Grand Slam-döntők, legendás rivalizálások - tíz felejthetetlen győzelem Nadal pályafutásából
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/09/16/image-96003c89-cf48-4721-828c-1772716592b4-68-310-310.jpeg)
Publikálva 10/10/2024 - 20:33 GMT+2
Rafael Nadal bejelentette, hogy a szezon végén befejezi a pályafutását. A spanyol teniszező az előző két évtized során több mint 1300 hivatalos meccset játszott, így bőven van miből válogatni. Mi most az olasz Eurosport alapján emeltünk ki tíz találkozót, amely fontos szerepet játszott a spanyol sztár pályafutásában.
Nadal - Medvedev - Australian Open
Videó forrása: Eurosport
Nadal-Roddick, Davis-kupa-döntő, 2004 – 6:7, 6:2, 7:6, 6:2
2004-ben még csak sejtéseink lehettek arról, hogy az akkor 18 éves Rafából egy korszakos zseni készül kitörni, azt pedig talán még az őt legjobban ismerők sem gondolták volna, hogy két évtizeden keresztül szinte legyőzhetetlen lesz salakon.
Akkoriban még az sem volt magától értetődő, hogy legyőzi a világranglista 2. helyén álló, már Grand Slam-bajnok Roddickot.
Tenisz
Kyrgios két tuti tippje 2026-ra: elárulta, kik törik meg Alcaraz és Sinner egyeduralmát
5 órája
Az előjelek nem feltétlenül voltak biztatóak a spanyol szempontjából, hiszen ő csak az 51. helyen állt a rangsorban, ráadásul az első egymás elleni meccsüket simán nyerte az amerikai. Eredetileg nem is Nadalnak kellett volna játszania Roddick ellen, hanem Carlos Moyának, ám a spanyol tinédzser végül négy szettben legyőzte az amerikait, 2-0-ra módosítva az állást.
A spanyolok végül 3-2-re behúzták a párharcot, amivel 2000 után a második Davis-kupa-győzelmüket ünnepelhették.
Nadal-Coria, Róma, döntő, 2005 – 6:4, 3:6, 6:3, 4:6, 7:6
2005 volt az első igazi nadalos salakszezon. A spanyol klasszis 52 meccset játszott ezen a borításon az évben, amiből 50-et megnyert, és olyan versenyeket söpört be, mint Monte-Carlo, Róma, Barcelona – és természetesen a Roland Garros. (A kvíznek sem utolsó kérdésre a válasz: a két vereséget Gaston Gaudiótól és Igor Andreevtől szenvedte el.)
A szezon során volt néhány klasszikussá váló meccse is, melyek közül messze a római döntő a legemlékezetesebb. Nadal pár héttel korábban a monte-carlói döntőben különösebb nehézségek nélkül győzte le Guillermo Coriát, Rómában azonban lényegesen nagyobb ellenállást fejtett ki az argentin teniszező.
Coria a döntő szettben 3:0-ra is vezetett, Nadal azonban – mint aztán oly sokszor a pályafutása során – visszaküzdötte magát, majd döntő szettben meg is nyerte a találkozót. Az volt sorozatban a 17. győzelme salakon, amely aztán egészen 81-ig hízott – a példátlan menetelésnek Federer vetett véget Hamburgban.
Nadal-Federer, Róma, döntő, 2006 – 6:7, 7:6, 6:4, 2:6, 7:6
2017-ben azt mondta a svájci, hogy úgy érzi, az akkori énje le tudná győzni a 2006-os verzióját. Azon tehát hosszasan lehetne vitatkozni, melyik volt a valaha volt legjobb Federer, ám a számok alapján egyértelműen a 2006-os. A svájci az egész szezon során öt vereséget szenvedett el, abból négyet Nadal követett el, többek között a római meccsüket is ő nyerte.
A spanyol klasszis azon a ponton épp 52 meccsnél tartott a salakos győzelmi sorozatában, és hosszú idő után először úgy tűnt, veszélybe kerülhet a széria. A döntő szettben 6:5-ös állásnál Federer két meccslabdához jutott fogadóként, ám mindkettőnél túl sok kockázatot vállalt a tenyereseivel, a spanyol pedig kiharcolta a rövidítést.
A tie-breakben szintén megvoltak Federer lehetőségei, 5-3-ra is vezetett, az utolsó négy labdamenetet – és ezzel a meccset – azonban Nadal nyerte.
Nadal-Federer, Wimbledon, döntő, 2008 – 6:4, 6:4, 6:7, 6:7, 9:7
Sok szurkoló a mai napig ezt a meccset tartja a valaha volt legjobbnak. Ez volt sorozatban a harmadik év, amikor Federer és Nadal játszották a wimbledoni döntőt. Az elsőt még simán nyerte a svájci, a másodikban már jóval nagyobb küzdelemre kényszerítette őt a spanyol, 2008-ban pedig benne volt a levegőben a korszakváltás szaga.
Federer messze nem volt annyira domináns, mint a korábbi éveiben, a Roland Garros-döntőben pedig valósággal feltörölte vele a padlót Nadal. Wimbledon azonban 2003 óta az ő terepe volt, öt éven át még megszorongatni is csak ritkán tudták, így hát a spanyol hasonlóan nehéz feladatra vállalkozott, amit ellene is sokan megpróbáltak a párizsi salakon.
Nadal az első két szettet 6:4-re megnyerte, Federer azonban nem adta fel, és két tie-breaket megnyerve kiegyenlített. A negyedik szett rövidítésének hajrája azóta is libabőrös élmény: előbb Nadal húzta elő az egész meccs legzseniálisabb elütését, majd meccslabdánál Federer oldott meg egy elképesztően elütést fonákkal.
A svájci azonban hiába rabolta el a negyedik játszmát és harcolta ki a folytatást, a döntő szettet Nadal nyerte 9:7-re.
Nadal-Djokovic, olimpia, elődöntő, 2008 – 6:4, 1:6, 6:4
Hivatalosan Fernando González legyőzésével szerezte meg az olimpiai aranyérmet, ám ha egy meccset kellene megnevezni a 2008-as meneteléséből, a többség valószínűleg a Djokovic elleni elődöntőt említené, már csak a közös múltjuk miatt is. A meccs utolsó pontja ráadásul tökéletesen összefoglalja Nadal teljes pályafutását a reménytelennek tűnő helyzetből visszatett labdákkal, majd az így kierőszakolt ki nem kényszerített hibával.
Nadal-Federer, Australian Open, döntő, 2009 – 7:5, 3:6, 7:6, 3:6, 6:2
Bár a svájciban jókora adag komplexus munkálkodhatott Nadal miatt, a szakértők abban a döntőben ismét Federert tartották esélyesebbnek. Nadal ugyanis az elődöntőben irtózatosan nagy küzdelem árán, öt óra alatt tudta csak legyőzni Fernando Verdascót, és a svájci egyértelműen frissebb volt nála a döntőben.
De még ez sem számított: az egyébként nagyon magas színvonalú döntő kulcspillanataiban ismét jobbnak bizonyult Nadal, a döntő szettre pedig pszichésen fel is őrölte ellenfelét, aki a meccs után sírva nyilatkozott.
Szimbolikusan talán ezzel a sikerrel ért fel a csúcsra a Federer elleni párharcok terén a spanyol, ugyanis mindhárom borításon bizonyította, hogy képes döntőben legyőzni a nagy riválist.
Nadal-Djokovic, Roland Garros, elődöntő, 2013 – 6:4, 3:6, 6:1, 6:7, 9:7
Nadal dominanciájának talán nem is az a legmegdöbbentőbb része, mennyire ritkán verték meg a Roland Garroson, hanem az, hogy megszorongatni is csak keveseknek sikerült. 2013-ban Djokovic volt az, aki félig-meddig már a zsebében érezhette a győzelmet, hogy aztán egy szokatlan hiba után helyreálljon a világ rendje.
A döntő szettben 4:3-as állásnál Djokovic szerválhatott, amikor egy félelmetesen nagy labdamenet végén már csak egy könnyű ütést kellett megoldania. A labdát végül pályára tette, csakhogy hozzáért a hálóhoz, így az adogató helyett a fogadóhoz került az előny, Nadal visszabrékelt, majd megfordította a találkozót.
A döntőben pedig simán legyőzte David Ferrert.
Nadal-Thiem, Roland Garros, döntő, 2019 – 6:3, 5:7, 6:1, 6:1
Hogy miért annyira különleges ez a győzelem? Ahhoz érdemes egy kicsit visszamenni az időben, mondjuk úgy áprilisig, amikor a spanyol teniszező még a térdsérüléséből lábadozott.
- mondta Carlos Moya.
Nadal azonban megtalálta a hiányzó dimenziót, még többet melózott a pályán, levonta a szükséges következtetéseket a vereségekből, Rómára pedig lassacskán összeállt a játéka. A Párizsban látott Nadal nyomokban sem emlékeztetett az önbizalomhiányos monte-carlóira: az egész tornán csupán kettő szettet veszített el, egyet a döntőben.
A spanyol teniszező 12. alkalommal emelhette fel a Roland Garros trófeáját, amivel beállított egy rekordot: rajta kívül Martina Navratilova mondhatta el magáról, hogy ugyanazt a tornát sikerült 12-szer megnyernie.
Nadal-Medvedev, US Open, döntő, 2019 – 7:5, 6:3, 5:7, 4:6, 6:4
A torna alapvetően Medvedevről és az amerikai nézőkkel folytatott különszámáról szólt, de Nadal is szépen, mondhatni minden drámától mentesen menetelt a döntőbe. A találkozónak egyértelműen ő volt az esélyese – bármennyire is zseniális volt az orosz nyara – és úgy nézett ki, hogy akár három szettben is megnyerheti a meccset.
Medvedev azonban valahogy megfordította a harmadik játszmát, majd elhozta a negyediket is, így döntő szettre kényszerítette az egyre jobban fáradó Nadalt. Az ötödik szettben mégis villámrajtot vett a spanyol, és hiába volt benne a meccsben egy újabb fordulat, Nadal végül lezárta a tükörsimán induló, ám végül klasszikussá váló meccset.
Nem mellékesen: az emlékezetes sikerrel a 19. Grand Slam-címét szerezte meg.
Nadal-Medvedev, Australian Open, döntő, 2022 – 2:6, 6:7, 6:4, 6:4, 7:5
Nadal mérkőzései újra és újra ugyanazt az ívet írták le a tornán: erősen kezdett, felépített valamekkora előnyt, majd jött egy hullámvölgy, ami után új mérkőzés kezdődött. Ezek egyértelműen jelezték: nincs tökéletes fizikai állapotban a spanyol, ezért aztán miután a döntőben kétszettes hátrányba került, elképzelhetetlennek tűnt, hogy lehet még esélye a sikerre.
Ha Medvedevnek a harmadik szett közepén összejön a brék, valószínűleg egészen másképp alakul a döntő, Nadal azonban semmi-negyvenről megfordított egy játékot, és apránként elkezdte ledolgozni a hátrányát. Benne volt a levegőben, hogy hasonlóan jár, mint Medvedev a 2019-es döntőjük során, vagyis emberfeletti küzdelemben kiharcolja az ötödik játszmát, ott azonban elfogy.
Mint tudjuk, nem így alakult, Nadal az egész pályafutása talán legnagyobb fordítását bemutatva legyőzte Medvedevet, így ő lett az első férfi teniszező, aki eljutott a 21 Grand Slam-győzelemig.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/03/14/3929172-79816208-2560-1440.png)
Csatlakozz az Eurosport Magyarország Viber-csatornájához!
Fotó: Eurosport
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés