Még a játékosok sem értenek egyet, mennyire gyorsak a US Open pályái

Szinte nem telik el olyan Grand Slam-torna, ahol ne kerülne előtérbe az aktuális borítás minősége vagy sebessége. Nincs ez másként a US Openen sem, ahol leginkább utóbbi volt terítéken az elmúlt napokban, a pályák ugyanis szakértők és játékosok szerint feltűnően gyorsak. Jim Courier a jeges (csúszós) jelzőt alkalmazta a közvetítésben, Casper Ruud pedig elmondta, a pályafutása során egyetlen alkalommal sem játszott ennyire gyors pályákon.

A US Open szervezői szerint viszont nincs változás 2019-hez és 2020-hoz képest, ugyanazzal a borítással készültek idén is, és legutóbb 2018-ban volt nagyobb módosítás, amikor a játékosok visszajelzései alapján lassítottak a pályákon. Időnként a teniszezők sem értenek egyet abban, milyen irányba változott a borítás sebessége, amire a kemény pályák természete adhatja meg a választ: általában ezek a játék hatására egyre és egyre gyorsabbá válnak.

Mivel a külső pályákon sokkal több mérkőzést rendeznek, mint a kiemelt stadionokban, ezért az Asthur Ashe-en és a Louis Armstrongon valamivel lassabb a játék, különösen az első héten. Azt persze nehéz megítélni, hogy gyorsult-e az előző évekhez képest, mindenesetre az a tény, hogy az első fordulóban a férfiaknál 43 tie-breaket rendeztek, ami inkább a jó adogatók terepe, feltétlenül arra utal, hogy gyors a pálya.

„Mindig is gyorsnak éreztem őket” – mondta Garbine Muguruza. „Bizonyos pályák még egy kicsit gyorsabbak is, de a US Openen máskor is ez volt a benyomásom. Nem gondolnám, hogy a tavalyihoz képest hihetetlenül sokat változott volna, de az azért függ attól, hol lépünk pályára. Ez a trükkös része, mert nem tudjuk, milyen lesz a pálya, kivéve, ha előtte edzettünk rajta. Korábbról tudom, hogy a 17-es mindig gyors, a többinél gyorsabb szokott lenni. Az Arthur Ashe is gyorsabb a Louis Armstrongnál.”

Matteo Berrettini „nagyon gyorsnak” nevezte az idei borítást, Daniil Medvedev szerint viszont az edzéseken még ennél is nagyobb a sebesség. „Nehéz megmondani, amikor mindegyik meccsemet a centerpályán játszottam, mert a centerpályák, különösen egy Grand Slamen, jelentősen eltérnek. Ami normális. Maga a borítás mindenhol ugyanolyan, viszont a körülmények mások, így a center mindig is lassabb lesz.”

Az Ausztrál Open versenyigazgatója, Craig Tiley minden évben kénytelen a pályák állapotát firtató kérdésekre válaszolni, amire ugyanazokkal a válaszokkal készül: a borítás ugyanolyan, csak az a kérdés, mennyit játszottak rajta. „A torna előrehaladtával gyorsulni szoktak” – mondta. „Ausztrália elég gyors, emlékszem az első meccseimre, a külső pályák majdnem kétszer olyan gyorsak, mint a fű Wimbledonban. Ugyanakkor a Rod Laver Arénában sok labdamenet van, nehéz átjutni az ellenfélen” - értékelt Medvedev.

Hogy ez még a profiknál is mennyire szubjektív tud lenni, azt kiválóan érzékelteti Aryna Sabalenka álláspontja, aki még egy kicsit lassabbnak is érezte a szokásosnál a pályákat. „Edzettem a Grandstanden a US Open előtt, az volt az érzésem, hogy egy picit lassabb, talán a tető hiánya, vagy a több levegő miatt. Ezek lassíthatják. Mindent egybevetve azonban nagyszerű pálya, hatalmas stadion, amelyben nagyon jó érzés teniszezni.”

Legyen bármi is az igazság, az tagadhatatlan, hogy izgalmas volt végignézni, ahogyan az eltérő stílusú és felfogású játékosok egymásnak feszültek, mint például a szerva-röptéző Maxime Cressy és Pablo Carreno Busta mérkőzésén. Ezzel Medvedev is egyetértett. „Szeretem, hogy a touron másfajta kemény pályák vannak, mert néhány nagyon lassú tud lenni. Mások, ilyen ez a mostani is, elég gyors. Azt mondanám, hogy ez így mindenkinek jó.”

Forrás: Tennis Majors

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.