Nyáron nagy csinnadrattával robbant be a köztudatba egy nagyon fiatal, mindössze 19 éves ausztrál szervagép, Nick Kyrgios, miután Wimbledonban megverte Rafael Nadalt. De nem is akárhogy: mondhatni (csak mondhatni…) játszi könnyedséggel lépett át rajta. Ledöbbent a (tenisz) világ, s köpni, nyelni nem tudott senki. Azóta viszont valami mintha megtört volna, és csendesedni kezdene a történet körülötte. Nem megy neki ősszel. És, ha ez még nem lenne elég, vissza is lépett a további tornáktól, és elment pihenni… Nem sérült, nem beteg. Csak pihenésre vágyik. Érthetetlen.
Kétségkívül a legérdekesebb, leglazább, legszórakoztatóbb játékosok egyike, de nem a fejéért fogjuk szeretni, az már most jól kivehető. Amikor már áttörne; amikor már a TOP 50 közvetlen közelében figyel – na, akkor hagy ott csapot-papot, és lép vissza, mert „kimerült”, s fel kell töltődnie (hol az edző, hol a szponzor?). A szezon hajrájában, akkor, amikor mindenki az életéért küzd, és a maximumon pörög… Nem, nem lehet ilyen egyszerű. Valami lehet a háttérben, valamiről nem beszélnek.
Igaz, ez az év mindent megváltoztatott az ő esetében: már nem az a százon kívüli feltörekvő fiatal, hanem a közvetlen üldözőboly élharcosa, és Rafael Nadal legyőzője – ami, tegyük hozzá, nem kis ugrás egy 1995-ben született játékos számára. De – és itt jön az, ami egy jó vastag falat húz a sportág halhatatlanjai, és a mezei játékosok között - ez nem lehet kifogás. Csak (és kizárólag) szemléltetésképpen: John McEnroe mindössze 18 éves volt, amikor Wimbledonban elődöntőzött; Boris Becker 17 évesen már Wimbledont nyert, míg Federer 19 évesen Pete Samprast verte ugyanott, a negyeddöntőben. Ne értsék félre, most nem az a lényeg, hogy Kyrgios nem nyert GS-t 20 éves kora előtt, hanem az, hogy ezek a legendák erőt merítettek a korán jött sikerből. Az összeroppanás, a megállás szóba sem jöhetett! Kyrgios pedig feladja?
Tenisz
Federer: „Először meg kell tanulnom újra rendesen járni…, türelmesnek kell lennem”
EGY ÓRÁJA
Lehet, hogy nem fair ezekkel a legendákkal összehasonlítani őt. Lehet, hogy ő csak egy nagy „bumm” volt, és kész, vége. Lehet, hogy ő ezzel elégedett, és eléldegél, mint Chardy a harmincadik és az ötvenedik hely között ingázva. De ennél több van ebben a fiúban, és ezt jó lenne, ha láthatnánk. Jó lenne, ha évi negyven mérkőzés nem lenne elég számára, hanem ötven, hatvan meccsel tervezne. Mi ezt szeretnénk. Mi, nézők.
A tennis.com újságírója szerint egy (pozitív) megoldás lehet a háttérben: visszalép, megpihen, hogy a következő szezon kezdetére betömje a hiányzó lyukakat a játékában, és amíg a többiek utolsó lélegzetükkel is ütik egymást, addig ő szépen-csendben magányosan felkészül, és jövőre berobog a legjobbak közé. Nos, jobban hangzik, nem igaz? Csak reménykedni tudunk, hogy valami ilyesmi áll a háttérben.
Viszont most nem akar „élesben” játszani, ami nagyon visszaüthet. Három hónap tétmérkőzés nélkül, rendkívül sokba kerülhet számára. És ne legyen kétsége se neki, se nekünk: hatalmas lesz a teher rajta Ausztráliában. Mindenki tőle várja a hazai sikert, nem Matosevictől. Elbír egy egész kontinenst? A „királyi udvart” Hewitt vezette sokáig. Kyrgiost vajon megkoronázzák valaha ? Lesz belőle király?
Astana Open
Dél-koreai tornagyőztest avattak a kazah fővárosban
5 ÓRÁJA
Laver Cup
Federer és Nadal sérült, Djokovic pihen, Európa mégis dominánsabb, mint valaha
6 ÓRÁJA