Gálfi Dalma csalódott a vereség miatt, mert a második szett után úgy érezte, van esélye

Gálfi Dalma a világranglista 41. helyén álló Varvara Grachevával játszott, és több mint egy órán át nyoma sem volt a köztük lévő több mint 50 pozíciónak. Eleinte mindketten tartották az adogatójátékaikat, 5:4-ig bezárólag mindkét lánynak egy-egy bréklabdát kellett hárítania. Dalmának ekkor a szettben maradásért kellett adogatnia, Gracheva azonban 40-15-ről megfordította a játékot, és lezárta az első játszmát.

A momentum gyorsan fordult, hiszen a második szett elején a mérkőzés során először elvette az orosz szerváját Gálfi. Elsőre nem tudta megtartani az előnyét, utána viszont még kétszer brékelt, így magabiztos tenisszel, 6:2-re hozta ezt a felvonást. A döntő játszmában viszont ismét az orosz került fölénybe, aki gyorsan elhúzott 4:0-ra, és hiába küzdött a végén Dalma két meccslabdát is hárítva, innen már nem volt visszaút.

Gálfi Dalma a találkozót követően Zoomon keresztül válaszolt az Eurosport kérdéseire.

Egy picit messzebb kezdeném. Hosszabb ideig tartott a szokásosnál, mire bemelegedtem, mert a pénteki edzésen összeszedtem egy kisebb sérülést. A hátammal voltak problémáim, és azon dolgoztunk az előző napokban, hogy a meccsre közel 100%-os legyek. Nagyjából sikerült, de nem tudtam teljesen fájdalommentesen teniszezni, az első szettben ezért egy kicsit lassabbnak tűnt a játékom.

Erre még én is keresem a választ. Nem tudom, hogy ott mi történt, pedig általában hamar megtalálom az okát. Van, hogy bepánikolok, visszaesek, kicsit túlvállalom magam, de most egyiket sem tudnám kiemelni. Vissza kell néznem, hogy mi történt, és biztos, hogy az edzőmmel is átbeszéljük az első négy gémet. Nyilván csalódott vagyok, mert úgy éreztem, hogy az enyém volt a momentum és én voltam feljebb. Becsúsztak a ki nem kényszerített hibák, amiket a második szettben sikerült elkerülni.

Abszolút úgy érzem, hogy a játéktudás alapján akár a top 50-ben is ott lehetnék. A mentális részén viszont még sokat kell dolgoznunk, hogy valami átkattanjon, mert az utóbbi időben kicsit nehézkesebbek voltak a meccsek. Mindig szorosan kaptam ki, nem nagyon fordult elő, hogy nagyon simán megvert volna bárki is, akár az ötödik, akár az ötvenedik állt a túloldalon. Úgy érezzük, hogy megvan bennem a potenciál, hogy előbbre léphessek, csak meg kell találni azt a pici kis darabot, ami még hiányzik a puzzle-ből.

Felkészültem rá, még a második szett után is azt gondoltam, hogy ebből még bármi lehet. Folyamatosan készenlétben vagyunk. Amikor úgy tűnt, hogy már melegíteni kell, akkor elkezdtük, amikor pedig láttuk, hogy mégsem kell mennünk, akkor leálltunk kicsit. De ez mindenkinek ugyanolyan nehéz.

Jövő héten egy 125-ös versenyen indulok. Az a terv, hogy végigjátszom a füves szezont, amit már várok is, mert tavaly jól sikerült. Remélem, hogy ott kijön néhány jó eredmény.