Sinner extra nyomást érzett magán, Fritz most még nem tud örülni a döntőnek

Jannik Sinner a második, Taylor Fritz az első Grand Slam-döntőjére készült a US Open vasárnap esti mérkőzésén. A két játékos között azonban nem feltétlenül a tapasztalatbeli különbség döntött, elvégre a meccs tökéletes tükre volt a férfi tenisz előző egy évének. Sinner ismét megmutatta, hogy nem véletlenül ő a világelső, Fritz tenisze pedig épp annyival bizonyult egydimenziósabbnak, mint amit a ranglistájuk közötti különbség is sugall.

Ha tökéletes napot fog ki az amerikai, akkor megszorongathatta volna a stabilan, ám az év első feléhez vagy épp az őszi formájához képest szürkébben játszó olaszt, ám ettől nagyon messze volt. A szervái csak a második szettben működtek úgy, ahogyan azt szerette volna, ráadásul a szett végi megingását kihasználva, Sinner gond nélkül került kétszettes előnybe. A játék javarészt az alapvonalcsatákról szólt, márpedig ebben a műfajban kevesen veszik fel a versenyt Sinnerrel.

- értékelt a szokásos visszafogottságával Sinner.

„Melbourne megkönnyebbülés volt” – magyarázta, amikor az első és a második cím közötti különbségekről kérdezték. „Úgy gondoltam arra, hogy ezért a célért dolgoztam, de közben sosem tudod biztosan, Grand Slam-bajnok leszel-e vagy sem. Ha viszont nyertél egyet, akkor már tudod, hogy képes vagy rá. A mostani azért volt nehéz, mert nem volt egyszerű a torna előtti helyzet. De aztán fejlődtem, meccsről meccsre nagyobb lett az önbizalmam.”

A nem egyszerű helyzet alatt a doppingügyére utalt, amely ugyan egy márciusi sztori, de csak a US Opent megelőzően vált biztossá, hogy megússza büntetés nélkül. (Az Indian Wellsben szerzett pontjait és pénzdíját elveszítette, ami pozitív minta esetén automatikus.) Sinner szervezetében a klosztebol nevű szert mutatták ki, ami számos Olaszországban forgalmazott gyógyszerben megtalálható, és a hivatalos indoklás szerint az egyik stábtag figyelmetlensége miatt került a szervezetébe.

Sinner azzal, hogy az Australian Open után a US Opent is megnyerte, különleges tettet hajtott végre, hiszen nem sűrűn fordul elő, hogy egy játékos egy éven belül szerzi meg az első két GS-címét. Az olaszt megelőzően csak két játékosnak sikerült: Jimmy Connorsnak 1974-ben, illetve Guillermo Vilasnak 1977-ben. A tenisz szempontjából ennél is érdekesebb, hogy 2002 óta először fordult elő, hogy a Nagy Hármas egyetlen tagja sem nyert Grand Slamet – úgy fest, átléptünk a Sinner-Alcaraz korszakba.

Fritz a döntős vereségével együtt is elégedett lehet a teljesítményével, hiszen ez tekinthető a karrierje legnagyobb sikerének. Az amerikai férfi tenisz számára ráadásul a visszatérés szimbóluma is lehet a mérkőzés, ugyanis 2009 után játszott Grand Slam-döntőt az egyik játékosuk, a US Openen pedig 2006 után volt újra hazai résztvevője a finálénak. Fritz idővel valószínűleg tud majd ennek az eredménynek is örülni, a döntőben nyújtott teljesítményével azonban nem volt elégedett.

Fritz reálisan értékelte a US Open-menetelését, tisztában van azzal, hogy a meglepetések nagy szerepet játszottak a döntős szereplésében. Mindez azonban semmit sem von le az érdemeiből, hiszen akiket az útjába hozott a sorsolás, le tudta győzni, pedig az érzése szerint még csak nem is játszott kimagaslóan jól a versenyen. Stabil volt, a fontos helyzetekre jól reagált, és az elődöntős feszültséggel is megbirkózott – van tehát mire büszkének lenni.

„Most még nem” – felelte arra a kérdésre, hogy sikeresnek tekinti-e a versenyt. „Nyilvánvalóan sok pozitívum van, és ha lesz egy kis idő, hogy leülepedjen, akkor boldog leszek a döntő miatt. Most viszont a pályán történtek közül sok dolog csalódottá tesz, a játékom, egyes ütések. Ez szívás. És nem szükségszerűen mondom, hogy különbséget jelentett volna. Én sem tudom, de szerettem volna jobban játszani és több esélyt adni magamnak. Ez az igazán nagy csalódás.”