Megtalálták Alcaraz kriptonitját - kivégezte a francia közönség a szupertini játékát

Csütörtök este valami egészen hihetetlen, emlékezetes meccset mutattak meg nekünk Párizsból, pedig messze nem ez az összecsapás ígérkezett a legizgalmasabb találkozónak a meccsnapon. Sőt, aki elkezdte nézni, majd az első szett után lefeküdt aludni, mondván, ez is csak egy meccs a sokból, ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna.

A francia Hugo Gaston a még mindig csak 18 éves spanyol Carlos Alcaraz ellen lépett pályára, a tét a legjobb nyolc közé jutás volt, ami mindkét főszereplőnek elég jól mutatott volna az életrajzában. Az első, akár még kiegyenlítettnek is mondható (elvesztett adogatásoktól sem mentes) szettet Gaston nyerte 6:4-re, majd a másodikban, a jóisten se tudja, hogy mi lelte, de hagyta meglépni Alcarazt 5:0-ra. Úgy tűnt, ezt a szettet már hagyja is elmenni a francia; a tv-nézők kimentek egy pohár forró teáért, és kényelmesebb pozícióba helyezkedtek, mert minden jel arra mutatott, hogy ezen az estén sem marad el a döntő szettes végjáték, de akkor.

Fogalmunk sincs, mi történt. Mintha a nézők között elszaladt volna egy kis manó, aki belesúgta a francia nézők fülébe, hogy „eljött a ti időtök, toljátok be a legjobb nyolcba ezt a toulouse-i fiút”! Mert hogy utána konkrétan ez történt. Dübörgött az „Hugo, Hugo”, az „Allez, Hugo” de még a „Let’s go, Hugo” is, amint kipattant a labda a vonalon kívül, olyan adrenalinhullám söpört végig a pályán, ami még a tv-n keresztül is megcsapott minket, nem csoda hát, hogy aki a legközelebb állt a lelkesedés forrásához, azt el is sodorta az elsöprő hangorkán.

Az áldozat Carlos Alcaraz lett. A pokolian tehetséges fiatal spanyol valami olyan dologgal találkozott, ami a felnőtt mezőnybe való berobbanása óta (ez ugye nem volt túl régen) még nem vágott ennyire az arcába: az egész közönség ellene szurkolt. Lefagyott. A tenisze atomjaira hullott: szervált, de erőtlenül, az érkező labdába beleütött ugyan, de az úgy pattant vissza a hálóba, mintha az lenne a játék célja. Alcaraz a fejét a törölközőjébe temette, majd azzal a megsemmisült tekintettel pillantott fel, amivel csak az első nagy pofonnál tud valaki felpillantani.

A francia megmentette a szettet, 7:5-re fordított, és átadta magát a közönségnek, amelyik kirángatta a mélypontról, és megnyerette vele a meccset. Vagy elveszttette Alcarazzal. Ő lett az első francia 1990 óta, aki a selejtezőből indulva bekerült a legjobb nyolc közé, valószínűleg még az Eiffel-torony teteje is kilengett a tapsvihartól, amikor Gaston a piros filctollal egy „MERCI” feliratot kanyarintott a kamerára, mögé biggyesztve egy szívecskét.

Daniil Medvedev legyőzte Sebastian Kordát, úgyhogy épp sajtótájékoztatót tartott, és arra várt, hogy kiderüljön, Alcaraz vagy Gaston lesz majd az ellenfele pénteken. Azt mondta, hogy még épp bele tudott nézni a fiatalok meccsébe, az első szett 4:4 volt, bréklabda. „Hugo jól játszik, jó nézni" - mondta, de akkor Medvedev még nem is látott semmit.

Ezután jött a brék, Gaston megnyerte az első szettet, majd jött a másodikban a már említett 5:0-s elhúzás Alcaraztól. A feltámadás utána viszont olyan emlékezetesre sikerült, hogy bánhatja Medvedev, hogy lemaradt róla. Gaston behúzott hét játékot zsinórban, de ami még elképesztőbb, hogy a mérkőzés utolsó 21 pontjából 20-at megnyert, így utólag, a statisztikát elnézve, nem is biztos, hogy Alcaraz fent volt egyáltalán a pályán.

Egy ilyen eset után Alcaraznak és az edzőjének, Juan Carlos Ferrerónak szinte biztos, hogy dolgoznia kell majd azon, hogy egy-egy ilyen eset ne legyen ekkora hatással a fiatal spanyolra, hogy ha fizikailag bírja az iramot, akkor mentálisan ne essen szét ekkora ellenszélben sem. Ideje mondjuk bőven van erre, a fejlődése szempontjából pedig biztosan jól jött ez a tapasztalat.

Szabó Gábor, aki látott már pár megzuhanást és feltámadást a teniszpályákon, és akinek a hangját ez alatt a meccs alatt is hallhattuk, nem látja ennyire tragikusnak a helyzetet:

Tanulni éppenséggel Gaston is tud az esetből, hiszen ő is még csak 21 éves, és ha megjegyzi, hogy milyen érzés így játszani, akkor a jövőben talán kevésbé lesz ingadozó a teljesítménye. Ez a tapasztalat valószínűleg - még ha ellenkező előjellel is - mindkettejük karrierjében emlékezetes pont maradhat.

„Már felkészültem a harmadik szettre, aztán hallottam néhány bekiabált „remontada-t”, és arra gondoltam, miért ne? – nyilatkozta Gaston rögtön a győzelme után.

A „remontada” kifejezés a fociból érkezett a sport szlengbe, amikor 2017-ben a Barcelona 4-0-s hátrányban volt a PSG ellen a Bajnokok Ligájában, aztán a visszavágón egy óriási, 6-1-es eredménnyel végül ők jutottak tovább (összesítésben 6-5 lett a vége). A „remontar” spanyol igéből így lett egy remek kifejezés a „hihetetlen fordításra” vagy a „hatalmas visszatérésre”, ami ezek szerint a franciáknak is mélyen az emlékezetébe vésődött.

„Hihetetlen hangulat volt ma este. Őszintén szólva, épp azért teniszezem, hogy ilyen légkörben játszhassak. A stadion szinte felrobbant, imádtam a pályán lenni és a nézőkkel együtt élvezni a játékot. Ez az ő győzelmük is. Nekik köszönhetem a győzelmet, mert az elejétől végéig hajtottak, még akkor is, amikor rossz passzban voltam. Valami egészen elképesztő dolog volt ilyen közönség előtt játszani” – .

Élete első ATP 1000-es negyeddöntőjét pénteken, 19:30-kor játssza majd Hugo Gaston, aki a világranglistán százon kívülről (103.), a selejtezőből érkezve legyőzte Rinderknechet, Carreno-Bustát és Alcarazt a nagy menetelés során. A következő ellenfél azonban a világranglista első helyét ostromolja éppen, úgyhogy valószínűleg a Daniil Medvedev elleni meccsen is nagy szükség lesz a közönség támogatására. Más kérdés, hogy az oroszt általában nem megtörni, hanem doppingolni szokta az ellenséges légkör.

A mérkőzés összefoglalóját ezen a linken lehet megnézni, de aki a teljes élményre vágyna, az vissza is tudja nézni az egész meccset az oldalunkon is*:

*Eurosport Player előfizetés szükséges hozzá.