„Francia vagyok. És gyors.” – mondta egy reklám kedvéért Gael Monfils. Ezt nyugodtan vehetjük nyomatékosításnak is. Ő a világ talán legjobb lábú játékosa, akinél talán senki nem védi le jobban térfelét, és ő az a játékos, aki talán a legjobban igazodik az amerikaiak „üss-fuss-szórakoztass” filozófiájához. Már-már magukénak is tudják, de Monfils meglepően hamar lehűtötte a kedélyeket. Ez egy új Monfils, nem is kérdés.
Monfilsnak a hétvégén Párizsban van jelenése, ahol a kétszeres címvédő Csehországgal mérkőzik a francia Davis kupa válogatott. Az a francia válogatott, amely olyan „mély”, hogy lehetőségük adódik pihentetni Monfilst, és „csak” párosban játszatni… „Igen, egy kicsit kimerültem” - mondta Monfils. A huszonnyolc esztendős francia járt már elődöntőben hazai pályán, bár azóta rendületlenül kicsapong a Roland Garroson. Hol örömre ad okot, hol bánatra. Igazi „hullámvasút-kapcsolat” az övék.
Ahogy Andy Murray, úgy Gael Monfils is gyakorta vendég New Yorkban. Elmondása szerint imádja a várost, az Opent – és az Open is imádja őt. Mi sem bizonyítja jobban, mint az a mérkőzés, amikor 2013-ban az esti programban hangosan skandálták a „Monfils, Monfils, Monfils” rigmust, az akkori (és mostani) No.1 amerikai teniszező, John Isner ellenében.
Tenisz
Meglepetésre Nadal már a legjobb 8 között kiesett Madridban
2 ÓRA
Az idei utolsó GS végre inkább a teniszről szólt az ő esetében, mint a szórakozásról. Az első négy mérkőzése összes szettjét hozta, és Federer ellen is kettő-nullás szettelőnyben volt. Ott viszont valami megtört, és visszatért a már oly’ jól ismert Gael Monfils: rengeteg ki nem kényszerített hiba mellé a kettős hibák is menetrend szerint érkeztek. Ezzel pedig visszaengedte a svájci zsenit, aki rutinos rókaként minden apró lehetőséget ki is használt és fordított. De jelek azért akadtak már legalább…
Igazán a Grigor Dimitrov ellen megnyert mérkőzése utáni nyilatkozata az, ami megmutatja, talán itt az idő, amikor háttérbe húzódik a laza Monfils, és egy új, eddig nem látott lép a helyére.
„Első látásra beleszerettem a városba. Tudják, édesanyámmal ide (New Yorkba) utaztam először kisgyermek koromban, és rengeteget jelent számomra ez a tény. És édesapám is itt volt velünk. Ennyire egyszerű. Édesapám egy nap körbe vitt Bronxban, bemutatott néhány családtagunknak és barátunknak, és megismertette velem a fekete közösséget. A testvériességet. És ők mögém álltak, támogattak, és támogatnak a mai napig. Nagyon sokat jelent számomra. Eljönnek a meccseimre, szurkolnak, és hazai pályát teremtenek számomra. Második otthonommá varázsolják a várost. És, ha ők mögöttem vannak, nagyon nehéz legyőzni engem, mert iszonyú energiatöltetet adományoznak számomra.”
– zárta gondolatait Gael Monfils. A komoly, és nagyon emberi Gael Monfils.
Jó időbe telt neki erről az élményről beszélni, de láthatják, hogy francia-karibi felmenőkkel bíró emberként is találhat értelmet amerikainak lenni. A fekete kultúra; a kosárlabda, a rap, a hip-hop nagyon közel állnak hozzá, talán a New York-i apropó miatt még inkább.
Monfils tehát a hétvégén a hazájáért küzd, amíg a szíve bírni fogja, de ne legyen kétségünk, egy darabot abból a szívből New Yorkban hagyott. Lehet, hogy „nagyon francia és nagyon gyors”, de mindenképpen tiszteletbeli amerikai. Talán egy kicsivel több is…
ATP Madrid
Meglepetés Madridban: Nadal simán kiesett
2 ÓRA
Tenisz
De Niro lepattintja Federert egy Svájcról szóló reklámfilmben
4 ÓRA