„Semmit sem tudtam a játékról, próbáltam nagyot ütni, és azt gondoltam, ennyi már elég”

2022 nyarán a francia teniszező pályafutása mélypontra került: az önbizalma teljesen elpárolgott, a ranglistán egyre csak zuhant, és még a füves pályás szezonban sem sikerült elkapnia a fonalat. Augusztusban már 150-en kívül volt a ranglistán, és arra kényszerült, hogy egy szintet hátralépve hozzálásson a pályafutása újraépítéséhez.

Szerencsére a francia teniszező nagyon jó kezekbe került, ugyanis csatlakozott a stábjához a korábbi top 30-as Jérémy Chardy, aki lassacskán helyére tette az építőelemeket. Humbert a L’Equipe-nek adott interjúban elismerte: az edző érkezése előtt kevés tudatosság volt a játékában, azonban Chardynak köszönhetően ma már érti, mit és miért csinál.

Valójában semmit sem tudtam a teniszről (nevet). Őszintén! Ezért csináltam fantasztikus dolgokat. Korábban abban bíztam, hogy majd megfelelőek lesznek a körülmények, érezni fogom a játékot és minden össze fog állni. Nagyon laposan teniszeztem, sok kockázatot vállaltam, de nem igazán törekedtem a labdamenetek felépítésére. Mindig gyorsan meg akartam nyerni a meccseket, kerültem az ütésváltásokat, és nem egészen értettem a játékot. Jérémy Chardy ezen változtatott, vele kezdtem megérteni, mit csinálok.

Amikor elkezdtük a közös munkát, ő is nehéz helyzetben volt. Azt mondta nekem: „nem értem, mit akarsz csinálni.” De hát én sem igazán értettem. Próbáltam keményen ütni, lehetőleg a pályára, és azt gondoltam, ennyi már elég. Őrület, hogy ezzel a játékkal idáig jutottam (nevet). Ezzel együtt azt is jelentette, hogy volt miben fejlődnöm, és még most is sok munka vár ránk.

Igen, teljesen új felfedezés volt. De ezen kívül is volt egy csomó minden, amit nem értettem. Talán korábban is próbálták elmagyarázni, de nem ment át az üzenet. Igazából ez elég vicces, mert tavaly, a Cagliariban töltött héten megállapítottam magamban, hogy a körülmények nem kedveznek. Utáltam a labdákat, ráadásul salakon teniszeztünk.

Őszintén szólva, az első edzés után kijelentettem, hogy még meccset sem fogok nyerni. Jim (Chardy beceneve) viszont azt mondta: „nem érted, hogy ha védekezésből laposan, keményen visszaküldöd a labdát, a másik srácnak csak bele kell tennie az ütőjét, és azt fogod érezni, hogy szörnyen jó, egyik oldalról a másikra futtat. Viszont, ha egy picit magasabban ütöd vissza, sokkal jobban nyitod a pályát, egyúttal több időd hagysz magadnak, hogy visszazárj, védekezz. Majd meglátod, nem ugyanaz.” Bassza meg, az edzések során azonnal működött. (Végül megnyerte a Challenger-tornát, a döntőben Györe Lászlót legyőzve.)

Korábban nem tudtam. Ott van például a balkezes nyesés, amiből aztán fonákkal irányt tudok váltani. Manna (Adrian Mannarino) nagyon jó ebben. Ha hozzám hasonlóan balkezes vagy, meg kell találnod a szögeket a tenyereseddel az ellenfél fonákjáról érkező keresztekkel szemben, majd aztán irányt váltani. Az az elképzelés, hogy a tenyeressel kontrolláljak, változtassam az irányt, és lezárjam a labdamenetet. Ez még mindig nagy előny.

Való igaz, hogy sokat használom, és csak meglepetés erejével élve váltok be középre. Korábban gyakrabban ütöttem középre, még az előny oldalról is, vagyis a jobbkezes játékosok tenyeresére ment a labda (nevet). Tavaly végig láttam az előnyeit. Most azért is megy jól, mert azokat a sablonokat játszom le újra és újra, amelyeket az edzéseken begyakoroltam. Tudom, hogy ezek hatékonyak.

Egy csomó mindennek nem voltam tudatában. Úgy gondoltam, hogy keményen kell ütnöm, rámenni a nyerőkre, csakhogy a körülmények és az ellenfelek is hétről hétre változtak. Nem volt tartalék tervem arra az esetre, ha a helyzet nem kedvezett nekem. Mostanra ez megváltozott, tudom, hogy ha rosszul áll a szénám, akkor is vannak megoldásaim, legyen szó a játékról, a fizikumról és a mentalitásról. Ez teszi lehetővé, hogy stabilabb legyek, és ne pánikoljak a nyomás alatt.

Igyekszem sokat mozogni, és ha rövid labdát kapok, akkor azt kihasználni. Ez az identitásom: támadnom kell. Bízom a röptéimben, tavaly év végén például sokat mentem fel a hálóhoz. Próbáltam nagy nyomást helyezni az ellenfeleimre, mert ha egy erős támadóütéssel forgatsz a másik oldalra, neki pedig futtából kell elütnie, miközben már a hálónál vagy, az nem egyszerű helyzet.

Igen, egyre magabiztosabb vagyok. Korábban féltem attól, hogy felmenjek a hálóhoz, nem szerettem. Inkább abban reménykedtem, hogy nyerőt ütök, és nem kell a röpte. Most, ha a hálónál vagyok, készen állok. Szóval ez is változott, jobban össze tudom fűzni az ütéseimet. Sokat dolgoztam ezen, Jérémynek köszönhetően.

Különböző gyakorlatokat kellett elvégeznem füvön, és nagyon nem mentek (nevet). Próbálta megértetni velem, hogy a röptéket a lábaimmal és a testemmel is ütöm, mert korábban mindent kézből akartam megoldani, és a labda gyorsan lecsúszott az ütőről. Sokat dolgoztunk a lábmunkámon. Most úgy érzem, jobban kontrollálom a helyzetet, ha a hálónál vagyok, és kifejezetten szeretek felmenni, majd gyönyörű röptéket ütni.

Kevés igazán hatékony támadó felfogású teniszező van. Inkább az olyan alapvonaljátékosok jellemzőek, akik korán ütik a labdát. A röpte azonban fontos része a játéknak, mert időt tudsz elvenni az ellenfeleidtől. Az ő szemükben is látom, hogy megváltozott a helyzet. Ők is érzik, hogy minden szempontból stabilabb lettem. Úgy érzem, hogy a röptékkel együtt még hatékonyabbá vált a támadó teniszem.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!