Négy nyolcad

Amikor este fél kilenckor ráhúzták a ponyvát a Lenglenre és szakadt az eső, mint a veszedelem, én pedig leültem, hogy megírjam mi történt a fiúknál a mai napon, azt hittem nem kell sokat írnom.

Tsonga szegény feladta az első szett után,  így Misa jutott a nyolc közé, itt legfeljebb annyit lett volna érdemes megjegyezni, vagy inkább feltenni kérdésként, hogy mekkora tahónak kell lennie annak, aki kifütyül bárkit, de legfőképp egy franciát, amiért felad egy nyolcaddöntőt. Hogy vajon mennyi empátia szorult azokba az emberekbe?

Aztán lehetett volna még ragozni Roger meg Söderling sima győzelmét, esetleg megemlékezni arról, hogy Waw milyen lehetőségeket hagyott ki a második játszmában, amikor is két labdája volt az 5/3-hoz, esetleg írni Cilicről, hogy lehet előbb-utóbb gondja lesz abból, ahogyan beremeg a fontos pillanatoknál, hiszen kétszer sem tudta hozni a szerváját 4/5-nél.

Nyilván az is megért volna egy sort, hogy Rog egy meccsre van attól, hogy zsinórban a 24. GS elődöntőjét játssza, de ami még ennél is fontosabb, egy meccsre van attól, hogy beállítsa, majd a Halle/Queens-i héten meg is döntse Pete újabb  rekordját és ő legyen az a teniszező, aki legtovább vezeti a világranglistát.

De aztán a ponyvát gyorsan leszedték, Berdych és Murray vissza tudott még jönni, és Tomasnak ennyi elég is volt, hogy be tudja fejezni a meccset, és életében másodszor a nyolc közé jusson egy Grand Slamen.

Így persze lehetne szó Andyről megint, hogy kicsit indolens volt a második felvonásban, meg hasonlók, de szerintem nem érdemes. Jobbtól kapott ki. A jobb ma a lényeg. Tomas Berdych. Akit Wilander már napok óta emleget, hogy mennyire összeszedett lett a játéka, amióta edzőt váltott és, hogy milyen sokra viheti. Mert neki van szeme ahhoz, hogy mindezt meglássa akkor is, amikor csak egy Vassalo-Arguelloval játszik, vagy amikor egy Isnerrel.

Azt, hogy milyen játékos, azt már nagyon régen tudjuk, talán azóta, amióta megverte Rogert az athéni olimpián, vagy amikor Nadalt két évvel később Madridban. Az a tenisz, amit ma mutatott bőven elég lehet arra, hogy ő legyen az idei torna Söderlingje, már persze ha nem maga Söderling gondolja úgy, hogy ő lesz az idei torna Söderlingje is.

Arról nem beszélve, hogy mire lehet képes ezzel a tenisszel Wimbledonban.