Medvedev, Tsitsipas és Świątek is akcióban – a Garros utolsó negyeddöntős helyeiért megy a harc

Többek között ez az egyik fontos kérdése a Roland Garros hétfői játéknapjának, amikor is kialakulnak a negyeddöntők párosításai a nőknél és a férfiaknál is. Az alábbiakban a szerintünk legjobbnak ígérkező meccseket ajánljuk a figyelmetekbe.

Talán nem csak mi lepődtünk meg egy kicsit, hogy az előző körben Ruud komoly csávába került Lorenzo Sonego ellen. Az olasz persze nagyon is jó salakos, csak hát a norvégot annyira a topsalakosok közé soroljuk már, hogy szinte elképzelhetetlennek tűnt a kiesése. Mindebben talán az is benne volt, hogy a férfiak eddig elég jól hozták a papírformát.

Nos, Ruudnek Hurkacz ellen sem lesz könnyű dolga, főleg, mert a lengyel élete salakszezonját futja. De azért sem, mert a tavalyi wimbledoni elődöntősön nem igazán van teher Párizsban, miközben a norvégtól meg szinte már elvárt a negyeddöntő, ami nem mellesleg élete első GS-negyeddöntője lenne.

Mindeközben Hurkacz megingás nélkül teniszezik eddig, minőségi salakosokat győzött le az első három körben, ráadásul szettveszteség nélkül. Furcsának tűnhet, de egymás ellen még nem játszottak, ami talán annak kedvezhet, akivel szemben kevesebb az elvárás. A Garros előtt Ruud továbbjutására tettünk volna inkább, most talán egy hajszállal Hurkaczéra.

Néhány nappal ezelőtt kis híján már pályázatot hirdettünk, hogy adjatok jelzőt Świątekre, a játékára, és egyáltalán arra a lehengerlő menetelésre, amelyben benne van már 32 meccs óta. Nos, bizonyos szempontból a helyzet azóta még durvább, hisz behúzott egy újabb meccset, ráadásul 20 megnyert szettnél jár zsinórban.

Másfelől viszont az előző körben Danka Kovinić ellen legalább annyi történt, hogy a földöntúli színvonalról leszállt az emberi ésszel még értelmezhető tenisz szintjére. Értsd, nem osztott ki 6:0-át, elvesztette az adogatását, és többször is visszaengedte az ellenfelét breakelőnyből. Persze azért az igazán fontos pontokat kivétel nélkül vitte, de tény, hetek óta most először lehetett apró koncentrációkiesést tapasztalni nála.

Ettől még persze masszív favorit Zheng ellen, akiről részben azért írunk keveset, mert még nem ismerjük igazán. Ráadásul ki kell emelni, anélkül, hogy csorbítani akarnánk az érdemeit, hogy az előző két körben az éppen pánikrohamot átélő Simona Halep, majd a meccset feladó Alizé Cornet ellen jutott tovább.

Személy szerint az ő meccsüket várjuk a legjobban a hétfői találkozók közül. Adott egy Stefanos Tsitsipas, aki kiváló salakos, van már egy elődöntője és egy döntője Párizsból, mögötte van egy kiváló salakszezon, megspékelve egy monte-carlói győzelemmel és egy római döntővel, és ez a Tsitsipas szenved Párizsban. Magához képest legalábbis.

Persze Lorenzo Musetti tehetséges, mint a Nap, és ennek a Musettinek tavaly Djokovic ellen is 2-0-ja volt, szóval nem volt akkora szenzáció, hogy megizzadt ellene. De aztán megizzadt, és keserves küzdelemben jutott csak tovább Zdeněk Kolář ellen is, hogy aztán Mikael Ymer ellen már szárnyaljon és hengereljen.

A másik oldalon pedig adott a 19 éves Holger Rune, akinek a fiatalos pozitív energiáit csak a vele egykorú Alcarazéhoz lehet hasonlítani. És akinek a keze és a lába is gyors, mint a villám, és aki még csak szettet sem vesztett az idei Garroson. Még sosem léptek pályára egymás ellen, de nincs az az Isten, hogy rossz meccset játsszanak. És, hogy ki jut tovább? Annak ellenére, hogy ebből a dán srácból minden létező jót kinézünk, azért mégis Tsitsipas nevét mondanánk.

Beguval kapcsolatban nekünk eddig két dolog maradt meg az idei Garrosról. Az egyik, hogy a második körben úgy csapta földhöz az ütőjét, hogy az kipattant a nézőtérre, egy kisgyerek megijedt és elkezdett sírni. Figyelmeztetést kapott, súlyosabbat nem, örülhet azért, hogy még játékban van. A másik emlékezetes dolog, hogy következő körben legyőzte a francia meglepetésembert, Leolia Jeanjeant, aki öt évet hagyott ki sérülés miatt, most indult először GS-en, és a megelőző körben Pliskovát verte.

A tenisze kevésbé volt emlékezetes, de Pegula ellen megpróbálhat valami maradandót alkotni. Alighanem szüksége is lesz rá, hisz az amerikai Tamara Zidanseket verte két szetteben az előző körben, ami nem kis dolog, és ne feledjük, hogy Madridban döntőt játszott Ons Jabeur ellen. Az amerikai tűnik esélyesnek, a képet árnyalja ugyan, hogy az eddigi két meccsüket a román nyerte.

Balázs Attila és Fucsovics Marci ellen is láthattuk, hogy Čilić hatalmas formában van, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy salakon még életében nem játszott ennyire jól. Marci volt az egyetlen, aki szettet tudott elvenni tőle, ugyanis az előző körben Gilles Simon is csak szenvedett ellene.

Medvedev helyzete is hasonló annyiban, hogy talán ő is élete legjobb salakos formájában van. Ami nála azért is nagy dolog, mert mindössze egy árva genfi vereség volt a kezében és a lábában, mielőtt Párizsba érkezett. Az orosz hihetetlenül stabil, rendkívül koncentrált és fegyelmezett, gyakorlatilag kizökkenthetetlennek tűnik. Nemhogy játszmát nem vesztett, de még ennek a közelébe sem került.

Három meccsük volt eddig egymás ellen, és bár 3-0 a mérleg Medvedev javára, mindig szoros találkozókat játszottak. Tavaly Wimbledonban ötben győzött az orosz, de három éve Washingtonban és a tavalyi Davis-kupa-döntőben is kellett rövidítést játszania a horvát ellen. Szóval ne gondolja senki, hogy ez a meccs már előre lefutott volna.