„Tavaly ilyenkor a visszavonuláson gondolkoztam” - Wawrinka elárulta, miért tért vissza a pályára

Németh Dániel

Frissítve 27/06/2022 - 16:25 GMT+2

Stan Wawrinka tavaly két műtéten is átesett, a második után már tudta, hogy hosszú kihagyás vár rá. Hasonló helyzetben volt 2017-ben is, ám akkor meg sem fordult a fejében a visszavonulás gondolata, a mostani rehabilitáció azonban nehézkesen alakult. A teste lassan regenerálódott, a fejlődés csigatempóban haladt, így a svájci klasszis sem tudta pontosan, ütőt ragadhat-e még tétmérkőzésen.

Stan Wawrinka

Fotó: AFP

A svájci teniszező mindig is örömmel vetette bele magát a kemény munkába, a mostani rehabilitáció azonban majdnem kifogott rajta.

Az igencsak beszédes, Még egy utolsó fejezet címen jelent meg írás Stan Wawrinkától a Players’ Tribune oldalán, melyben kifejtette, mi motiválta a visszatérésre a műtéteket követően, és hogy élte meg az egész helyzetet. Néhány hónappal ezelőtt még a visszavonulás gondolata is megfogalmazódott benne, fel kellett tennie a kérdést, megéri-e tovább hajtani magát, és végül arra a következtetésre jutott: nem akarja, hogy egy sérülés zárja le a pályafutását.

„Tavaly ilyenkor a visszavonuláson gondolkoztam” – írta a cikk elején a svájci teniszező. „Elgondolkoztam azon, játszhatok-e valaha Wimbledonban. Amikor 2021 márciusában megműtötték a bal lábam, az volt a cél, hogy pár héten belül visszatérjek. De aztán közölték velem, hogy szükség lesz egy második beavatkozásra, ami azt jelenti, hogy hónapokig nem léphetek pályára. Ha vissza is térek, már nem leszek ugyanaz a játékos. Addigra a 37-et is betöltöm.”

Mutua Madrid Open

Nadal: „Meg lennék lepve, ha győzni tudnék szombaton, a Garrosról Róma után döntök”

6 órája

Wawrinkának volt már egy komolyabb műtétje, így pontosan tudta, hogy mi vár rá, és azzal is tisztában volt, hogy ezúttal az életkorából adódóan még nehezebb feladata lesz. 2017-ben a térdével bajlódott, és épp egy wimbledoni vereséget követően jutott arra a következtetésre, hogy kénytelen lesz bevállalni a beavatkozást. Pedig a szezont erősen kezdte, az Australian Openen elődöntős volt, a Roland Garroson a döntőig menetelt: Melbourne-ben Federer, Párizsban Nadal győzte le.

„Az a legrosszabb benne, hogy nem mindig látod a fejlődést. Egy átlagos alapozás során elég gyorsan érezni az előrelépést. A rehab után viszont holtfáradtan térsz haza, bekapcsolod a tévét, és azt látod, hogy a riválisaid össze-vissza futkároznak a pályán. Ez nagyon nehéz mentálisan. 2017-ben sem voltam biztos benne, hogy visszatérhetek, de legalább a műtét jól sikerült, szóval mindenképpen meg akartam próbálni.”

„Két évvel később bejutottam a Roland Garros negyeddöntőjébe. Nem játszottam annyira jól, mint régebben, de így is elégedett voltam. Tavaly azonban szükség volt egy újabb műtétre. Majd nem sokkal később még egyre. Ezúttal már nagyobb kétségeim voltak. Amikor elkezdtem a rehabot, a testemnek még több időre volt szükség a regenerációhoz. A második műtét júniusban volt. Decemberben még mindig nem tudtam rendesen járni.”

Stan Wawrinka a 2016-os US Openen

Fotó: AFP

Wawrinka a cikkben azt is elárulta: a legmerészebb álmaiban sem gondolt arra, hogy valaha Grand Slam-bajnok lehet belőle. Fiatalon nem számított kiemelkedő tehetségnek, a kemény munkát azonban mindig is értékelte, és lassacskán a világ legjobb teniszezői között találta magát. Magnus Norman oldalán pedig – meglehetősen későn, 28 évesen – elhitte, hogy merészebb céljai is lehetnek, és akár a Grand Slam-tornákat is célba veheti.

A svájci elmondta, mindegyik döntője előtt izgult, ám érdekes módon talán épp a legelsőnél volt a legnyugodtabb, mivel azt gondolta, már az nagy dolog, hogy GS-fináléban teniszezhet. Itt leginkább akkor kezdett el küzdeni az idegeivel, amikor valós esélye nyílt a győzelemre. A legizgulósabb fináléja pedig a 2016-os US Openen volt, amelyen konkrétan sírt a feszültségtől, mert úgy érezte: talán ez az utolsó lehetősége, hogy Grand Slam-tornát nyerjen.

Végül sikerült felpörögnöm. Tudtam, hogy túl sokat gondolkodok, és az az egyetlen megoldás, ha elfáradok fizikálisan. Kimerült állapotban nincs ideje az agyadnak mindenféle baromságokon rágódni. Igyekeztem hosszabb labdameneteket játszani, a fejemben lévő hang pedig végre valahára befogta.

- írta a harmadik, egyben utolsó GS-győzelméről.

Stan Wawrinka a 2019-es wimbledoni tornán

Fotó: Getty Images

2017-ben nem fordult meg komolyabban Wawrinka fejében a visszavonulás gondolata. Mivel ez volt az első alkalom, hogy súlyosan megsérült, úgy érezte: van még benne annyi, hogy megpróbálkozzon a visszatéréssel. Ettől függetlenül nehéz volt feldolgoznia a helyzetet, mivel a tévén keresztül nyomon követte az eseményeket, de kénytelen volt megbarátkozni a gondolattal, hogy még nem teniszezhet. Tavaly egészen más szituációban találta magát.

„Amint azt említettem, a tavalyi két műtét után elgondolkodtam a visszavonuláson. Annyira nehéz volt a visszatéréshez vezető út, hogy szinte lehetetlennek tűnt újra megcsinálni. De gyorsan visszatértek a pozitív gondolatok. Az egész életem arról szólt, hogy a bukásokat követően fel tudtam állni. Még egy tetoválásom is van erről: 'Próbálkozz. Bukj el. Nem számít. Bukj el újra. Bukj el újra jobban.'”

Wawrinka azt írta, az a fő célja, hogy feljebb kapaszkodjon a ranglistán (jelenleg a 265. helyen áll), illetve egy tornát is szeretne nyerni, nagyjából mindegy, hogy milyen szinten. Egyelőre azonban messze nem tart ott játékban, hogy ez reális legyen, vagyis most azt tartja fontosnak, hogy hétről hétre meccseket játsszon. A svájci egyébként tisztában van azzal, hogy ez lesz az utolsó szakasza a karrierjének, de úgy érzi, akár két-három évig is versenyképes lehet a profik között.

Forrás: Players’ Tribune

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

Mutua Madrid Open