Az öröm és a frusztráció könnyei Wimbledonban

Marin Cilic a második játszmában, 3:6, 0:3-as állásnál egyszerűen zokogni kezdett, és sokáig találgatás tárgya volt, hogy valójában mi is történt. A horvát erre is kitért a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón.

Az érzelmes pillanatok Roger Federer esetében sem maradtak el, annak ellenére, hogy tudjuk, vele ez már többször előfordult pályafutása során. Talán a legemlékezetesebb a 2009-es Ausztrál Open döntője után történt, amikor Rafael Nadal ellen szenvedett vereséget.

A mostani "sírás" nem a vereség, hanem a győzelem könnyei voltak. De ez ennél sokkal több volt. A díjkiosztó ellőtt ugyanis megjelentek iker lányai és iker fiai a lelátón.

A svájci még a karrierje csúcspontján egyszer azt mondta, hogy addig szeretne játszani, amíg a lányai egyszer láthatják őt nyerni. Azon már túl vagyunk. Most viszont a fiai is látták őt Grand Slam-tornán győzni, az Ausztrál Openen nem voltak ott idén. Erre valószínűleg Federer már nem igazán számított egy évvel ezelőtt, és most, 35 évesen (heteken belül 36 évesen) mégis megélte, hogy mind a négy gyermeke előtt ismét bajnok legyen, Wimbledonban nyolcadszor.