Novak Djokovic visszatért, negyedszer is bajnok Wimbledonban

Volt egy tényező, melyről korábban talán még sosem esett annyi szó férfi wimbledoni döntő előtt, mint most, nevezetesen a játékosok fizikális állapota. Most azonban azt lehetett gondolni, hogy ez lesz majd az a faktor, ami leginkább döntő lehet, figyelembe véve az elődöntőkben történteket. 

Kevin Anderson játszott egy bő 6 és fél órás meccset John Isner ellen, ám ő legalább pénteken befejezte, és így volt egy nap pihenője. Novak Djokovic pedig 5 óra és 21 perc alatt múlta fölül Rafael Nadalt a másik elődöntőben, ráadásul az ő összecsapásuk második felét szombaton kellett lebonyolítani. Ez pedig azt jelentette, hogy a szerb pihenőnap nélkül kellett, hogy pályára lépjen a döntőben. Plusz a fizikai állapotról folyó diskurzust még az is bonyolította, hogy a dél-afrikai a megelőző körben 0-2-ről kellett, hogy fordítson Roger Federer ellen, Djokovic állóképességét illetően pedig sokakban lehettek kérdőjelek.

Aztán ahogy elkezdték a döntőt, úgy tűnt, a kérdésekre nagyon hamar választ kapunk. Anderson ugyanis halványan, erőtlenül és pontatlanul kezdett, amit, ha nem is lehetett lehetett pusztán a fáradtságra fogni, de azért nyilvánvaló volt, hogy az is benne van vastagon. Rögtön az elején elbukta az adogatását, aztán elvesztette még egyszer, miközben Djokovic szervagémjeiben szemernyi esélye sem volt. A szerb láthatóan sietett a horvát-francia vb-döntőre, iszonyú koncentráltan teniszezett, így aztán bő fél óra elteltével az első szett az övé lett.

A második játszma hasonlóképp folytatódott, és a volt világelső ismét dupla break-előnybe került, miután a harmadik és a negyedik break-lehetőségét is kihasználta. A szett derekán Anderson stabilabbá, proaktívabbá kezdett válni, ám mivel Djokovic is emelt a színvonalon, ennek nem nagyon volt számszerűsíthető eredménye. A szett végén akadt ugyan egy break-labdája, de a szerb még csírájába elfojtotta az éledező dél-afrikai próbálkozásait, és kétjátszmás előnybe került. 

Mivel Anderson a harmadik szett elején végre nem bukta el a szervagémjét, esély mutatkozott végre egy szorosabb játszmára. Aztán megtette ezt még kétszer, így úgy tűnt, ez egy olyan szett lehet, mely mindkét fél javára eldőlhet. "Anderson most legalább sokkal jobban tartja az adogatásait, mint az első két szettben. Így egy lépéssel már beljebb van. Ennél többet most nem tehet" - kommentálta a történteket Boris Becker a BBC-n. 

A dél-afrikai szervezete kezdte felvenni a ritmust; egyre jobban adogatott, fogadóként is egyre veszélyesebb lett, és a testbeszéde is sokkal több erőt sugárzott, mint addig. Eközben a szerb pedig egy kissé elbizonytalanodott. Anderson fogadóként el is jutott szettlabdákig, ám azoknál Djokovic mindig határozott és precíz volt, és a szerencse sem kerülte el. A korábbi világelső összesen öt játszmalabdát kellett, hogy megoldjon, de megtette mindannyiszor, így végül jöhetett a rövidítés. 

Djokovic makulátlanul játszotta le a tie-breaket. Anderson csodálatosan küzdött a harmadik játszmában, de ellenfele annyira koncentrált volt a végén, hogy nem lehetett esélye. A szerb visszatért, efelől most már semmi kétség, és negyedszer is bajnok lett Wimbledonban.