Ők Djokovic kihívói, de vajon ki lehet közülük a legnagyobb a jövőben?

Ez egyébként már az 1000-es tornákon meg-megtörténik, de ez elsősorban azért van, mert Federer és Nadal, sőt mostanában már Djokovic is teljes egészében a Grand Slam-tornákra csoportosítja az energiáját. Így a többi versenyt, ha kell kihagyják, vagy, ha el is indulnak csak a felkészülés eszközeként tekintenek rájuk. Így miközben a GS-eket rendre elviszik, évről évre egyre kevesebb 1000-es tornát nyernek meg, idén már csak hatból egyet. Ráadásul az év végi ATP Finalst is rendre a fiatalok nyerik. Az igazi áttörést azonban az jelentené, ha a Grand Slameken is elkezdenének dominálni a fiatalok.

A „fiatalok”. Vagy a „Next Gen játékosok”. Sokszor használjuk ezeket a kifejezéseket, de ezek a játékosok már általában bőven nem Next Gen korúak, és sok esetben már nem is fiatalok. Itt általában egy négyesre gondolunk, akik valóban megjelentek Djokovicék mögött az elmúlt 2-3 évben. Ez a négyes Dominic Thiem, Daniil Medvedev, Alexander Zverev és Stefanos Tsitsipas.

Ők négyen valóban kiszorították a korábbi üldözőket, vagyis a Nishikori-Cilic-Dimitrov vezette társaságot, és nagyon úgy tűnik, hogy sokkal nagyobb karriert futhatnak be, mint a korábbi generációk. Sőt gyakorlatilag már most többet értek el, mint a nagy hármas korábbi áldozatai, másrészt az idő is nekik dolgozik.

Azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy már nem annyira fiatalok, sőt ez a négyes nem is teljesen egy generáció.Thiem a napokban tölti majd be a 28-at, Medvedev 25, Zverev 24, Tsitsipas pedig 23 éves. A Next Gen elnevezés azért ragadhatott rájuk, mert közülük a három fiatalabbik, akkor kezdett el berobbanni, amikor 2017-ben az ATP bevezette Next Gen ranglistát, és az ehhez tartozó milánói döntőt. Zverev csak azért nem vett részt az első ilyen eseményen, mert ő már a rendes ATP Finalsre is kvalifikált, de Medvedev ott volt, Tsitsipas pedig a második, 21 éveseknek és az ennél fiatalabbaknak rendezett Next Gen Finalst nyerte meg, 2018-ban.

Thiem mivel náluk idősebb, ezért sosem vett részt ilyen tornán, de mivel nagyjából ez időben értek a potenciális trónkövetelő státuszba, és fiatalabb, mint Dimitrovék ezért idesodródott.

A nagy kérdés azonban, hogy melyikükből lehet olyan játékos, aki viszonylag nagy mennyiségben nyeri majd a Grand Salmeket, és huzamosabb ideig lesz világelső. Ez a kérdés egyre égetőbb, hiszen már nem annyira fiatalok, ennek a négyesnek az átlagéletkora jelenleg 24.75 év, ami már egy majdnem a csúcson lévő teniszező életkora, és ugyan a karrierek vége ebben a sportágban is egyre jobban kitolódik, azért van egy elég érdekes statisztika ezzel kapcsolatban.

Az Open Erában , ha nem számítjuk a korszakhatár legjobbjait, azaz Laver-Rosewall-féle generációt, 12 igazán meghatározó teniszező volt, ők azok, akik hat vagy ennél több Grand Slamet nyertek. Érdekes, hogy utánuk elég nagy az űr, hiszen még van két négyszeres GS-győztes, Vilas és Courier, de utánuk már olyanok jönnek, akik „csak” hármat nyertek. Ebből a 12 legendából 10 még a 22. születésnapja előtt megnyerte élete első Grand Slamét. A két kivétel Andre Agassi, aki 22 éves volt első győzelménél, és Ivan Lendl, aki pedig 24.

Igaz, hogy Thiemnek már van egy GS-győzelme, de ő is 27 évesen nyerte, tavaly a US Openen. A többiek pedig kezdenek lecsúszni, arról a korról, amikor el kéne kezdeni nyerni, ahhoz, hogy karrierjük végén ők is beférjenek ebbe a 12 fős elitbe. Egyedül Tsitsipas fiatalabb, mint amennyi Lendl volt, amikor az első major-trófeáját nyerte, de Lendlnek akkor már volt négy elveszített döntője, miközben a görögnek csak egy van. Emellett a cseh legenda, ekkorra már világelső is volt.

Ettől még bármelyikükből lehet egy egészen sikeres teniszező, aki sok héten át vezeti a világranglistát, de jelenleg talán nagyobb az esély arra, hogy az is maximum 3-4 GS-győzelemig jut el, aki majd a legsikeresebb karriert futja be, mint, hogy odaér az említett tizenkettő kiválasztott társaságába. Ha mégis odaér valaki, akkor annak mihamarabb le kell taszítani Djokovicot a trónról, nem szabad visszaengednie Federert és Nadalt a Grand Slam-trófeás kondérhoz, és utána legalább egy pár évig elég egyértelműen le kell dominálnia a másik hármat, illetve minden további trónkövetelőt.

A kérdés tehát adott, ki lesz az, aki a legnagyobb karriert fogja befutni a négy játékos közül. Ez ügyben teljesen a sötétben tapogatózunk, ugyanis az elmúlt években néhány havonta változik, hogy ki tűnik a legerősebbnek. 2017-ben, Federer és Nadal nagy visszatérő évében Zverev kezdte el nyerni az 1000-es tornákat, és 2018-ban az ATP Finalst is megnyerte.

2019-ben az év első fele Thiemé volt, aki addig csak salakon volt igazán eredményes, az év második felében aztán jött Medvedev, aki július és november közt egy elképesztő sorozatot produkált, ugyanis ezekben a hónapokban csak két veresége volt, mindkétszer Nadaltól kapott ki. Az év végi ATP Finalsre azonban elfáradt, így ez a fontos torna Tsitsipasé lett.

2020 Dominic Thiem éve volt, hiszen a koronavírussal tarkított szezonban mindkét kemény pályás Grand Slamen döntőt játszott, és az egyiket meg is nyerte. A tavalyi év vége, illetve az idei szezon eleje Medvedevé volt, ATP Finalst nyert, és döntőt játszott az AO-n. A salakszezon aztán Tsitstipasnak sikerült a legjobban, főleg a Garros-döntő miatt. Ez a nyár pedig elsősorban Zverev és Medvedev sikereit hozta.

A legtöbb statisztika alapján eddig Dominic Thiemé a legeredményesebb pályafutás. Már nyert Grand Slamet, igaz valószínűleg az elmúlt másfél évtized legkönnyebben megnyerhető GS-trófáját vitte haza tavaly a US Openen, amikor Nadal és Federer sem indult, Djokovicot pedig leléptették a negyedik fordulóban. Ennek ellenére nagy eredmény, hogy a „fiatalok” közül ő tudta kihasználni a történelmi lehetőséget. Tsitsipas még Djokovic előtt kiesett erről a tornáról. Thiem pedig az elődöntőben egy nagyon színvonalas meccsen győzte le Medvedevet, három szoros szettben. Aztán egy nem túl magas színvonalú döntőt tudott megnyerni, 0-2-ről, Zverev ellen.

Emellett még van három döntője, és talán a legértékesebb GS-skalp is az ő nevéhez fűződik ebből a négyesből, amikor a 2019-es Garros elődöntőjében egy két napig tartó, esővel tarkított csatában győzte le Novak Djokovicot, 9-7-re megnyerve a döntő játszmát.

Zverev, Medvedev és Tsitsipas ellen egyaránt pozitív a mérlege, a meccsei 67%-kát nyeri meg ellenük, és nem csak salakon, de kemény pályán is övé a legjobb mérleg ebből a csoportból, ha összesítjük az egymás elleni meccseket. Ezenkívül még sosem veszett Grand Slamen egyikük ellen sem, itt 6-0 a mérlege.

Ahhoz, hogy Thiem a legeredményesebb ebből a négyesből nagyban hozzájárul, hogy pár évvel idősebb, mint a többiek, és így előbb is robbant be a közvetlen elitbe. Azonban éppen ez a hátulütője a dolognak, pár napon belül már 28 éves lesz, amitől egyáltalán nem számít öregnek, de már fiatalnak se. Emellett idén már nem láthatjuk többet sérülése miatt, és ameddig játszott addigi is borzasztó gyenge évet produkált. Ezt a két tényezőt beleszámítva az is benne van a pakliban, hogy ő már túl van pályafutása csúcsán.

Medvedev tűnik eddig a legstabilabbnak, ebből a négyesből, ő az egyetlen, aki már bizonyította, hogy hosszú heteken át képes jól játszani, és dominálni a Tourt, úgy, hogy sorra nyeri a trófeákat. Nyert már ATP Finalst, és játszott két Grand Slam-döntőt.

Igaz, mintha a major-tornák meghatározó pillanataiban némiképp szétesne fejben. Eddig két nagy lehetőségét is így bukta el. A már említett tavalyi US Open elődöntőben ugyan jól játszott, de mindhárom szett kulcspillanataiban alulmaradt Thiemmel szemben. Az idei AO döntőben pedig nagyon szétesve állt oda, és gyenge játékkal simán kikapott Djokovictól.

Zverevet előzte meg leginkább a tehetségének híre. Fiatalon is robbant be, még a többiekhez képest is. 2017-ben már két 1000-es tornát is megnyert. Azonban a Grand Slameken még éveken át alulteljesített, és rendre nem érte meg a második hetet.

Az utóbbi két évben azért már játszott néhány elődöntőt, és egyszer a döntőig is eljutott. Fejben messze ő tűnik a leggyengébbnek, ezt számos más meccs mellett az is bizonyítja, hogy másfél évtized után ő lett az első teniszező, aki kétszettes előnyből bukott Grand Slam-döntőt.

Azonban az idei nyár után érvelhetnénk amellett is, hogy neki van a legnagyobb esélye, hogy megakadályozza Djokovicot a naptári Grand Slamben. Tokióban olimpiai bajnok lett és Cincinnatiben is nyerni tudott, ráadásul az olimpiai elődöntőben pont a világelsőt győzte le, megakadályozva ezzel, hogy a szerb elérje nagy álmát, az olimpiai aranyérmet.

Tsitsipasnak talán az a legnagyobb előnye, hogy fejben nagyon erősnek tűnik a nagy hármas elleni Grand Slam-meccseken. Verte Federert az Ausztrál Openen, úgy, hogy egy rakat breaklabdát hárított ellene. Tavaly 2-0-ás hátrányból harcolta ki a döntő szettet Djokovic ellen a Garroson. Az idei AO-n pedig két szettes hátrányból verte Nadalt, ráadásul a spanyollal mindössze másodszor fordult elő Grand Slamen, hogy ilyen előnyből kapjon ki.

Tsitsipas az idei Garroson eljutott élete első döntőjébe major-tornán, ahol ugyanúgy kétszettes előnyből kapott ki, mint Zverev a tavalyi US Openen. Azonban ez teljesen más jellegű vereség volt, az utolsó három szett egyikében sem volt igazán esélye, Djokovic gond nélkül fordított.

Természetesen más fiatal játékosok is beleszólhatnak még abba, hogy a következő években hogyan alakulnak az erőviszonyok. Két nevet lehetne még kiemelni: Rublevot, aki most már egy éve ostromolja a top 5-öt, és halomra nyeri magát a 250-es és az 500-as versenyeken, valamint Berrettinit, aki idén wimbledoni döntőt játszott. Azonban mindkét teniszező játéka elég egysíkúnak tűnik, a Thiem-Medvedev-Tsitsipas-Zverev négyeshez képest.

Ott van még a két kanadai is, Denis Shapovalov és Felix Auger Aliassime. Előbbinek túl instabilnak tűnik a játéka, a másik pedig egyelőre azzal a mumusával küzd, hogy képtelen tornát nyerni, 0-8 a mérlege a döntőkben.

Persze az se biztos, hogy valaki igazán kiemelkedik a generációjából, de akkor a legsikeresebbek is maximum 3-4 Grand Slam-győzelemig juthatnak el. Miközben az is elképzelhető, hogy lesz olyan a Zverev-Tsitsipas-Medvedev hármasból, aki major-trófea nélkül marad, igaz, a GS-győzelemhez szükséges tehetség bőven megvan mindhármukban.

Azonban az biztos, hogy sürgősen el kéne kezdeniük elvenni a Grand Slam-győzelmeket Djokovictól, mert egy idő után kialakulhatnak bennük olyan mentális gátak, amik a korábbi generációkat is sújtották a nagy hármas elleni meccseken. Ha ez megtörténik, akkor Djokovic még a naptári Grand-Slamen túl is félelmetes sorozatokat produkálhat a következő években.