Raducanu félelmet nem ismerő tenisszel váltotta valóra álmát a US Openen

Ez volt minden idők egyik legelképesztőbb major-tornája a nőknél, a döntő pedig maximálisan méltó volt ehhez. Ez volt az első major-döntő, ahol két nem kiemelt csapott össze, hisz Raducanu mindössze a 150., Fernandez pedig csak a 73. helyen állt a világranglistán.

Ráadásul a brit lány úgy győzött, hogy még csak szettet sem vesztett az egész tornán. Erre legutóbb Serena Williams volt képes 2014-ben.

„Hihetetlenül nehéz meccs volt, de úgy gondolom, a színvonal borzasztóan magas volt” – mondta Raducanu. „Bízom benne, hogy nagyon sok tornán játszunk még egymás ellen, és remélhetőleg döntőket vívunk majd.”

Raducanu mind a húsz játszmáját megnyerte, míg eljutott a selejtezőből a tornagyőzelemig. Ő az első brit nő, aki majort tudott nyerni női egyesben azóta, hogy Virginia Wade 1977-ben győzött Wimbledonban.

Ez volt a kilencedik döntő, amit két tizenéves vívott. Kifejezetten szórakoztató meccset játszottak, elképesztő gyorsaság és ügyesség jellemezte a teniszüket, melyet váratlan megoldásokkal variáltak. Azonban a brit lány volt az, aki mindvégig előrébb járt kettejük közül.

Az elején Raducanu gyorsan hozta a szerváját, aztán Fernandez elveszített egy közel negyedórás gémet úgy, hogy hárított öt bréklabdát, de a hatodikat már nem sikerült. Amikor második szervára kényszerült gondjai voltak, a brit olyan elképesztő sebességgel teniszezett.

A következő szervagémben Raducanu is küszködött, amikor másodikra kényszerült, ugyanis olyankor ő is pokolian gyors labdákat kapott vissza. Nem is tudta megtartani a szerváját és visszaadta a bréket.

Ahogy haladt előre a szett, Fernandez egyre kreatívabban, egyre bátrabban, egyre több ötlettel játszott, miközben Raducanun kisebbfajta görcsösséget lehetett érezni. Az eredményen azonban mindez nem látszott, ugyanis fej-fej mellett haladtak.

A szett végén számított, hogy Raducanu kezdte az adogatást. 5:4-nél Fernandez szervált, és hibázgatott, amit a brit agresszív teniszével könyörtelenül ki is használt, és 58 perc elteltével szettelőnybe került.

A második szett elején Fernandez szétesni látszott az első adogatójátékában. Ugyanúgy 0-40-nel indította, mint az első játszmában, most azonban meg tudta fordítani, amitől egy kis lendületet is kapott. Ennek eredményeként a következő gémben brékelte a kissé elbizonytalanodó Raducanut. 2:1 volt a kanadainak.

Mielőtt azonban egy komolyabb fordulatban gondolkodhattunk volna, a brit csavart egyet a momentumon és visszavette az elvesztett szervagémjét. Ezzel pedig visszajött az önbizalma is, újra egyre több nyerőt ütött, ráadásul fogadóként is, ami egy bréket is hozott a számára.

Ehhez gond nélkül hozzátette a saját szerváját, ami azt jelentette, hogy 5:2-nél fogadhatott a US Open bajnoki címért. Voltak is mérkőzéslabdái, de Fernandez ekkor még megmentette a meccset.

A következő gémben Raducanu elcsúszott az alapvonal mögött, és mivel vérzett a lába, ápolni kellett akkor, amikor bréklabdája volt a kanadainak. A szünet nem is nagyon tetszett Fernandeznek. Az időzítés kétségtelenül szerencsétlen volt, ugyanakkor szükségszerű.

A folytatásban a tét egy nagyon picit megérintette a britet, de nem annyira, hogy ne tudja kiszerválni a döntőt. Egy óra és 51 perc után egy ásszal zárta le a mérkőzést, mely során mindvégig koncentrált volt, félelmet nem ismerő és rendíthetetlen.

Ez azt jelenti, hogy 18 évesen, a selejtezőből indulva, szettveszteség nélkül húzta be a US Opent. A második Grand Slam-tornát, ahol életében elindult.

Kulcsfontosságú volt Raducanu agresszív és kifejezetten hatékony fogadójátéka. Míg ugyanis a torna során Fernandez 70 százalékban hozta a pontokat az első szervái mögött, addig a döntőben csak 56 százalékban. A kanadai temérdek bréklabdát hárított ugyan, azonban a kilenc adogatójátéka közül csak ötöt tudott hozni.

Raducanu ritörn statisztikája döbbenetes. 56 fogadójátéka közül 29-szer brékelt a tornán, ami 52 százalékos arány.

„Ez egy valóra vált álom a számomra” – mondta Raducanu. „A legnagyobb győzelem az, hogy sikerült minden mást elhessegetnem, és csak a játéktervemre gondolnom. Csak arra összpontosítottam, hogy mit akarok véghezvinni a meccsen. Csak az érdekelt, hogy mi zajlik a pályán. Minden külső tényezőt kizártam és csak a feladatomra koncentráltam.”

„A legfontosabb lecke, amit megtanultam, hogy hogyan épüljek fel sok, egymást követő nagy győzelem után” – mondta Fernandez. „Mindegyik után annyira izgatott voltam, annyira boldog. Csak vissza akartam menni a pályára és újra játszani.”

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.