Sajnos a történet azonban nem egyszerű, nehéz átlátni ki, miért osztja a skatulyákat. Mennyivel könnyebb lenne, ha az ördögséghez elég lenne odacsulázni a wimbledoni centerpályára, a páriaságért pedig keményen meg kellene dolgozni: 20 Grand Slamet kellene elvinni Roger és Rafa orra elől.
A történet azonban bonyolultabb, a polgárpukkasztás sosem volt könnyű kenyér.
Egykoron elég volt felpattanni egy hosszú, díszesen megterített asztalra, mint Berger Milos Forman Hairjében, picit táncikolni, elegáns mozdulatokkal lerugdosni néhány ottfelejtett kristálypoharat, és már vihetted is a legjobb csajt. Ma már több kell.
US Open
Djokovicnak elkezdték felfújni a mentőmellényt, de még nem biztos, hogy oda is dobják neki
17 ÓRÁJA
Őszintén szólva, már a mi időnkben is több kellett. Lásd még: Punks not dead és a többi.
Ma talán ott tartunk, hogy csontig szétvarrva kell kosárlabdacipőben pukedlizni a királyi páholy előtt, esetleg tisztelettudóan odaröffenteni Vilmos hercegnek és Katalin hercegnének, hogy Thank’s mate, amikor átveszed a trófeát.
Vagy valami ilyesmi.
Távol álljon tőlem, hogy azt gondoljam, értem, Nick Kyrgios és Novak Djokovic mit, miért csinál, talán ha egy picit értem jobban, mint két vagy három évvel ezelőtt, viszont egy dologra rájöttem: nem hiszem már azt, hogy feltétlen meg kell őket értenem.
Mint ahogyan a szülők sem érthetik meg gyermekeiket mindig, akik ettől még nem feltétlenül rossz emberek.
És itt a többes szám még véletlenül sem azt jelenti, hogy ők ketten egy szinten lennének, akár eredményben, akár viselkedésben. A többes szám pusztán annak szól, hogy egy más világot jelentenek mindketten. Más világot, mint Federeré, Nadalé, de más világot még Agassi és McEnroe világához képest is.

Köpök a sírotokra - Kyrgios hatalmas csulával ünnepelte első győzelmét Wimbledonban

Persze, ettől még mindenkinek joga van ahhoz, hogy ne vegye be a gyomra azt, amit Nick annak idején Wawrinkával művelt – az enyém sem veszi be a mai napig – mint ahogyan az is csípheti a szemét bárkinek, ha Nole széttépi a mellén a pólót, vagy egyszerűen csak fáradást színlel.
Ám ettől még Nick Kyrgios az elmúlt három évben a pályán kívüli tetteivel, a nyilatkozataival egyértelműen bebizonyította, hogy azért bőven akadnak értékei is, még ha a tenisszel járó – egyébként finoman szólva is jelentős – stresszt továbbra sem kezeli éppen túl jól. De mivel vitán felül ő volt a legrosszabb gyerek az osztályban, ezeket az apró lépéseket azért észre kell venni. Már csak azért is, mert ezek nélkül az apró lépések nélkül aligha készülhetne egy wimbledoni döntőre.
Tudom, hogy sokan ebben valamiféle sorscsapást, szentségtörést, kultúrbotrányt látnak, ám azért azt hiszem, azt nyugodtan megállapíthatjuk, hogy 2022-ben a világnak komolyabb problémái is adódnak annál, minthogy a wimbledoni döntőbe bejutott valaki, aki a közvélekedés szerint egy tahó.
Arról nem beszélve, hogy az elmúlt évek egyik legérdekesebb párosítása ez így. Sokkal érdekesebb, mint amilyen a Federer/Nadal/Djokovic saga LXXXVII. kiadása lenne. Djokovic valaki ellen, aki ellen nem nyert még szettet sem. Djokovic valaki ellen, aki nem nagyon fél. Djokovic valaki ellen, aki tud neki ártani.
Djokovic valaki ellen, aki valaki.
National Bank Open
A negyeddöntő volt a végállomás Kyrgios számára Montréalban
TEGNAP 18:55
Tenisz
Abszolút hazai pályán, a DK-csapat tagjaként térhet vissza a pályára Alexander Zverev
TEGNAP 12:17