született. Édesapja, Loïc Fery egy nagy befektetési alapot kezelő pénzügyi szakember, valamint a francia élvonalbeli Lorient klub elnöke. Amikor Arthur még kisgyerek volt, a család alig másfél kilométerre költözött az All England Clubtól.

A wimbledoni King's College School tanulója volt, amely kiemelkedő teniszképzéséről ismert. Fiatalon rengeteg időt töltött az All England Clubban, szóval ez a közeg neki valóban hazai pálya. Hétévesen, 2010-ben a helyszínen látta minden idők egyik legőrültebb mérkőzésének egy részét, amikor John Isner és Nicolas Mahut ötödik játszmája végül 70:68-ra végződött.

A néhányak által csak King Arthurnak (”Artúr királynak”) becézett Fery mindig is a brit tenisz "terméke" volt, tiniként azonban nem állt rögtön profinak, inkább a Stanford Egyetemen tanult tovább és ott is teniszezett. Ott dolgozott együtt minden idők egyik legsikeresebb párosával, a Bryan ikrekkel, Bobbal és Mike-kal, majd a profi karrierjét végül 2023-ban kezdte meg.

Az első éveit sérülések nehezítették a profi mezőnyben, de a tehetsége miatt régóta figyelnek rá. Cameron Norrie, a korábbi világranglista-nyolcadik brit teniszező már 2023-ban azt mondta róla, hogy érdemes lesz számolni vele a későbbiekben - abban az évben Fery meg is kapta első wimbledoni szabadkártyáját. A tavalyi tornán rögtön óriási meglepetést okozott azzal, hogy az első fordulóban legyőzte a 20. kiemelt Alexei Popyrint, megszerezve első győzelmét Grand Slam-főtáblán.

Az idei Australian Openen megismételte ezt a bravúrt: sikerrel vette a selejtezőt, majd az első fordulóban búcsúztatta a 20. kiemelt Flavio Cobollit. Ez adta meg a lendületet pályafutása eddigi legjobb időszakához, amelynek részeként a Queen's Club tornáján is negyeddöntőig jutott.

Ha gyerekként kiváltságos körülmények között nőtt is fel, a testfelépítése egyáltalán nem ideális a profi teniszhez. A maga 175 centijével kifejezetten alacsonynak számít a férfi mezőnyben: a wimbledoni főtábla 128 játékosa közül mindössze hárman alacsonyabbak nála. Mivel nem tudja puszta erejével leütni ellenfeleit a pályáról, kiváló állóképességére, szívósságára, gyorsaságára és rendkívül változatos játékára épít. Különösen hatékonyan használja a nyeséseket, és amire a tegnapi meccsen többször is felhívtuk a figyelmet: annak ellenére, hogy a szerváit nem tudja olyan sebességgel és olyan elemi erővel megütni, döbbenetes pontosan tudja helyezni őket, amivel az ellenfelek agyára lehet menni.

A wimbledoni menetelését is leginkább a mentális ereje jellemzi. Az első három mérkőzésén egyaránt elveszítette az első szettet, mégis mindegyiket megfordította. A Zizou Bergs elleni, 4 óra 41 perces maratoni csatában három különböző alkalommal is eleredt az orra vére. A brit szövetség már jelezte, hogy a torna után azt is megvizsgálja majd, miért hajlamos ennyire az orrvérzésre.

Bármennyire is új élmény volt számára a centerpályán játszani, a Dimitrov elleni meccs végjátéka már ismerős helyzetet hozott. A tornán addig három rövidítésben is pályára lépett – köztük egy döntő szuper tie-breakben a harmadik fordulóban –, és mindegyiket megnyerte.

Most Dimitrovot is 10–7-re győzte le a döntő szuper tie-breakben, ezzel pedig hivatalosan is Nagy-Britannia új reménységévé vált (egyúttal megmentette a brit szövetséget attól is, hogy története egyik legkiábrándítóbb wimbledoni szereplését könyvelje el, hiszen rajta kívül egyetlen brit játékos sem jutott el még a harmadik fordulóig sem.)

Fery éppen ezen a héten tölti be a 24. életévét, és néhány nap alatt teljesen megváltozott az élete. A negyeddöntőért már biztosan keresett egy forintban százmilliós nagyságrendű fontot, de ennél is fontosabb, hogy a világranglistán vastagon beszáguldozott a legjobb száz közé. Ez pedig automatikus főtáblás indulást jelent majd a következő Grand Slameken.

"Most egyszerűen nincsenek szavaim. Megpróbálom megfogalmazni, de szinte lehetetlen leírni, mit éreztem odakint, előttetek, ezen a pályán. A közönség támogatása egészen elképesztő volt" – mondta Fery.

"Az előző fordulóban is egy hajszálnyira voltam a kieséstől, ma pedig a negyedik szettben ismét brékhátrányban voltam. Csak arra koncentráltam, hogy harcoljak tovább, pozitív maradjak, és ragaszkodjak ahhoz a játékhoz, amit elterveztem. Szerencsére ez most is kifizetődött. Úgy tűnik, akkor teniszezem a legjobban, amikor a falnak szorítanak" – elemezte a Dimitrov elleni meccsét.

A legjobb négy közé jutásért a Roland Garros idei döntőse, Cobolli vár rá, aki korábban három játszmában búcsúztatta az ötödik kiemelt Alex de Minaurt.

"El sem tudtam volna képzelni ezt. Egy héttel ezelőtt még annak is örültem volna, ha nyerek itt néhány meccset. Most pedig már négy győzelemnél tartok, és negyeddöntős vagyok. Ez egy valóra vált álom" - zárta az interjúját Fery, aki készülhet is a következő meccsére, és most talán csak egyetlen dolog miatt bánkódhat:

valószínűleg többé már soha nem játszhat a 18-as pályán.

Forrás: részben ATP, Telegraph