„Mindannyian kopogtattunk az ajtón” – Tiafoe szerint érett már az amerikai teniszezők sikere

- nyilatkozta Taylor Fritz, pályafutása legfontosabb győzelmét követően, a lehetséges házi elődöntőre utalva.

A 26 éves amerikainak – noha nem került hasonló siker kapujába, mint amilyen a 2022-es Indian Wells-i győzelme volt – fantasztikus szezonja van. Az előző évekhez hasonlóan most is megbízhatóan hozza a trófeákat a kisebb versenyekről – Delray Beachben és Eastbourne-ben nyert egy-egy 250-est – de közben a legnagyobb tornákon is szép eredményeket ért el. Andre Agassi óta ő lett az első amerikai, aki egy szezonon belül mindegyik Grand Slamen eljutott a második hétig.

A nyolcszoros GS-bajnoknak ez még 2001-ben sikerült legutóbb.

Fritz egyik gyenge pontjának pont a Grand Slamek számítottak, többször megesett vele, hogy váratlanul korán búcsúzott egy-egy versenytől. 2022-ben például – ez volt az az év, amikor 1000-es címet is szerzett hazai közönség előtt – a világranglista 303. helyén álló Brandon Holttól kapott ki a US Open első fordulójában. Az is beszédes, hogy a 2022-es Australian Open volt az első Slam, amelyen eljutott a második hétig – ekkor már 24 éves volt, és stabilan top 30-as játékos.

A kezdeti gyengélkedések után azonban szép lassan kezdett felnőni a feladathoz, és miután az év első három GS-tornáját követően két második és egy harmadik fordulós szereplés állt a neve mellett, a tavalyi US Openen negyeddöntőbe jutott. Az a torna fordulópontnak bizonyult, hiszen az Australian Openen, majd Wimbledonban is a nyolc között esett ki, és legfeljebb utóbbi miatt bosszankodhat, ugyanis nem egy világsztártól kapott ki, hanem Lorenzo Musettitől.

Kedd este Fritz már az ötödik Grand Slam-negyeddöntőjére készült, és mint az esetek többségében, most sem ő számított a meccs esélyesének. Bár Alexander Zverevet jó pár alkalommal legyőzte, köztük a legutóbbi meccsükön, Wimbledonban is, a német szintén leküzdötte a pályafutását meghatározó Grand Slam-démonok nagy részét. Persze még mindig maradt feladata a kétszeres GS-döntősnek, és épp ez nyitotta ki az ajtót Fritz előtt is.

„Ma másképp léptem pályára, mert elegendő alkalommal voltam már ebben a helyzetben” – magyarázta a meccs után Fritz. „Minden elveszített negyeddöntő után feltettem a kérdést, hogy mit kell tennem annak érdekében, hogy messzebbre jussak, és a válasz minden alkalommal ugyanaz volt: újra és újra ebbe a helyzetbe kell kerülnöm, hogy otthonosabban érezzem magam ezekben a szituációkban. Most egyértelműen ez történt.”

A meccs – némi anglicizmussal mondhatjuk, hogy láttuk ezt jönni – elsősorban az adogatásokról szólt. A három és fél óra alatt csupán két-két alkalommal veszítették el a szervájukat, és két esetben a brék elegendő volt a szett megnyeréséhez is. A különbség talán valamivel nagyobb volt, mint amit a végeredmény sugall – Fritznek 13, míg Zverevnek csak 4 bréklehetősége volt – ám a német többnyire jól játszotta le a fontosabb labdameneteket. Kivéve a rövidítésekben.

„Borzalmasan játszottam az alapvonalról” – értékelt önkritikusan Zverev. „Amióta a profik között játszom, nem emlékszem olyan meccsre, amelyen ennyire rossz lett volna a fonákom. Lassú, középre érkező labdákat ütöttem a háló közepébe. Ez borzalmas. A tenyeresem rendben volt. A szervám is rendben volt. De a legmegbízhatóbb ütésem, amiről ismernek az emberek, amit akkor sem rontanék el, ha hajnali háromkor ébresztenek, ma nem volt ott. Szavaim sincsenek rá.”

Fritz győzelme (amelynek már Emma Navarro sikere megadta az alaphangot) azonban csak a kezdet volt, hiszen az esti programban is volt hazai érdekeltségű meccs. Frances Tiafoe – legalábbis az eddig látottak alapján – valószínűleg sosem lesz annyira stabil teniszező, mint Fritz, az azonban kiderült róla, hogy a nagy meccsek, különösen, ha a hazai közönség támogatását is élvezi, pozitívan hatnak rá. Nem véletlen, hogy karrierjének legmeghatározóbb meccsei a US Openhez kötődnek.

Tiafoe a mostanival együtt sorozatban a harmadik US Openjén jutott el legalább a negyeddöntőig, és tavaly szinte csalódásként élte meg, hogy kikapott a nyolc között. Honfitársával ellentétben az év nagy részében nem sok minden utalt arra, hogy küszöbön áll egy újabb, áttörést jelentő siker, hiszen augusztusig csak kisebb felvillanásai voltak. A nehéz időszakot végül egy edzőváltással próbálta megoldani, és minden jel arra utal, hogy sikerrel járt, David Witt érkezése pozitívan hatott a játékára.

Az amerikai kihagyta az olimpiát, hogy a lehető legjobban felkészüljön az amerikai versenyekre. A túra nem indult fényesen, hiszen Atlantában csak negyeddöntős volt, Washingtonban viszont már három meccset nyert, amivel elődöntőbe jutott. Montréalban újabb gyenge eredmény jött, de Cincinnatiben nagyon elkapta a fonalat, és egészen a döntőig menetelt, ahol csak a világelső Jannik Sinner tudta megállítani.

„New Yorkban” – vágta rá Tiafoe, amikor arról kérdezték, mikortól érezte azt, hogy benne lehet egy kiugró eredmény. „Cincinnatiben persze döntőt játszottam, így elég jó érzéseim voltak. Ez mindig segít egy olyan helyen, ahol jó eredményeid voltak. De őszintén szólva nem gondoltam arra, hogy elődöntőbe jutok, vagy hogy megnyerem a tornát. Amikor láttam a sorsolást, az volt az első gondolatom, hogy Bennel kell majd játszanom.”

Tiafoe a negyeddöntőben Grigor Dimitrovval találkozott, akivel szemben ugyan negatív volt a mérlege, a formája alapján joggal bízhatott abban, hogy lesz esélye. Az amerikai nem is hagyott sok kétséget a szándékait illetően, és már az elejétől kezdve nyomás alá helyezte Dimitrovot, amit a szett közepén brékelőnyre váltott. Bár a másodikat 4:1-es előnyről elbukta, a bolgár egyre inkább elfogyott a folytatásra, majd a negyedikben sérülés miatt fel is adta a küzdelmet.

Az amerikaiak számára ez azért is nagy dolog, mert a következő fordulóban Fritz-Tiafoe mérkőzést rendeznek, ami azt jelenti, hogy biztosan lesz hazai döntős a férfiaknál. Amerikának legutóbb 2009-ben volt férfi döntőse Grand Slam-tornán, akkor Andy Roddick egy szívszorító mérkőzésen maradt alul Roger Federerrel szemben. A US Openen szintén Roddick járt utoljára döntőben amerikaiként, a 2006-os döntőben ugyancsak a svájci volt az ellenfele.

„Szerintem mindannyian kopogtattunk az ajtón. Taylor hol top 10-es volt, hol a közelében járt. Tavaly ilyenkor én is top 10-es voltam. Tommy is közel járt a negyeddöntőhöz, nagyszerűen játszik. Ben szintén. Csak idő kérdése volt. Ha jó helyzetbe hozod magad, akkor csak idő kérdése, a játék nyitott. Már nem az a helyzet, hogy a negyeddöntőben Rafával játszol, ezért előre megvásárolod a repülőjegyed” – magyarázta Tiafoe.

Az egymás elleni mérleg Fritznek kedvez, ráadásul nem is kevéssel. A legelső hivatalos meccsüket még Tiafoe nyerte a 2016-os Indian Wells-i tornán, azóta viszont sorozatban hat győzelemnél tart Fritz, ebből négy meccset 2022 óta játszottak. Tiafoe azonban úgy gondolja, hogy a múltnak kevés jelentősége lesz a pénteki elődöntőben, és egy dolog nehezen vitatható: ilyen mérkőzést még sosem játszottak egymás ellen.