Eurosport
Ott dörömböl a top 100 kapuján Bondár Anna
Publikálva 09/11/2021 - 09:45 GMT+1
Ismét sikeres hetet zártak a magyar teniszezők szerte a világban. Fucsovics Márton szettet lopott a későbbi győztes, világelső Novak Djokovic ellen a párizsi Masters torna második fordulójában, de a bergamói challenger és a Buenos Aires-i női 125 ezer dolláros versenyről is nap, mint nap érkeztek a jó hírek.
Bondár Anna
Fotó: AFP
Előbbi helyszínen Marozsán Fábián a selejtezőből indulva egészen az elődöntőig menetelt úgy, hogy útközben több, korábbi top 100-as versenyzőt is le tudott győzni, és a döntőbe jutás is hajszálon múlt. Buenos Airesben pedig Bondár Anna és Udvardy Panna tett arról, hogy a magyar teniszrajongóknak legyen kiért izgulniuk.
Anna mindössze egy szettet veszítve (a világranglista 61. Mayar Sherif ellen) végül megnyerte a tornát, Panna egyéniben, illetve ők ketten együtt párosban pedig az elődöntőig jutottak. A sikerekről, tervekről, jövőről beszélgettünk Annával, aki épp úton volt Chilébe a következő tornájára.
Mit gondolsz, minek köszönheted ezt a jó formát?
Nyár közepén jött egy átkattanás. Egyre jobb eredményeket értem el, amitől megnőtt az önbizalmam. Negyeddöntőt játszottam Gdyniában WTA 250-es tornán, illetve Karlsruhe-ban 125 ezresen. A játék már egy ideje jól ment, de az eredmények nem jöttek. Szerencsére most a befektetett sok munka és kitartás kifizetődött.
2015-ben U18-as Európa-bajnokságot nyertél. Összehasonlítva a mostani győzelmeddel, melyik jelent többet neked?
Természetesen a mostani. Persze az ember örül annak, amikor megnyer egy junior versenyt, de összességében a felnőtt mezőnyben szeretne kiemelkedőt alkotni. Ráadásul a színvonal is teljesen más kategória. Egyszerűen a felnőttek között nehezebb odakerülni a győzelem kapujába, akkora a konkurencia.
Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy ilyen jól megy a magyaroknak mostanság?
A női mezőnyről tudok beszélni. Főleg az számít sokat, hogy látjuk egymást hétről hétre jól teljesíteni, és ez megerősíti mindenkiben, hogy igenis ott a helye a top 100 környékén. Ez motivációként hat. Jelen pillanatban öten vagyunk a tűz közelében, szurkolunk egymásnak, hajtjuk egymást előre.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2020/01/14/2753091.jpg)
Bondár Anna
Fotó: Getty Images
Jelent-e számodra valami különlegeset az a tény, hogy jelenleg te vagy az első számú magyar női teniszező?
Annyit igen, hogy jó érzés ezt hallani, de egyébként nem volt cél. Más-más utat járunk be, több mint ezerötszázan vagyunk fent a világranglistán, úgyhogy mindenkinek megvan a saját elképzelése, hogyan jusson egyre feljebb. Nem egymás ellen játszunk, hétről hétre változik a ranglista, nem foglalkozom túl sokat ezzel.
Karnyújtásnyira vagy az Australian Open főtáblájától. Nagyjából milyen eredmények szükségesek még ahhoz, hogy meglegyen?
Egészen pontosan nem számoltam még utána, de lényeg, hogy folytatom a dél-amerikai túrámat. Holnap (november 9-én kedden – a szerk.) már újra pályára lépek a chilei 60 ezres tornán. Chile után megyek Uruguayba egy, szintén 125 ezres tornára. Ha jól alakulnak a dolgok, akkor annyi elég lehet, de Brazíliában is lesz még egy verseny, ha szükséges, részt veszek azon is. Szeretnék elegendő pontot gyűjteni a főtáblához, de nehéz kalkulálni, főleg a jelenlegi helyzetben. Nem tudhatjuk előre, ki hogy dönt a részvétellel kapcsolatban. Szigorúak a Covid-szabályok Ausztráliában, különösképp az oltatlanokra nézve, ki tudja, hányan mondják le a tornát emiatt.
Ötször voltál Grand Slam selejtezőben. Az idei US Openen mentél is egy kört. Mit éreztél, mi hiányzott ott a főtáblához?
A US Openen nagyon szoros meccset játszottam Oceane Dodinnel a második fordulóban. Szett és break előnyben voltam, sőt labdám volt az 5:3-hoz is a második játszmában, mégsem sikerült ott nyernem. Dodin egy nagyon agresszív, kemény, ütős játékos. Egy-két labdán múlott, de nem tudtam legyőzni. Igaz, hozzáteszem, hogy ha ott nyerek, még mindig kellett volna egy mérkőzés a főtáblához. Ilyen a tenisz, ami ott nem jött össze, az a múlt héten Argentínában igen. Az elődöntőben Mayar Sherif ellen akár alakulhatott volna fordítva is az eredmény, szerencsémre viszont nem így történt. Ez volt életem legnagyobb sikere, hiszen amellett, hogy Sheriff 61. a világranglistán, még kimondottan salak specialistának is számít, nagyon tud küzdeni és mentálisan is nagyon erős, mégis nyerni tudtam ellene. Sőt, hogy még tovább menjek, a döntőt november 7-én rendezték, és a díjátadón esett le, hogy öt évvel korábban pont ezen a napon műtötték meg a térdemet, ami miatt több, mint egy évet ki kellett hagynom. Ez különösen nagy hatással volt rám.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/11/09/3251392.jpg)
Bondár Anna
Fotó: AFP
Mi kell ahhoz, hogy valaki Szeghalomról ilyen szintig eljusson? Mennyit segítenek még a szüleid a felkészülésedben?
Nagyon sok munka, kitartás és segítség szükséges ehhez. Szerencsére az egész családom közel áll a teniszhez. Négy éves koromban kezdtem el Szeghalmon játszani, és 16 éves koromig ott is maradtam. Édesapám volt a teniszedzőm, édesanyám a kondiedzőm, és a nővérem a sparring partnerem. Azért válogatott edzésekre sokszor jártam Budapestre, de végérvényesen csak 16 éves korom után kerültem a fővárosba, amikor már nem nagyon volt kivel ütnöm otthon. A családom azóta is rendületlenül támogat, amiért nagyon hálás vagyok nekik, de konkrétan az edzéseimben már nem vesznek részt. Jelenleg Kuhárszky Zoltánnal és Vaskó Balázzsal dolgozom együtt.
Miben fejlődtél a legtöbbet az elmúlt időszakban, és miben kell még?
Legtöbbet talán mentálisan fejlődtem, annak is abban a részében, hogy most már elhiszem magamról, hogy én is ide tartozom. Természetesen minden téren lehet még előrelépni, de most úgy érzem, jó úton járok. Ha a játékomat nézzük, akkor a szervám és a tenyeresem számít a két fegyveremnek, és a fonákon van még mit javítani. Erre a téli alapozás időszakában lesz lehetőségünk.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/11/09/3251390.jpg)
Bondár Anna
Fotó: AFP
Mik a céljaid idénre, jövőre és hosszú távra?
Természetesen a fő cél az, hogy kvalifikálni tudjam magam az Ausztrál Open főtáblájára. Ehhez lehet, hogy elég lesz néhány helyet előrébb jönni a ranglistán, de az lenne a hab a tortán, ha közben a top 100-ba is be tudnék jönni. Év elején 270. körül voltam, és a top 150-et tűztük ki célul. Ezt jóval túlteljesítettem, így nem leszek elégedetlen, ha nem jön össze most a top 100, de a főtábla igen. A jövő éven még nem gondolkodtam, majd év elején. Hosszú távon viszont előbb egy stabil top 100-as, majd később egy top 50-es hellyel elégedett lennék. Konkrét eredményeken nem szoktam agyalni, de az edzőim azt tanácsolják mindig, hogy merjek nagyot álmodni. Ezzel a győzelemmel most megéreztem kicsit a siker ízét.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés