Djokovic esélyesként, de extra nyomással érkezik Wimbledonba, amely a GS-versenyt is eldöntheti

Novak Djokovic egy évvel ezelőtt egészen más helyzetben készült a wimbledoni tenisztornára.

Minden bizonnyal holtfáradt volt a salakpályás megpróbáltatásokat követően, elvégre brutálisan kemény meccseket nyert meg. Elég csak a Roland Garroson lejátszott utolsó négy találkozóra gondolni: kettőt 0-2-ről kellett megfordítania (köztük a döntőbelit), a nyolc között Matteo Berrettini izzasztotta meg, Rafael Nadallal szemben pedig felfoghatatlan színvonalú meccset nyert meg.

Az akkor megkérdőjelezhetetlenül világelső szerb a salakpályás szezon utolsó öt hetéből négyet végigjátszott, a fáradtságot azonban bőven kárpótolta a győzelem okozta érzelmi plusz. Ide sorolhatjuk az Australian Opent is, amelyet úgy sikerült megnyernie, hogy a harmadik fordulótól kezdve sérüléssel bajlódott. Djokovic legalább annyira jól teniszezett, mint 2020 elején, amikor a 18-0-s kezdést követően a járvány kettészakította az idényt – csak épp most vitte tovább a lendület.

Wimbledont már-már rutinszerűen söpörte be, ami újabb mérföldkövet jelentett: pályafutása során először ugyanannyi Grand Slam-győzelemmel állt, mint a két nagy rivális, akiket annyi éven át üldözött. Ez ráadásul bőven több volt szimbolikus jelentőségű eredménynél: a szerb konkrétan megfordította a hármas rivalizálás dinamikáját, ráadásul a US Opennek úgy futhatott neki, hogy a trióból egyedül neki volt esélye a győzelemre.

Akkoriban talán még azzal a gondolattal is el lehetett játszadozni, hogy a Nagy Hármasból már csak Djokovic fogja növelni Grand Slam-sikerek számát. Federert a sikertelen visszatérést, valamint az újabb térdműtétet és rehabilitációt követően egyértelműen ki lehetett venni a versenyből, Nadal krónikus lábsérülése pedig még a spanyolt is elbizonytalanította a folytatást illetően.

New Yorkban a mentális és fizikális kimerültség (és Daniil Medvedev) győzött, az Australian Openre azonban kilencszeres bajnokként és háromszoros címvédőként készülhetett. Amíg a US Openen mindig is sebezhetőbb volt (a jelentősebb kemény pályás tornák közül messze ezt nyerte meg a legkevesebbszer), a Rod Laver Aréna ugyanolyan hazai pályája lett, mint Federernek a wimbledoni centerpálya, vagy Nadalnak a Philippe Chatrier.

És ekkor sorban jöttek a váratlan események: Djokovic vízumkálváriája, majd az Ausztráliából való kitoloncolása, Nadal feltámadása és 21. Grand Slam-címe, a közel sem 100%-os Nadal visszavágása Djokovicnak a Roland Garroson, illetve nem sokkal később 22. Grand Slam-címe. Fél év leforgása alatt megint 180 fokos fordulatot vett a már csak kétesélyes rivalizálás, a szerb pedig ismerős helyzetben találta magát: ő az üldöző, akinek távlatokban kell gondolkoznia.

Pedig lassan a szerb esetében is felmerül a kérdés, mennyire tud még ő távlatokban gondolkozni. Serena Williams és Roger Federer egyaránt 36 évesen nyerték meg eddigi utolsó (és valószínűleg az utolsó) Grand Slam-címüket, Djokovic pedig májusban töltötte be a 35-öt. Vajon mennyi ideig képes még elnyújtani a pályafutását? Egy év? Kettő? Három? Nagyon nem mindegy, mostantól ugyanis a pályafutásuk végéig hárommal kell több Grand Slamet nyernie, mint Nadalnak.

Tudtuk, hogy 2022 meghatározó lesz a GS-verseny szempontjából, ám arra azért még januárban is kevesen fogadtak volna, hogy Wimbledon előtt Nadal lesz kettővel a lista élén, és, hogy szélsőséges esetben akár háromra is növelheti az előnyét. Wimbledonban Djokovic a körülmények ellenére nagyobb favorit lesz, mint Nadal az Australian Openen vagy akár a Roland Garroson, de épp a spanyol sikerei mutatják, hogy történtek már extrém dolgok ebben az idényben.

A gondolatot pedig tovább is folytathatjuk, mivel Djokovic szereplése jelen állás szerint kétséges a US Openen, tehát simán előfordulhat, hogy Wimbledon lesz az egyetlen esélye, hogy 2022-ben Grand Slamet nyerjen. Amennyiben győztesen hagyja el az All England Clubot, viszonylag kellemes helyzetbe hozza magát, hogy egyszer valóban ő álljon a lista élén, ellenkező esetben viszont még benne is felmerülhetnek kétségek.

Elvégre ez a szezon megmutatta, mennyire gyorsan tudnak változni az erőviszonyok. Sosem lehet tudni, mikor szól közbe egy sérülés, milyen további hatásai lesznek a járványnak, és mennyi ideig lehet maguk mögött tartani a fiatalabb generációt. Thiemet, Tsitsipast, Zverevet, de még Medvedevet is úgy-ahogy kordában tartották, de közben megérkezett egy Alcaraz is, aki 19 évesen nyíltan beszél arról, hogy ő márpedig Grand Slamet akar nyerni. És a játéka meg is van hozzá.

Látva azt, hogy Federert 2019-ben egyetlen labdamenet választotta el attól, hogy 38 évesen Grand Slam-bajnok legyen, Djokovic esetében is megelőlegezhetjük, lesz azért még esélye a győzelemre. De – főleg, ha bejön a terápia, és legalább részben megoldódik a probléma a lábával – ez Nadalra ugyanúgy érvényes. A mostani szezonig azt mondtuk, az idő Djokovicnak kedvez, ám ez most már nem annyira egyértelmű. Sőt: az idővel való versenyfutás számára is megkezdődött.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.