Mi lesz ebből?

Ezt régen írtam, gondoltam amíg elpepecselnek Isnerrel még egy picit, belinkelem. Csak, hogy legyen egy pici olvasnivaló. Az elejét csak a történeti hűség kedvéért nem töröltem, a fontos a vége:

Sőt kedvencünk se lehet.

Mert az az elvárása az olvasóközönségnek, hogy ne legyen kedvencünk, legfőképpen ne más, mint neki (mármint az objektív olvasóközönségnek), és ne ajnározzunk. Pláne ne posztok írásával.

Szóval napok óta epekedve vártam, hogy Nicolas búcsúzzon, pedig nem áll valami fényesen a világranglistán (146.), rá is fért volna  a siker, meg jó is nézni a játékát nagyon, de hát neki is meg kell hajolnia az olvasói akarat előtt.

És ő meghajolt.

Hagyta, hogy Karlovic szétszerválja, pedig vérzett a szíve, hiszen ezzel a mesetenisszel is selejtezőt kell játszania Wimbledonban, és jól jött volna még egy kis önbizalom a kvali előtt.

Bezzeg azok a régi szép idők, amikor nem volt még Salakblog, és egészen nyugodtan juthatott el a döntőig Queensben, sőt mi több, még egy meccslabdát is megengedhetett magának ott Roddick ellen.

Amit csak az üres pályára kellett volna beütnie.

Arról nem is beszélve, bármily szörnyűség is papírra vetnem ezeket a szavakat, de tényleg így volt, mégRafát is megverte.

Véletlen volt tudom, de ettől még Nicolas Mahut a világ egyik legjobb füves pályás teniszezője, aki azt játssza, amit játszottak füvön, amit illik, mióta világ a világ.

Szervál és röptézik.

De úgy röptézik, ahogyan a régi nagyok röptéztek, ahogyan Laver még a faütővel, vagy Meki később Edberg. Pedig még olyan eszeveszett kemény adogatása sincsen. Csak pont olyan, amilyen erre a borításra szükséges.

Mahut nyert juniorként Wimbledonban, Ancicot verve a döntőben, de sohasem fogja olyan sokra vinni, mint a horvát. Neki némi túlzással a szezon három hétig tart, utána már csak azt várja, hogy elcsípjen egy-egy győzelmet itt-ott, és legyen megint június. Élete legjobb évében, 2007-ben ő nyerte a legtöbb meccset füvön, többet mint Rog, egészen pontosan tízet. Két döntő (Queens, Newport), plusz egy harmadik kör Wimbledonban.

Ugyanebben az évben huszonkét meccset nyer az ATP Touron.

Összesen.

Azzal a tízzel együtt.

Nem hiszem, hogy nagyon meghatja, de azért leírom azt a mondatot is, amiért ez az egész írás született. És amit azért ritkán szoktak világranglista 146.-ról leírni.