Rublev szerint rosszat tenne a tenisznek, ha jövőre is kitiltanák az oroszokat Wimbledonból

„Szeretnénk megmutatni, hogy a tenisz képes nagyobb lenni a politikánál” – jelentette ki Andrey Rublev, aki a Clay magazinnak adott interjúban a saját pályafutása mellett az orosz-ukrán konfliktus őt érintő részleteiről is megosztotta a gondolatait. Rublev változatlanul azon az állásponton van, hogy sportolóként a pályán tehetnek a béke érdekében, éppen ezért rossz ötletnek tartja, hogy sorozatban második alkalommal kizárják az oroszokat és a fehéroroszokat Wimbledonból.

A világranglista 8. helyén álló orosz a teniszt is érintő politikai kérdések mellett elárulta, milyen módszerekkel dolgozik azon, hogy mentálisan előbbre lépjen, egyúttal azt is kifejtette, miért tartja fontosnak, hogy idejekorán felismerjék az emberek a gyengeségeiket. Rublev célja természetesen az, hogy Grand Slam-bajnokként zárhassa le a pályafutását, ám azt ő sem tudta megmondani, teljesülhet-e valamikor ez az álom.

Ez egyszerű. Legkönnyebben a pályán tudom megmutatni, mi a véleményem, mi mellett állok ki. Ez az egyetlen felület, ahol megmutathatom, mennyire fontos a kedvesség, az alázatosság, valamint a színvonalas oktatás egy jobb generáció, egy jobb világ érdekében. Igyekszem jól használni ezt a felületet. És próbálom elkerülni, hogy színjátéknak, mesterkéltnek tűnjön. Ha túlzásba viszed, akkor az már nem hat annyira természetesen, szóval arra törekszem, hogy a megfelelő pillanatokra időzítsem.

Nehezen tudok ilyen helyzetet elképzelni, mivel nem tartozom ehhez a világhoz. Az említett emberek soha nem állnának velem szóba négyszemközt. Rengeteg dolog van, amiről nekünk nincs is tudomásunk, csak nekik. De az a legfontosabb, hogy az átlagemberek ne szenvedjenek, ne ők fizessenek meg a vezetőik hibáiért. Az átlagembereknek élvezniük kellene az életet, és nem ehhez hasonló borzalmakat átélniük.

Mindig igyekszem úgy tekinteni a világra, hogy ne csak az én nézőpontom érvényesüljön, de a nehéz helyzetben lévő emberek érzéseit is figyelembe vegyem. Nem panaszkodhatok, mert minden megvan az életemben: utazhatok, teniszezhetek, jól érezhetem magam, és ebből kifolyólag helytelen lenne üldözésről beszélni nyilvánosan, miközben ott vannak a nehéz helyzetben lévő emberek is. Természetesen voltak bennem különféle érzések, de ezt össze sem hasonlíthatjuk a valódi helyzettel, amit a többiek megtapasztalnak, átéreznek.

Leültünk tárgyalni a Grand Slamekkel és az ATP-vel is. Pozitívum, hogy az ATP egyre nyitottabb, hogy mindenkinek segítsen. Nagyon őszinték voltunk, rengeteg lehetőséget felvázoltunk, sokféle módját a segítségnek. Valódi segítségnek. Ha másodjára is kitiltanak minket, akkor nem látunk változást, és ez csak rosszat tenne a tenisznek. Úgy is mondhatnánk: azzal csak fellobbantanánk a tüzet. Minden lehetséges módon felajánlottuk a segítségünket. Szeretnénk megmutatni, hogy a tenisz képes nagyobb lenni a politikánál.

Felajánlottuk ezt, de nem érdekelte őket. Nem nagyon akartak segíteni. Az angol kormány bizonyította, hogy számukra a politika fontosabb a békénél. Bemutathatunk egy erős üzentet, legalább egyszer, bebizonyítva, hogy a sport elválasztható a politikai kérdésektől. Ez lehetett volna egy jó kezdet. Tudom, hogy nehéz, mert a sportot mindig fel fogják használni a politika manipulálására.

Néhány gyakorlattal, mint például meditáció, ilyesmi. Mindent megteszek. Próbálom elemezni, elfogadni a helyzetet, különösen akkor, amikor nehéz szituációba kerülök. Őszintének lenni magammal szemben, amikor valamiben hibáztam; elfogadni, hogy ez az én hibám volt, és nem okolhatok miatta másokat. Rengeteg olyan ember van, aki csak a kifogásokat keresi, mindenkit hibáztat, csak önmagát nem.

Ez az első lépés. Sokan nem akarják elfogadni, hogy vannak hiányosságaik, mert úgy érzik, hogy akkor mások is többet tudnak meg róluk. Vagy szimplán csak az ego kérdése. Számomra ez egy folyamat volt, évek óta tisztában vagyok a gyengeségemmel. Számomra a tenisz mentális oldala a legnehezebb, a technikai téren vagy erőnlétileg könnyebben fejlődök. Simán lehet, hogy más játékosok a fonákjuk fejlesztésével szenvednek meg, és a mentális oldalát könnyebben kontrollálják a tenisznek. Minden egyes embernek megvannak a fegyverei és a gyengeségei. Nekem például a tenyeres fejlesztése természetesen jön.

Ilyen vagyok. Rendkívül érzelmes, és mindent magamra veszek, amit fontosnak tartok. És az nyilvánvaló, hogy a tenisz a mindenem. Minden meccs, minden pont nagyon érzelmes és személyes a számomra. Túlságosan mélyre megy, és talán ez az oka annak, hogy a mentális fejlődés ennyire megterhelő az én esetemben.

Természetesen a maximumra törekszem. Grand Slamet szeretnék nyerni, ami azt illeti, többet is, világelsővé válni. Azt viszont senki sem tudhatja, hogy meg fogom-e csinálni, avagy sem. Mindenki nyerni akar, csak idővel derül ki, hogy nekem sikerül-e.

Mindenekelőtt azért, mert a sportág történetének legjobbjaihoz tartoznak, akik történetesen ugyanabba az érába kerültek. Ezen felül hatalmas tapasztalattal bírnak, és pontosan tudják, hogy mit kell tenniük a megfelelő pillanatokban.

Vannak jó és kevésbé jó dolgok. Talán még jobb is, hogy nem játszunk minden alkalommal az év során. Emlékszem, hogy mindig kiesett két hét, amikor pályára léptem. 170-160 körül voltam a ranglistán, és ahelyett, hogy a touron játszottam volna, két héten át a csapattal tartottam. Durván 30 helyet veszítettem, és mindig az volt az érzésem, hogy kezdhetem elölről az egészet. Elmaradtak az eredmények is, az volt az érzésem, hogy a Davis-kupa kicsit megtörte a folyamatot. Ezzel együtt voltak hazai és idegenbeli meccsek, amelyek bizonyos országokban nagyon fontosak voltak, mert imádják a teniszt. A hazai közönség is csodálatos volt.

Véleményem szerint valami hasonlóra lenne szükség, mint amilyen a foci-vb. Minden második vagy minden negyedik évben. Ez különlegesebbé tenné, mivel az előző rendszerben november végén megnyerted a tornát, február elején pedig már újra első körös párharcokat játszottál. Vagyis alig két hónappal a győzelmed után máris játszanod kellett. Az én véleményem, hogy ez nem volt annyira különleges érzés. Van, aminél jobb, ha várunk egy kicsit, hogy ki tudjuk élvezni a pillanatot.

Forrás: Clay

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.