Hogyan lett a fura, de szerethető Tsitsipasból rendszeresen kifütyült közellenség?

Stefanos Tsitsipas néhány évvel ezelőtt izgalmas tehetségként tűnt fel a férfi tenisz legjobbjai között. Az első lépéseket szinte ugrásszerűen tette meg: 2017-ben sikerült betörnie a top 100-ba, rá egy évre pedig már 500-as és 1000-es torna döntőjében szerepelt, mindkét esetben Rafael Nadaltól kapott ki. 2019-ben az áttörés további szikrái villantak fel, amikor Roger Federert legyőzve jutott az Australian Open elődöntőjébe, a szezont pedig egy világbajnoki címmel zárta.

Ezzel – némi túlzással, merthogy 500-as és 1000-es versenyt sem sikerült nyernie a karrierje addigi szakaszáig – lényegében egy meghódítandó terület maradt: a Grand Slam. Ami természetesen mindig is a legnagyobb kihívás volt a teniszben, kiváltképp a mostani érában, ahol minden idők három legjobb, de legalábbis legeredményesebb teniszezőjét kell megállítani. Ezt a szintet – bár volt már, hogy egyetlen szett választotta el tőle – még nem sikerült megugrania.

Ez nem szükségszerűen kritika vele szemben, hiszen a világ ötödik legjobb játékosát lényegesen több választja el az elsőtől, mint mondjuk a tízediktől. (Nem törvényszerűen mindig, de ebben az érában egyértelműen.) Arról nem is beszélve, mennyivel másabb elvárások nélkül, felszabadultan teniszezni, mint amikor már felkerül a hátukra a célkereszt, és a végső esélyesek terhével indulnak versenyről versenyre.

Tsitsipas teljesítményén ez érezhetően nyomot hagyott, 2020-ban már közel sem volt annyira kimagasló a játéka, mint egy szezonnal korábban. Hamar kiesett az Australian Openen, New Yorkban hat meccslabdáról kapott ki Borna Ćorićtól, a hamburgi tornagyőzelem kapujában újfent leblokkolt, a világbajnokságon pedig a csoportkörben búcsúzott. Az idény fénypontja egyértelműen a Roland Garros volt, ahol elődöntőt játszott, és 0-2-ről felállva döntő szettre kényszerítette Novak Djokovicot.

Miközben a pályán egyértelműen sikerült előbbre lépnie, a gondosan ápolt imidzs több ponton repedezni kezdett. A görög a maga módján mindig is különcnek számított egy kicsit, ám a nyilatkozatokban, vlogbejegyzésekben vagy Twitterüzenetekben elrejtett, filozofikusnak szánt gondolatok összhangban voltak a kisugárzásával vagy épp a játékával. Végtére is: Tsitsipas teniszét épp az teszi élvezhetővé, hogy nem fél szokatlan kombinációkat választani, tőrbe csalni az ellenfelét.

A kicsit elvont, saját világába süppedt Tsitsipasnak azonban megvan az árnyoldala is, a játékostársak pedig nem haboztak felhívni erre a figyelmet. A nyári kemény pályás versenyeken Alexander Zverev jegyezte meg, hogy szerinte a görög azért vonul ki a szettek között az öltözőbe, mert ilyenkor az édesapjától, Apostolostól, aki egyébként az edzője is, taktikai tanácsokat kap. És aztán kipattant a botrány a túlzottan hosszúnak vélt mosdószüneteiről is az Andy Murray elleni meccs után.

Bár nem Tsitsipas volt az egyetlen, aki kihasználta a szabályban lévő kiskaput, hogy nem határozták meg konkrétan, mennyi időt lehet a pályán kívül tölteni, a tavalyi US Openen ő töltötte be a főgonosz hálátlan szerepét. Murray szavai nyomán komoly össztűz zúdult rá a sajtón és a közösségi médián keresztül, és a pályán sem kerülte el a füttykoncertet, főleg azt követően, hogy az Adrian Mannarino elleni mérkőzésén is beiktatott egy hosszabb mosdószünetet.

Nincs olyan játékos a világon, aki élvezné ezt a helyzetet, ugyanakkor néhányan kimondottan jól tudják a negatív energiákat becsatornázni, elég csak Djokovicra vagy Medvedevre gondolni. Az oroszt ebből kifolyólag talán nem is utálta igazán a közönség: azzal, ahogyan beleállt a gonosz szerepébe, ahogyan hergelte a nézőket, kicsit meg is szerettette magát. Tsitsipasnak viszont ez a helyzet nem csak, hogy teljesen új volt, de láthatóan nehezen is viselte, és nem kezelte jól.

Ráadásul azon a fronton is egyre több helyről érte támadás, amelyen még Zverev lőtte ki az első muníciókat. Már korábban is voltak olyan hangok, amelyek azt állították, Apostolos rendszeresen taktikai utasításokkal látja el a fiát, ami – ellentétben a nyolcperces mosdószünettel – valóban szabálytalan. A helyzet odáig fajult, hogy az Australian Openen a görög mérkőzésvezetőt, Eva Asderaki-Moore-t bízták meg azzal, figyelje, mit mond a meccs során Apostolos.

- jelentette ki.

Ez a fajta passzív-agresszív attitűd más alkalmakkor is megjelent. Amikor Fabio Fognini sérelmezte a coachingot a monte-carlói mérkőzésükön, éretlennek nevezte az olasz teniszezőt. Murray kritikáit követően azt felelte, nem sértett szabályt, és egyébként sem az a prioritása, hogy az ellenfelei érzésein agyaljon, amikor épp átöltözik. Indian Wellsben pedig Jenson Brooksby játékát elemezve jutott arra a következtetésre, nincs is semmi különleges az amerikai teniszében, bár később ezt próbálta finomítani.

Valószínűleg Tsitsipas úgy érzi, sarokba szorították, igazságtalanul támadják, ezért visszatámadással próbálja enyhíteni a kritikák élét. Bizonyos tekintetben valóban csapdába került, a coaching ugyanis nem valamilyen szürke zóna, amelyben legfeljebb a sportszerűtlenséget lehet a szemére vetni, ugyanakkor az sem feltétlenül várható el egy 23 éves sportolótól, hogy az életében és a pályafutásában meghatározó apafigurát száműzze a lelátókról, elejét véve a problémának.

„Játék közben nem hallom, amit mond. Ez lehetetlen. Ő egyszerűen egy olyan ember, aki, ha belelovalja magát valamibe, főleg, amikor sok az izgalom, beszélni kezd, és nem lehet megállítani. Ez a természetéből fakadóan így van. Beszéltem már vele erről. Próbálkoztam, egy csomó időt töltöttünk azzal, hogy megpróbáljunk dűlőre jutni vele” – magyarázta a Medvedev elleni Australian Open-vereséget követően.

Egyetlen év elegendő volt, hogy a sportág új arcaként számon tartott, kicsit különc, de szerethető srác, ha nem is első számú, de kiemelt közellenség legyen. Bár ez valamelyest igazságtalannak hat annak fényében, hogy mostanság rosszabb dolgok is történtek a pályán egy túlvezérelt apánál, Tsitsipasnak is megvan a felelőssége abban, hogy a helyzet idáig fajult. Már csak az a kérdés, vissza tudja-e fordítani a folyamatot.

Könnyen lehet, hogy a jövőbeli sikerei nagymértékben múlnak azon, le tudja-e vetkőzni ezeket a vadhajtásokat, Tsitsipas ugyanis nem tűnik olyan személyiségnek, aki valóban képes kizárni a közönség reakcióit, vagy akár előnyére fordítani azt, hogy épp őt fütyülik.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.