Csúszik a Wimbledoni bővítés, a tervekben sincs egyezség a környezetüket féltő civilekkel

Wimbledonnak szüksége lenne egy nagyobb méretű harmadik számú pályára ahhoz, hogy ebben a tekintetben is lépést tartson a másik három Grand Slammel.

A Monarchiához való ragaszkodás mellett talán a Wimbledoni teniszbajnokság az az összekötő kapocs, ami Nagy-Britannia-, sőt, Nemzetközösség-szerte kohéziós erőként tartja össze a gigaméretű egykori birodalom lakóit. A füvespályás Grand Slam-torna ráadásul a sportvilágon belül is az érinthetetlen kategóriába tartozik, teniszezőként minden játékos álma, hogy egyszer nagyott alkosson a szent gyepen.

Úgy fest azonban, hogy ez a megkülönböztetett státusz nem jelent automatikus mentességet a kritikák alól, és hogy bármit is készüljenek tenni Wimbledon nevében, az nem feltétel nélkül nyer jóváhagyást. A füvespályás Grand Slam-tornát szervező All England Lawn Tennis Club (AELTC) 2018-ban, mintegy 65 millió fontért vásárolta meg egy a klub szomszédságában álló golfklubot azzal a céllal, hogy bővítse a jelenleg rendelkezésre álló pályáinak számát.

A tervek szerint a hatalmas méretűre terebélyesedő klub legújabb részén 39 új pályát létesítenének, amelyek zöme növelné a verseny során használatos, ún. külső pályák számát, valamint emelne az edzőpályák mennyiségén is. Ugyancsak tervben van egy új, mintegy nyolcezer néző befogadására alkalmas, behúzható tetővel rendelkező stadion felépítése is, ami háromra növelné az esőben is használható stadionok számát.

A Wimbledonban ritkának aligha mondható eső mellett az új pályára azért is lehet különösen szükség, mert ha körbenézünk a többi GS háza táján abban a tekintetben, hogy milyen befogadóképességgel bír a harmadik legnagyobb pálya, akkor azt láthatjuk, hogy Wimbledon jelenleg a sor végén kullog. Az Ausztrál Opennek otthont adó Melbourne Park harmadik számú stadionja, a John Cain Arena 10 300 néző befogadására alkalmas, míg a US Open harmadik legnagyobb stadionjába, a Grandstandbe 8125-en férnek be. A Wimbledoni kettes pálya, amely befogadóképességében a Centerpálya, valamint az Egyes pálya után következik, négyezer szurkolót tud “leültetni”, ezer fővel így elmaradva a Roland Garros néhány éve épített ékszedobozától, az ötezres Simonne Mathieu pályától.

Ezen túlmenően azért is lenne időszerű a bővítés, mert a versenynek helyet adó teniszközpontok összesített befogadóképességét figyelembe véve az All England Club a maga 42 000-es kapacitásával ugyancsak a sor végén kullog. Ezt az összevetést a US Open vezeti, amely csak a két nagy pályán 38 000 nézőt tud befogadni, a teljes teniszközpont pályáin pedig 60 000 néző fér el.

Grand Slam-közi összevetésben is szükség van tehát a plusz nagypályára, emellett pedig a külső pályák számának növelésével lehetségessé válna, hogy a selejtezőket ne Roehamptonban kelljen megrendezni.

Ahogyan arról angol sajtóértesülésekre hivatkozva a Tennis.com is beszámolt, az eddig elkészült tervek könnyen lehet, hogy mennek a kukába, helyi civil szervezetek ugyanis elégedetlenek azokkal. A tiltatkozó szervezetek ráadásul azt is felróják az AELTC-nek, hogy nem egyeztetett kellő mértékben a helyiekkel, hanem önhatalmúlag akarja módosítani a klub környezetét.

Ráadásul, az is növelheti a szervezők gondjainak számát, hogy a kérdésben egység látszik kirajzolódni a térség két, alapesetben egymással szembenálló politikai erőinek képviselői között . Ha pedig megvan a politikai egység, az nem sok jót ígér az azzal szemben álló kezdeményezésnek.

“Mi azt szeretnénk, ha tartós megállapodás születne a helyi lakosok, valamint a klub között. A klubnak le kell ülnie a lakosokkal, és ki kell kérnie a véleményüket. Amit eddig láttunk, azok nem jó tervek.” – nyilatkozta a témában Wimbledon konzervatív parlamenti képviselője, Stephen Hammond.

“Történtek egyeztetések, de egyik javaslatot sem látjuk a tervekbe építve. Szükségünk van bizonyos garanciákra, lehetne például elbontható az a stadion.” – nyilatkozta kormánypárti társának némileg ellentmondva, fő mondanivalójában azonban megegyezően Fleur Anderson, a szomszédos Putney kerület munkáspárti honatyája.

Döntés hiányában így a munkálatok elkezdésétől még nagyon messze vagyunk, az All England Club munkatársai számára azonban reményre adhat okot a Roland Garros példája. A salakpályás Grand Slam területén az utóbbi években több nagy építkezés is zajlott, amelyet ugyancsak civil kritikák öveztek. Végül azonban sikerült megegyezni, az újjáépített Philippe Chatrier Stadion, valamint a teljesen új Simonne Mathiee Stadion pedig egészen szépre sikeredett.

Forrás: tennis.com