Van, amiben Federer még Nadal és Djokovic számára is utolérhetetlen

Németh Dániel

Publikálva 26/08/2021 - 20:12 GMT+2

A 20-szoros Grand Slam-bajnoknak nem feltétlenül a pályán elért sikerek jelentik a legnagyobb örökségét.

Roger Federer - AFP

Fotó: AFP

Láttunk már példát arra, hogy egy sportoló globális márkát épített fel a saját sikereire. Olyan tudatossággal és zsenialitással, mint Roger Federer, viszont senki.

Ez a cikk a Christopher Clarey The Master című könyve alapján készült, amelyből a New York Times közölt részeket.

Barcelona Open Banc Sabadell

Nadal pórázon tartja a benne élő versenyzőt, de még a korlátai között is felfoghatatlanul jó játékos

17/04/2024 - 16:12

A golfban évtizedes hagyományokra visszatekintő Ryder-kupa mintájára létrehozott Laver-kupa Roger Federer egyik szerelemprojektje, amely tipikusan akkora vállalkozás, hogy azt csak egy hozzá hasonló ikon tudta összehozni. A megvalósítás nem az anyagiak miatt nehézkes, hiszen van a világon néhány tenisz iránt elkötelezett mecénás, aki tető alá tudna hozni ilyesmit; ám az más kérdés, sikerül-e meggyőzni az egyébként is túlterhelt sztárokat, vállaljanak be egy háromnapos, intenzív versengést, nem sokkal a US Opent követően.

2017-ben útjára indult a sorozat, méghozzá a legnagyobb sztárokkal a fedélzeten. Federer mellett az európai válogatottat erősítette Rafael Nadal is, ők ketten ráadásul a torna egyik legnagyobb szenzációjaként a párost is bevállalták – egymás oldalán. Nehezen lehetne a profi sport világából még egy olyan példát mondani, amikor a sportágat évtizedes viszonylatban meghatározó rivalizálás főszereplői egy csapásra egymás oldalán tűntek fel, majd úgy küzdöttek a közös sikerért, mintha csak erre születtek volna.

Rafael Nadal és Roger Federer párosa a Laver-kupán

Fotó: Getty Images

Önmagában a Laver-kupa is nagyszerűen modellezi Federer tudatosságát. 2017-ben a verseny az átütő siker ellenére veszteséges volt, ugyanis nem spóroltak az előkészületekkel, a résztvevőknek pedig bőkezű pénzdíjat biztosítottak. Federerék célja az volt, hogy jó első benyomást tegyenek a nézőkre, a szponzorokra, a játékosokra, ami maximálisan sikerült; ha voltak is olyan hangok, miszerint egy átlagos bemutatótorna szintjén kell kezelni a Laver-kupát, azokat teljességgel eloszlatták a prágai mérkőzések.

Annyira közel áll hozzám a Laver-kupa, hogy mindig jut rá erőm. Ami az én karrieremet illeti, már nem játszom olyan sokat, és amikor ott vagyok, akkor az minden teljes sebességgel arról szól, de aztán szükségem van egy kis szünetre – fogalmazott Federer.

Ma már a Laver-kupa is a Federer nevével fémjelzett globálissá terebélyesedett márka részének tekinthető. A svájci sztár rövidesen csatlakozhat az egymilliárd dolláros sportolók szűk körébe, ahol olyan pénzgyáros klasszisok találhatóak, mint Tiger Woods, Floyd Mayweather, LeBron James, Cristiano Ronaldo és Lionel Messi. Ennek az összegnek csak töredékét gyűjtötte be közvetlenül a teniszből: a pénzdíjakból mintegy 130 millió dollárt zsebelt be, erre rakódtak rá a szponzori szerződések, a fellépti díjak és a különböző bemutatómeccsek honoráriumai.

Rossz szemmel néztek Federerre

Finoman szólva sem volt törvényszerű, hogy Federer neve ekkora márkává növi ki magát az évek során, hiszen Svájc – bár gazdag ország – kicsike piacnak számít a maga 8,6 milliós lakosságával. Az igazán nagy pénzeket a nagyobb országokból lehet begyűjteni, az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából és Franciaországból, így aztán azok a sportolók, akik ezen nemzetek színeiben versenyeznek, hatalmas előnyből indulnak. Ahhoz tehát, hogy erre a szintre eljusson Federer jelenléte, hosszú évek tudatos munkájára volt szükség.

2002-ben – habár a Grand Slam-győzelemre még egy évet várnia kellett – Federer már úton volt, hogy a férfi tenisz egyik legnagyobb sztárja legyen, ennek ellenére éves szinten csak 100 ezer dollárt kapott akkori sportszergyártójától, a Nike-tól. Mivel a megállapodás pont lejárt, folyamatban voltak a tárgyalások, a cég pedig az addigi összeg hatszorosát ajánlotta fel, Federer akkori ügynöke, Bill Ryan azonban úgy érezte, ügyfele akár évi egymillió dollárt is megérne az akkori árakon. Még a családon belül is okozott nézeteltéréseket az ügy.

„Éves szinten 600 ezer dollárt ajánlottak. Roger édesapja könyörgött, hogy fogadjam el, mire azt mondtam: ’Robbie, a fiad lesz a legjobb játékos, aki valaha a Földön járt. Miért fogadnék el egy 600 ezer dolláros ajánlatot?’ Roger benne volt. De még most is megvan az az e-mail, amiben Robbie azt kéri: ’Bill, rá kell beszélned Rogert erre az ajánlatra. Szüksége van arra a pénzre’” – emlékezett vissza Ryan.

Roger Federer, 2002-ben Andy Roddick ellen

Fotó: Getty Images

Ryan azonban érdekes körülmények között távozott az IMG nevű sportmenedzsment cégtől, Federer pedig – számára is ismeretlen okok miatt – nem dolgozhatott vele a továbbiakban. Így hát váratlan lépésre szánták el magukat: kiléptek az IMG kötelékéből, majd saját kézbe vették az irányítást egy rövid időre, ám a feladat sokkal nehezebb volt, mint azt várták. Ténykedésüket ráadásul a riválisok is rossz szemmel nézték, mivel úgy érezték, rossz hatással van az üzletre, ha a sportág legnagyobb sztárja előnytelen megállapodásokat köt.

„Úgy érzem, hogy Rogert borzasztóan rosszul képviselik, szerintem milliókat veszítenek” – mondta Ken Meyerson, Andy Roddick néhai ügynöke 2005-ben, amikor Federer már több mint egy éve világelső volt, emellett négyszeres Grand Slam-bajnoknak mondhatta magát. Roddick, aki a világranglista 3. helyén tartózkodott és csak egy GS-t nyert pályafutása során, összehasonlíthatatlanul jobb megállapodásokkal rendelkezett. Az amerikai szervagép nem sokkal korábban sokéves szerződést kötött a Lacoste-tal, ami éves szinten 5 millió dollárt ért.

„Őszintén mondom, hogy sokkal nagyobb megállapodást kötöttünk Federernél, pedig Andy alacsonyabban rangsorolt játékos. Akárki is alkudta ki a mostani feltételeket a Nike-val, rossz szolgálatot tett azoknak, akik nagy tehetségeket képviselnek. Az egész piacot lehúzza, ha az apa, a rutintalansága okán, azt hiszi, hogy egy megállapodás x mennyiséget ér, amikor a valóságban annak a tízszeresét” – mondta Meyerson. Az ügynök úgy számolt, Federer 1,75 és 2 millió dollárt tehetett zsebre, pedig éves szinten legalább 10-et ért akkoriban.

Egy átlagember szemével nézve a 2 millió dollár is elég szép pénznek tűnik, de a teniszezők között már akkor sem számított csúcsfizetésnek. Maria Sharapova például – pedig ő éppen, hogy csak berobbant az élmezőnybe – 2005 végére már a 20 millió dollárt közelítette a szponzori bevételek terén. Federer ennek a felét sem érte el. Az éves bevételeit a Forbes 14 millió dollárra becsülte, amivel Andre Agassi (28 millió dollár) és Sharapova (19 millió dollár) egyaránt megelőzte: ők is látták, hogy ebből többet is ki lehetne hozni.

Legnagyobb a pályán, legnagyobb a pályán kívül

Federer üzleti karrierje 2005 augusztusában komoly fordulóponthoz ért, amikor úgy döntött: leül tárgyalni néhány ügynökséggel. Ted Forstmann milliárdos teniszrajongó, aki nem sokkal korábban megvásárolta az IMG-et, majd a cég új elnöke és ügyvezető igazgatója lett, megszimatolta a lehetőséget. Tisztában volt azzal, hogy a svájcit többször megpróbálta az IMG visszacsábítani és minduntalan sikertelenül, ő azonban új stratégiát választott: Szeles Mónika segítségét kérte, aki vállalta a feladatot.

Andre Agassi és Roger Federer a 2005-ös US Open döntőjében

Fotó: Imago

Szeles vette fel a kapcsolatot Federer feleségével, Mirkával, sikerült is megszervezniük a találkozót, amely végül nagyon jól alakult. Forstmannt és Federert összekötötte Dél-Afrika, az üzletember két fiút is örökbefogadott az országból, alapított egy árvaházat, amit Nelson Mandeláról nevezett el, Federer szülei pedig Dél-Afrikában ismerkedtek meg és szerettek egymásba. Szeles ráadásul beajánlotta saját ügynökét, Tony Godsicket, akivel sikerült megállapodni: Federer tehát visszatért az IMG-hez, ami mindent megváltoztatott.

Az alulárazott megállapodásokat felváltották a jobbnál jobb kontraktusok, Godsick ráadásul egy sor prémium márkát kötött össze Federerrel, köztük a Mercedest, a Rolexet és a Lindt csokoládégyárat. 2008-ban hosszú távú, 10 évre szóló szerződést kötött a Nike-val, amely éves szinten több mint 10 millió dollárt biztosított a számára. Ekkoriban már egyetlen ügynök sem panaszkodott arra, hogy a svájci lefelé tolja az árakat. Godisck ráadásul elérte azt, ami a legnehezebb feladatnak tűnt: a Federer brandet kiterjesztette az Egyesült Államokra is.

Ebben nagy szerepe volt a minden tekintetben csúcson lévő Tiger Woodsnak, akivel megvolt a kölcsönös tisztelet, egy ízben az amerikai golfozó „hatalmas Federer-szurkolóként” hivatkozott magára, a svájci pedig inspirálónak nevezte Woods eredményeit. 2006-ban a két klasszis személyesen is találkozott, a 2006-os US Open-döntőt, amelyben Roddick volt Federer ellenfele, a svájci páholyából tekintette meg Woods és felesége, Elin Nordegren. Erre a találkozóra a szponzorok is felfigyeltek, meglátták a párosban rejlő potenciált.

Egészen pontosan a Gillette, amely David Beckham után épp akkoriban keresett magának új nagykövetet. Woods akkoriban már biztos befutónak számított, a többieken azonban még gondolkoztak, ott volt a lehetséges jelöltek között Federer és Nadal is. Federer US Open-döntőjét követően azonban nem volt kérdéses a cég számára, hogy kit kell választaniuk, 2007-ben el is indították nemzetközi kampányukat, amelyben Federer és Woods mellett a francia futballsztár, Thierry Henry volt a harmadik ember.

Federer, az ember

2013-ra Federer éves bevételei becslések szerint elérték a 71,5 millió dollárt, amivel ő volt a Forbes szerint a második legjobban fizetett sportoló Woods mögött és Kobe Bryant előtt. Ezek már szinte felfoghatatlan összegek, pedig az anyagi sikereinek jelentős része még váratott magára – ez utóbbi nem magyarázható pusztán a szakértő képviseletre, Federer személyisége is kellett hozzá. A pályán mutatott zsenialitás mellett a svájci abban is elképesztően jó, ahogyan összeilleszti életének különböző darabkáit és szerepeit.

Hogy mennyire nem egyszerű kezelni az állandó médiajelenlétet, a szponzori kötelezettségeket, a rengeteg utazást, illetve ezen felül elvégezni a magas szintű teljesítményhez szükséges munkát, azt Naomi Osaka esete is mutatja. Federer azonban ezeket magától értetődő természetességgel kezeli, szurkolókat és a szponzorokat egyaránt lenyűgözi a hozzáállásával, azzal, hogy mindenkivel azt érezteti, a világ minden ideje a rendelkezésükre áll. Ha pedig épp úgy adódik, a köszönetnyilvánítás sem marad el.

Mirka Federer

Fotó: Getty Images

Mike Nakajima, a Nike korábbi igazgatója elmesélt egy történetet, amikor Federer a cég kutatóközpontjába látogatott, hogy cipőket teszteljen, és már útban volt egy másik megbeszélésre, amikor visszafordult. Bár Nakajima azt gondolta, valamit ott felejtett, Federer azt mondta, elfelejtette megköszönni azoknak az embereknek a segítségét, akik hozzájárultak a cipő tökéletesítéséhez. „Visszamentünk az épületbe, le a lépcsőn, át a szekusokon, hogy köszönetet mondhasson. Milyen sportoló csinál ilyet?”

A cég központjában tartottak Roger Federer napot is, ám az szóba sem jöhetett, hogy csak a svájci eredményeit ünnepeljék. Federer mindig kapható egy kis csínytevésre, így hát belement a játékba: összehívták a marketingcsapatot, hogy levetítsék az új hirdetést, a svájci pedig egy gurulós kocsiról fánkot és kávét osztogatott. Az edzőteremben beült a recepciós pultba, és ő adtak ki a törülközőket, az étkezőben pedig beállt pénztárosként segíteni, illetve kipróbálta magát baristaként – még ha utóbbi azért nem is ment úgy, mint a tenisz.

Azt persze nem tudta, hogyan kell kávét főzni, szóval a végén az lett az egészből, hogy körbejárta az asztalokat, és bemutatkozott: ’Roger Federer vagyok, örülök, hogy megismerhettelek.’ Mintha az emberek nem tudták volna, hogy ki ő. Gondoljátok, hogy Maria Sharapovát rá lehetett volna ilyesmire venni? Kizárt. Roger ráadásul mosollyal az arcán csinálta végig, aztán Wii-teniszezett mindenkivel, aki játszani akart vele.

A társak sem értik

Roddick a pályán nem szerzett túl sok kellemes élményt Federerről, hiszen a legnagyobb vereségeinek jelentős részénél a svájci állt a háló másik oldalán. Ezzel együtt nagyszerű viszonyban vannak mind a mai napig, és amikor 2018-ban az amerikai elhívta Texasba, hogy segítsen a jótékonysági alapítványában, egyből eleget tett a kérésnek. Roddickot azzal külön sikerült lenyűgöznie, hogy nem csak úgy megjelent, de komolyan vette a feladatot, és egyből belevetette magát az események sűrűjébe.

„Egyből levált rólam, és szó szerint odament az első két emberhez, akit meglátott, bemutatkozott, és teljesen egyedül dolgozott, nem voltak ügynökök és menedzserek, akik közbeavatkozhattak volna. Egy órán át néztem, ahogyan az idegenekkel teli szobában szóba elegyedett az emberekkel. Az egyik vezetőnknek ikrei vannak, beszélgettek az ikrekről. Mindig megtalálja a párhuzamot és a közös pontot. Lenyűgözött. Pont az az ember a legjobb ebben, akinek a legkevésbé kellett volna ezt csinálnia.”

Befejeztük az eseményt, azonban késett a gépe, így hát visszament az adományozók termébe, és újrakezdte az egészet. Hajnali 1-2 körül szabadult Austinból, és ha dühös is volt, senki sem tudta megmondani.

Roddick elárulta, nem Federer képességeire és eredményeire irigykedik leginkább, hanem arra a könnyedségre, amivel az ügyeit intézi. „Más sportágakban vannak Rogerhez hasonló nagyságok, de kizárt, hogy Jordan vagy Tiger annyira könnyedén intézné az ügyeit, mint azt Roger teszi napról napra.” Ha mindez nem lenne elegendő, ott van még a család is, akik hozzá hasonlóan állandóan úton vannak vele: Mirkának az volt a célja, hogy az utazásokat minél otthonosabbá tegye, hogy a férje nyugodt légkörben készülhessen a versenyekre.

Roger Federer és Andy Roddick a 2009-es wimbledoni döntő után

Fotó: Getty Images

„Én erre nem lettem volna képes” – szögezte le Roddick. „Még a családi kötelezettségek nélkül is állandó görcsben éltem. Akkor a teniszre volt szükségem, most pedig a családomra és a vállalkozásomra. Ezt a kettőt viszont nem tudtam volna keresztezni.” Roddick és Federer személyesen is beszélgettek az életmód nehézségeiről, az amerikait pedig megdöbbentette, amikor a svájci elárulta, volt, hogy egyetlen hotelszobán osztoztak. „Olyan nem létezik, hogy egy szobában vagy négy gyerekkel és a feleségeddel, majd nyersz egy 1000-es versenyt.”

Federer történetesen ezt is példátlan könnyedséggel oldja meg, mondta Paul Annacone, aki korábbi edzőjeként egészen közelről figyelhette, hogyan működik a munka-család tagozódás a gyakorlatban. „Letudta a sajtót, autóba pattant, hogy hazamenjen, ami Wimbledonban fél perc. Szó szerint letette a táskát az ajtóhoz menet, máris négykézláb támaszkodott, és fél perc elteltével már a földön volt az ikrekkel, Mylával és Charlene-nel, együtt nevettek és a földön hemperegtek” – mondta egy 2011-es emlék kapcsán.

Hogy ez miért annyira különleges? Mert Federer a pályafutása egyik legfájdalmasabb vereségén volt túl: 2-0-s előnyről kikapott Jo-Wilfried Tsongától a wimbledoni negyeddöntőben…

Forrás: New York Times

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

Tenisz