Ennyi

Sokáig úgy tűnt, hogy a Zvonareva, Kvitova, Pironkova trióhoz a fiúk részéről csatlakozik Berdych, Tsonga és Robin, a Trikótépegető meg megmarad bajnoknak, mint Serena, de aztán  majdnem minden másként alakult. Úgy gondolom minden tekintetben a lányok számára lett volna hízelgő,  de mivel Rafa és Andy fordított, így aztán ahelyett, hogy azon meditálnánk, ki kinek lesz a párja, vagy mikor kapott ki utoljára egy napon Rafa és Roger, mindössze azzal kell foglalkoznunk, hogy miért kapott ki Roger.

A válasz egyfelől egyszerű, hiszen azért a mert ez egy ilyen játék közhellyel el is intézhetnénk mindent, csak az a bökkenő, hogy az elmúlt öt-hat-hét évben ez nem egy ilyen játék volt.

Az, hogy Roger Federer két egymást követő Grand Slam tornán ne jusson elődöntőbe, ráadásul úgy, hogy az egyik Wimbledon, az nem volt jellemző erre a sportágra. Még akkor sem, ha szerintem bőven benne volt a levegőben, hogy itt most a kiváló formában lévő Berdych ma legyőzheti, mint ahogyan ugyanez igaz volt a Garrosra és Söderlingre is. Ő maga tette oda a lécet, ahova tette, vagy ahogyan tavaly januárban mondta, ő kreálta azt a bizonyos szörnyeteget, és az a szörnyeteg, az most felfalta, ugyanúgy, ahogyan akkor Rafa ellen a melbourne-i döntőben.

Teljesen világos volt már régóta, hogy a dolgok nem mehetnek úgy a végtelenségig, ahogyan mentek, akkor sem mehettek volna, ha ez a Roger ugyanaz a Roger lett volna, mint mondjuk a legjobb éveiben volt. Mert ha ugyanaz lenne, a többiek akkor is ugyanúgy fejlődtek volna, mint ahogyan fejlődtek így is.

Ő és Rafa emelt legalább egy tucat játékost arra a szintre, ahol most vannak, és hosszú távon ugyan azt gondolom, hogy még mindig ők a jobbak, de nem annyival, hogy egy-egy meccsen ezek a játékosok ne lephessék meg őket.

Vagy csak őt nem tudom, lehet a többes szám sértő a Rafa rajongókra nézve. Rafára ugyanis biztosan nem.

Manapság már nem az ő kezében, vagy az ő kezeikben van az összes kártya. Már nem úgy néz ki minden, hogy ha ők hoznak egy jó közepes teljesítményt, akkor legyőzhetetlenek. A legjobbjuk, azt hiszem még most is elég mindenki ellen, de ha ebből a tiz-tizenöt játékosból rukkol elő valaki a legjobbjával, akkor bizony az ő erős közepes játékuk már kevés.

Vagy nem mindig elég.

Ennyi történt ma, hogy mi lesz eztán, arról majd holnap.

Ahhoz még át kell picit gondolnom a dolgokat, mint ahogyan azt hiszem Rogernek is.  Azon túl, hogy csak harmadik lesz hétfőtől.