Mi lehet Cilic esélye Federer ellen?

Az alapján, ahogy Roger Federer játszott különféle játékosok, köztük nagy adogatók-nagy alapütésekkel rendelkezők ellen is, a legtöbben talán őt tartják a mai döntő esélyesének. Ne feledkezzünk meg azonban Marin Cilicről, aki korántsem tekinthető outsidernek, úgyhogy természetesen megvannak a maga esélyei, hogy legyőzze a svájcit. Nézzük.

Cilic legnagyobb fegyvere az adogatása, vigyáznia is kell rá, mint a hímes tojásra. A horvát egyik legfontosabb feladata, hogy kiemelkedően jó szerva statisztikát produkáljon. A beütési arányt is magasan kell tartania, és az első szervákból megnyert pontok százalékát is. Fontos, hogy variálja az adogatásait. Kellenek majd a testszervák, a jó nagy szöget nyitó vágott adogatások, és a fonákjára megütött kick-szervák is. Nem biztos, hogy az ászokra kell rámennie, lehet, hogy jobb, ha csak magánál tartja a kezdeményezést és egy nagy tenyeressel fejezi be a pontokat.

Ez már keményebb dió, Cilic ugyanis nem tartozik a világ legnagyobb fogadói közé. Viszont Federer füvön való legyőzéséhez nélkülözhetetlen jól fogadni. Talán nem véletlen, hogy éppen Djokovic tudta őt megverni két egymást követő wimbledoni döntőben is, ahogy az sem, hogy a londoni olimpián pedig pont Murray. Ki tudja, Roger lehet, hogy kifog egy gyengébb adogatónapot, és sok másodikat kell ütnie. Ha így lesz, ezekre a horvátnak kegyetlenül le kell csapnia.

Azért az idézőjel, mert Cilic természetesen nem esélytelen. Azonban hagynia kell, hogy az 'esélytelenség' érzése eluralja őt. Nála ugyanis sokszor előfordul, hogy mihelyt ő a favorit, mihelyt meglegyinti a győzelem lehetőségének a szele, összezuhan. Jó, de nyilván, ahhoz, hogy valaki nyerjen, ahhoz előbb-utóbb magához kell ragadnia a vezetést. Lehet, hogy számára egy olyan forgatókönyv lenne az ideális, amiben ő folyton csak egyenlít mondjuk a szetteket tekintve, aztán az ötödikben... ott meg már bármi lehet.

Noha 6-1 az egymás elleni mérleg Federer javára, azért érdemes megnézni egyfajta tendenciát. Az első négy meccs tükörsima volt a svájci javára. Jó, a 2011-es US Openen vesztett egy szettet, de egy három nyert játszmára menő mérkőzésen, ez korántsem a világvége. Az utolsó három összecsapás azonban hihetetlenül szoros volt, vagy ha nem, az épp sima Cilic győzelmet hozott. Szóval jól látható, hogy az utóbbi három évben a horvát igenis képes komolyan megszorítani a svájcit.

Belátom, nem ez Cilic legvastagabb esélye, de azért eszembe jutott egy párhuzam. Ez nem egy beleköthetetlen párhuzam, de talán nem is teljesen irreális. Amikor 2009-ben megnyerte a Garrost és Wimbledont, Federer egy kicsit megnyugodott. Nem esett vissza a motivációja olyan látványosan, mint Djokovicnak, de kétségtelenül megnyugodott, kicsit elkényelmesedett. Meglett a karrier-Slam, és meglett a 15. major, amivel megelőzte Pete Samprast. Talán ezért sem tudta behúzni a US Opent, amellett, hogy De Potro persze hihetetlenül jól játszott ellene. A nyugalom, ahogy Szabó Gábor is írta, nem feltétlenül van jó hatással egy akkora bajnokra, amilyen Federer, aki egész életében ahhoz szokott hozzá, hogy iszonyatos teher alatt kell kiharcolnia a győzelmeket. És, hogy hol a párhuzam? Az idei Ausztrál Open győzelemben. Majd négy év után szerezte meg a 17. után a 18. GS-t. Hihetetlen mélypontokon és fájó GS-döntő vereségeken volt túl, de megcsinálta. És ez egy kicsit jóllakottá is tehette őt.

Azonban Federer valószínűleg mindig is Wimbledont akarta legalább még egyszer megnyerni. Úgyhogy az AO-siker lehet, hogy csak aperitif volt a számára, lehet, hogy csak még nagyobb étvágyat csinált neki.

Az utolsó esély a listán elég prózai, de akár számíthat is. Nyilván nehéz megmondani, hogy a Raonic elleni űrtenisz után a Berdych elleni, egy árnyalattal visszafogottabb teljesítmény mennyire írható a betegség számlájára. Ahogy azt sem lehet tudni, hogy a helyzet azóta romlott-e, vagy netán javult. De, ha az ember fizikálisan nem 100%-os, akkor jó eséllyel a játéka sem lesz az, és ez feltétlen esély lehet Cilic számára.